Kacagó kocogó

Lakóhelyem, Sóstóhegy átmenetnek tekinthető a falu és a város között. Város azért, mert tulajdonképpen Nyíregyháza kertvárosrésze, a legöregebb új építésű családi ház húszéves, ugyanakkor falu, mert mielőtt eltolták volna a hegyet, akarom mondani a szőlődombokat az új telkek kialakításához, már voltak itt, mondhatjuk, őslakosok, mint egy kisebb faluban. Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert naponta, ha tehetem, kocogok, s ezt a kettőséget tapasztalom. No, nem annyira falu Sóstóhegy, mint nagymamám települése, Gégény – s ebben semmi rosszallás nincs –, ahol, amikor a vasútállomásról bementem a faluba, mindenkinek, ismeretleneknek is köszönni illett. Szép szokás, emberekhez méltó. Napjainkban messze nem divat, sajnos. Azonban nehéz volna úgy kocogni, hogy percenként ide-oda köszön az ember. Viszont nemegyszer előfordult már, hogy megszólítottak, s most nem arra gondolok, hogy megkérdezték, merre van ez és ez az utca, hanem arra például, hogy nem sokkal újév után egy barátságos, borgőzös hang a bicikliről így kiáltott le hozzám:

– Oszt sikerült már, öcsém, valamennyit leadnod?

Valójában egyáltalán nem haragudtam a mondatért, azért, hogy emberi párbeszéd alakult ki, mert futtában odaválaszoltam még neki, hogy nem csak a fogyásért teszem. Egy másik alkalommal kerékpáros ismerőseim jöttek velem szemben, ugyanakkor – ritka az ilyen nagy forgalom errefelé – velem szemben két csinos hölgy futott. Újra kerékpárról érkezett a csipkelődő, évődő instrukció, amiben esetleg az a kimondatlan gondolat is benne volt, hogy a soha nem késő a lányok után szaladni:

– Rossz az irány!

Mire a válaszom ez volt:

– Egyirányú vagyok, mint a trolibusz.

Az egyik alkalommal, a mai napig sem tudom, hogy komolyan gondolta-e az autós ismerősöm, megállt, s kiszólt:

– Gyere, elviszlek.

Egyébként nyilván sokféleképpen viszonyulnak az emberek eme mindennapi sporthoz. Van, aki úgy gondolja, de jó dolga van, hogy ilyenre is jut az idejéből, de van, aki elismerően szól, s mentegetni kezdi a saját lustaságát.

Igen érdekes és egyben sajnálatos reakció, hogy ez idősek ijedten fordulnak hátra, amikor közelítek feléjük, úgyhogy ilyenkor inkább átmegyek az út másik oldalára.

Íme, a szóbeli kommunikáció és testbeszéd igen sok és árnyalt változatáról lehet ismeretet szerezni még egy ilyen alkalommal is – kocogás közben.

(A kép forrása: http://zero-drop.com/)

Dr. Minya Károly
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése