Porcsalma

Rajongásig szeretni valakit vagy valamit − az élet leggazdagabb ajándékai közé sorolható. Ezt a képességet sajnos, sokan nélkülözik, ám akinek megadatik, az tűzön-vízen át imádja, például a szakmáját. Ezt a vonást családi örökségként könyvelheti el Juhász Lászlóné, született Bíró Mária, a porcsalmai óvoda vezető óvónője. Édesapja Bíró Sándor, Erdélyből elszármazott molnár, aki egy magánmalommal kereste a család kenyerét. Kék madárként kergette a valamikori saját malom álmát, de a sors nem részeltette ebben a kegyben.

Édesanyja, Oláh Mária. Két féltestvére született, Fegyvári László Gyálon, Fegyvári Gusztáv Szigetszentmiklóson él. Általános iskoláit Porcsalmán és Csengerben járta, majd Kisvárdán a középfokú óvónőképzőt végezte el 1958-ban. A megyei tanács Porcsalmára helyezte, albérletben lakott. Még most is szívesen gondol vissza kedves munkatársára, Habarics Sándorné, Kálmán Ilonára, aki sajnos, a nyugdíjazása után meghalt. Az egyik óvodai részt egy ménistállóból alakították ki, a másik csendőrőrs volt. A ’70-es években egy épületben helyezték el a két csoportot, majd a községben Gyene-kastélynak ismert épület átalakítását követően költözött az óvoda a kastélyba. A növekedő igényeknek megfelelően folyamatosan bővítették az óvoda befogadó képességét, amely ötcsoportossá fejlődött. Marika óvó néni még jól emlékszik a kezdeti időkre, amikor a szülők azért nem hozták a gyerekeiket az óvodába, mert féltek, hogy elviszik őket.

Évek óta stabil a létszám, most 124 kisgyermeket oktatnak, nevelnek. ’90-ben új óvodai nevelési programot vezettek be, amely még gyermek-központúbb elveket fogalmazott meg. Módszerében kötetlenebb az itt létük, oldottabban tanulnak, ennek ellenére fegyelmezettebbek lesznek. Igaz, az óvónőknek alaposabban fel kell készülniük egy-egy foglalkozásra, viszont a gyerekek élvezik ezt a módszert. Sokkal erőteljesebb a szóbeli megnyilvánulásra késztetés. A személyes tapasztalat alapján Juhászné állítja: eredményesebb az új modell a korábbinál.

Korábban az iskolához tartozott az óvoda, 1980-tól függetlenített vezetőként tevékenykedik Juhász Lászlóné. A kollégái is nagyon szerettek itt dolgozni, s most már az egykori óvodásaik gyerekeivel foglalkoznak. Porcsalmának az átlagostól magasabb számú cigány származású lakosa van. Az ő körükben még napjainkban sem elfogadott igény gyermekeik óvodáztatása. Másfél évtizede foglalkozik munkatársaival egyetértésben és segítségével, nagyon intenzíven e szemlélet változtatásán. Az elmúlt évek munkája nyomán egyre többen járnak rendesen óvodába, „békéssé” vált a szülők óvónőkhöz való viszonya. A szükséges együttműködés a gyermek érdekében még kevés cigány származású családra jellemző, de a folyamatos, még lassú haladás biztató.

Marika Porcsalmán ment férjhez Juhász László építésztechnikushoz, aki a ktsz-ben műszaki vezető, majd elnök volt egészen a leszázalékolásáig. Marika férjével együtt nagy szeretettel és türelemmel ápolta, gondozta szüleiket betegségük idején, amely összességében tíz éven át tartott.

Lányuk, Gyöngyvér tanítónő és Debrecenben, Józsán élnek. A férje agrármérnök, Eszter lányuk 5, Dániel fiuk két és fél éves. Gyöngyvér a tanítóképző gyakorló iskolájában gyakorlatvezető tanító. Nagy öröm volt számára, hogy tanítónő lánya debreceni kis tanítványait kirándulásra Porcsalmára vitte, hogy ismerjék meg szépségét, találkozzanak a szorgalmas, vendégszerető porcsalmai emberekkel. László fiuk építőipari szakközépiskolában végzett és a porcsalmai ktsz-ben helyezkedett el, majd a debreceni MEDICOR-ban művezetőként dolgozott. Felesége tanítónő, gyermekeik közül Tamás 9, Dóra 6 éves. Az édesanya soha nem múló fájdalommal gyászolja a fiát, aki egy balatoni nyaralás alkalmával vízibalesetetet szenvedett. Az unokák olyan gyakran látogatnak el a nagyszülőkhöz, ahogy csak tudnak. Élvezik a nyugalmat, a csendet. Juhász Lászlóné hálás a sorsnak, hogy azt a munkát végezheti, amit rajongásig szeret, akárcsak az édesapja a molnár szakmát. Levelezőn elvégezte az óvónőképző főiskolát Hajdúböszörményben. Számos továbbképzésen ismerte meg az óvodai nevelés aktuális kérdéseire adott szakmapolitikai, pedagógiai válaszokat. Meggyőződéssel vallja és hiszi a „Példabeszéd”-ekben sok évvel ezelőtt felfedezett idézetek mély igazságát és fontosságát:

„Őrizd meg, fiam, a szavaimat,
őrizd tanításom, mint a szemed fényét.
Kösd őket az ujjaidra
és írd fel a szíved táblájára!
Mondd a bölcsességnek:
A nővérem vagy
és az okosságnak:
Te meg a rokonom”

„… Gyermekeink gyermeke az öreg koronája, a gyermekek díszei meg az ősök.”

Marika folyamatosan olvassa a szakirodalmat, és általában is irodalomszerető. Meggyőződése, hogy az óvodapedagógusnak magas szinten művelt embernek és szakembernek kell lennie.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)