Nyíregyháza

Megfontolt, komoly, kellemes tárgyalópartner. Nagy munkabírású, türelmes, tele van segítő szándékkal, emberszeretettel. A középiskola elvégzése után ezerkilencszázhatvannyolcban helyezkedett el a tejipari vállalatnál, azóta is ott dolgozik. A termelőüzemben vajcsomagolóként kezdte pályafutását. Akkor még álmában sem gondolta, hogy az ott eltöltött évek alapvetően meghatározzák későbbi tevékenységét, mozgalmi munkáját.

− A termelésben dolgozó ízig-vérig tejes szakemberek az első időben nehezen fogadtak engem, az érettségizett pályakezdőt − emlékszik vissza a kezdetekre.

– Akkor még nem értettem miért, rosszul is esett. Ám sokat tanultam tőlük: emberséget, keménységet, egymás tiszteletét. − Jól érezte magát közöttük. Megszerették, megbíztak benne, amit már inkább akkor tapasztalt, amikor „felkerült” az irodába, könyvelői beosztásba. Ügyes-bajos dolgaikkal ott is megkeresték, s ő ahol tudott, segített. Innen már csak egy lépés volt a szakszervezeti munka. Előbb a munkaügyi döntőbizottságban kapott feladatot, aztán 1976-ban megválasztották bizalminak és az út egyenesen az iparági szakszervezet elnöki funkciójához vezetett.

– Akkoriban a szakszervezeti egyetértési jogosítványok a beruházásoktól a foglalkoztatáson, a tejfelvásárláson át a bérek elosztásáig terjedtek. A partnerek a tröszti vezetők, a minisztérium szakemberei voltak. Folyamatos tanulás következett tehát, ismerkedés a vállalati gazdálkodással, a szociálpolitikával, az iparági fejlesztésekkel, a lehetőségekkel. El kellett sajátítanom a szép beszéd, a vitatkozás, a tárgyalás, a kompromisszumos megoldások elfogadásának technikáját. Sokszor ugyanis rajtunk, a tisztségviselők ügyességén múlott: milyen mértékű lesz a beruházásokra fordítható összeg, hogyan osztják el az intervenciós alapot, mennyi jut lakástámogatásra vagy éppen a vezetői prémiumokra.

A szakszervezeti oktatások, tanfolyamok jól segítették a felkészülést, de gazdasági munkája is igényelte a tudást, az új ismereteket. Ezekben az években szerezte meg a feladatköréhez szükséges szakképesítéseket és vett részt különböző gazdasági jellegű tanfolyamokon, továbbképzéseken. Mindezt már családanyaként tette. 1970-ben kötött házasságot, ’71-ben megszületett fia, ’76-ban pedig lánya, akiknek nevelése mellett a tanulásra csak a késő esti órák és a kora hajnalok maradtak.

− Fárasztó és nehéz évek voltak ezek. Minden percet, órát a pihenéstől loptam el. Rengeteget dolgoztam. Mint nőnek, egyébként is keményebben meg kellett küzdeni az előrejutásért. Ezért számomra mindig fontos volt, hogy amihez a nevem adom, azért ne kelljen szégyenkeznem − fogalmazza meg életfilozófiáját, hitvallását. Többször járt külföldön. Tanulmányozhatta nyugati országok (Ausztria, Németország, Olaszország, Franciaország) szakszervezeti és üzemi tanácsi munkáját. Az első üzemi tanácsi választáson magas dolgozói támogatással került be a testületbe, majd annak elnöki tisztségébe, amit ezerkilencszázkilencvenötig töltött be. Közben delegálták az Élelmiszer-ipari Dolgozók Országos Szövetségének választmányába, és az ÉDOSZ megyei szövetségébe. A nyugdíj-biztosítási önkormányzat megyei testületében ezerkilencszázkilencvenötben kapott feladatot.

− A rendszerváltással az érdekképviseletek országos, megyei és alapszervezeti szinten is átrendeződtek. Változtak a jogosítványok, szűkült a hatáskör, így most kevesebb az érdemi munka, a valós érdekérvényesítés. A tömeges munkanélküliség réme átformálta a dolgozók, a tisztségviselők szemléletét, emiatt nehezebben vállalnak funkciót, veszélybe kerülhet az utánpótlás − fogalmazza meg aggodalmát.

− Szeretném megérni, hogy a meglazult szakszervezeti szálak ismét erős köteléket jelentsenek és a munkavállalók széles köre nagyobb munkahelyi biztonságot élvezzen. Nekem is vannak gyermekeim, ezért jó volna, ha legalább a fiatalok − akik szüleiktől mást nem kaptak útravalóul, mint a munka szeretetét −, jobban érvényesülhetnének és biztos megélhetéshez jutnának. Fontosnak tartom, hogy nálunk, az rt.-nél a dolgozók szociális ellátása még most, a nehéz gazdasági körülmények között is magas színvonalú. Jó érzés, hogy a dolgozók közérzetének javítása, kötődésük erősítése a vezetés stratégiájában elsőbbséget élvez.

Kevés szabadidejét családjának szenteli, gondozza szüleit, segíti gyermekeit. Munkaköri feladata sokrétű. A termeléshez szükséges segéd-, csomagoló- és egyéb anyagok beszerzésével foglalkozik nap mint nap. Egy ekkora cégnél ez a munka óriási felelősséggel jár. Ahhoz, hogy minden rendben menjen, zökkenőmentesen működjön, a nyolc óra – sajnos – nem elegendő.

Szerencsére imád utazni, így a gyakori távollétek, utazások kevésbé fárasztóak számára. Leghőbb vágya, hogy eljusson Spanyolországba és Egyiptomba.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)