Ho­mon­nay Nán­dor

Nyu­gal­ma­zott is­ko­la­igaz­ga­tó, test­ne­ve­lő ta­nár,

Sá­tor­al­ja­új­hely

A XX. szá­zad ma­gyar tör­té­nel­me hol meg­aláz­ta, hol fel­emel­te, oly­kor gro­teszk hely­ze­tek­be kény­sze­rí­tet­te és min­dig ke­mé­nyen dol­goz­tat­ta Sá­tor­al­ja­új­hely „egy­sze­mé­lyes in­téz­mé­nyét”, min­den­ki Nán­di bá­csi­ját.

Édes­ap­ja csend­ôr­ôrs­pa­rancs­nok volt Pa­rá­don, ta­ní­tó­nô vég­zett­sé­gû édes­any­ja (bár a „sors jó­vol­tá­ból” nem ta­ní­tott), a há­rom gyer­mek ne­ve­lé­sé­vel fog­lal­ko­zott, akik kö­zül Nán­dor, a „ki­csi” 1930. már­ci­us 4-én lát­ta meg a nap­vi­lá­got Pa­rá­don. Két nô­vé­re, any­juk pél­dá­ját kö­vet­ve, a pe­da­gó­gus pá­lyán él­te le éle­tét, ma már mind­ket­ten nyug­dí­ja­sok. A Ké­kes al­ján cso­dá­la­tos gyer­mek­ko­ra volt, a sí­zés mel­lett meg­ta­nult úsz­ni, kor­cso­lyáz­ni, te­ni­szez­ni.

A ne­gye­dik ele­mi el­vég­zé­se után ap­ját Kas­sá­ra he­lyez­ték, így a Pre­mont­rei Gim­ná­zi­um­ba járt négy évet. Itt gyô­zô­dött meg sí­tu­do­má­nyá­ról az Ot­ti­lián Du­ruttya Ist­ván test­ne­ve­lô ta­nár, aki meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet ját­szott ké­sôb­bi éle­té­ben, hisz az ô pél­dá­ját kö­vet­ve lett test­ne­ve­lô ta­nár. 1944-ben a front elôl a csa­lád Né­me­tor­szág­ba me­ne­kült, egy Bay­reuth mel­let­ti fa­lu­ban he­lyez­ték el ôket. 1945-ben, ti­zen­öt éves ko­ra el­le­né­re ap­já­val együtt in­nen ke­rült ame­ri­kai ha­di­fog­ság­ba, a lud­wig­sha­fe­ni tá­bor­ba. 1946-ban tér­tek ha­za és Mis­kol­con vé­gez­te el az ötö­dik, ha­to­dik osz­tályt, majd Új­hely­be, a Kos­suth-gim­ná­zi­um­ba ke­rült (be­so­ro­zott ka­to­na­ként a gim­ná­zi­um leg­idô­sebb di­ák­ja volt), amely ak­kor vált ál­la­mi in­téz­mén­­nyé a „pi­a­ris­ta múlt” után.

1951-ben érett­sé­gi­zett, és mi­vel jól tor­ná­zott (ab­ban az év­ben har­mad­osz­tá­lyú tor­nász­ver­senyt nyert), fel­vet­ték a Test­ne­ve­lé­si Fô­is­ko­lá­ra. Örö­me nem so­ká­ig tar­tott, hisz ôs­­szel ki­de­rült ap­ja csend­ôr­múlt­ja, így rö­vid úton el­tá­vo­lí­tot­ták a fô­is­ko­lá­ról. Sôt, mint meg­bíz­ha­tat­lan „C” ka­te­gó­ri­ást, 27 hó­nap­ra mun­ka­szol­gá­la­tos ka­to­ná­nak so­roz­ták be. Pusz­ta­vacs, Ta­szár, Uzsa, Ta­ta­bá­nya, Má­tyás­föld, az atom­ku­ta­tó in­té­zet (ka­to­nai lé­te­sít­mé­nyek épí­té­se) vol­tak a kü­lön­bö­zô ál­lo­más­he­lyek, mi­köz­ben ap­ja a bör­tön­ben ült.

Bár köz­ben ál­lan­dó­an pró­bál­ko­zott se­ho­vá nem vet­ték fel ta­nul­ni, vé­gül 1957-ben „tört meg a jég”: ké­pe­sí­tôz­he­tett a Sá­ros­pa­ta­ki Ta­ní­tó­kép­zô Fô­is­ko­lán, majd 37 éve­sen kezd­het­te meg ta­nul­má­nya­it a ta­nár­kép­zô fô­is­ko­la test­ne­ve­lés sza­kán, Nyír­egy­há­zán, ahol 1971-ben ka­pott dip­lo­mát. El­sô mun­ka­he­lye Bol­dog­kô­vár­al­ja volt, in­nen ke­rült át Sá­tor­al­ja­új­hely­be 1963-ban. Az Esze Ta­más Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban ta­ní­tó ok­le­vél­lel ta­ní­tot­ta a test­ne­ve­lést. Mi­vel ab­ban az idô­ben az „úri spor­to­kat” nem ked­vel­ték, ki­rán­dul­ni hord­ta gye­re­ke­it a he­gyek­be. Ko­ráb­ban ver­­seny­sze­rû­en sí­zett, a ma­gyar baj­nok­ság­ra is el­ju­tott, ott is­mer­ke­dett ös­­sze dr. Boda Pál gyer­mek­or­vos­sal, aki az új­he­lyi sí­zô­ket irá­nyí­tot­ta, és aki­nek a jó­vol­tá­ból tu­laj­don­kép­pen a vá­ros­ba ke­rült. Ha­ma­ro­san át­iga­zolt ver­se­nyez­ni a Sá­tor­al­ja­új­he­lyi Ki­ni­zsi­be, és be­kap­cso­ló­dott a vá­ros sport­éle­té­be is. El­sô­nek 1800 mé­ter hos­­szú, nyolc mé­ter szé­les pá­lyát épí­tet­tek a Ma­gas-he­gyen. El­kezd­te a sí­ok­ta­tást és a gye­re­kek tó­dul­tak hoz­zá, 70–80–100 gye­rek is volt egyi­de­jû­leg a szak­osz­tály­ban, ahol té­len edzés, nyá­ron pá­lya­épí­tés volt te­rí­té­ken. 1966-ban szer­vez­te meg az el­sô Té­li Út­tö­rô Olim­pi­át (en­nek utód­ja lett ké­sôbb a Di­ák­olim­pia), ame­lyen négy ver­seny­szám­ban 168 gyer­mek ver­seny­zett. Ezt még to­váb­bi ti­zen­egy kö­vet­te az or­szág kü­lön­bö­zô pont­ja­in (Kô­szeg, Zirc, Gyön­gyös), ahol ta­nít­vá­nyai si­kert si­ker­re hal­moz­tak. Köz­ben épült egy újabb pá­lya, két mû­le­sik­ló pá­lya, há­rom fu­tó­pá­lya, ród­li­pá­lya, vil­lany­vi­lá­gí­tás, asz­fal­to­zott út.

1997-ben az OTSH és a Sí­szö­vet­ség aján­dé­ka­ként kap­ták meg a tu­risz­ti­kai li­be­gôt, ame­lyet 2002 ja­nu­ár­já­ban avat­tak. Idô­köz­ben, 1973-ban elôbb igaz­ga­tó­he­lyet­tes, majd fél év múl­va igaz­ga­tó lett a Ka­zin­czy Fe­renc Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban, in­nen vo­nult nyug­díj­ba 1990-ben.

– Ne­kem, min­dig két em­ber he­lyett kel­lett dol­goz­nom – em­lé­ke­zik vis­­sza. – Szí­ve­sen ki­tö­röl­ném éle­tem­bôl az öt­ve­nes éve­ket, ame­lyek sok meg­aláz­ta­tást hoz­tak sze­mély sze­rint ne­kem is, a csa­lád­nak is. Itt, Új­hely­ben, ta­lál­tam olyan em­be­rek­re, akik erôt, hi­tet ad­tak, hogy nem sza­bad fel­ad­ni, nem sza­bad el­vesz­ni. A sport si­ke­re­ket ho­zott így ma a vi­lág leg­bol­do­gabb em­be­ré­nek ér­zem ma­gam.

Te­vé­keny­sé­gét a Ki­vá­ló Pe­da­gó­gus, 50 Év a Ma­gyar Sí­sport­ban, a Zemp­lé­ni If­jú­sá­gért, a Gyer­me­ke­kért ki­tün­te­tés­sel is­mer­ték el, és 1997-ben Sá­tor­al­ja­új­hely dísz­pol­gá­rá­vá vá­lasz­tot­ták. Mi­vel any­já­nak so­ha nem volt nyug­dí­ja, ró­la is, és ap­já­ról is ô gon­dos­ko­dott. Ô volt a csa­lád­fenn­tar­tó, így vi­szony­lag ké­sôn ta­lált a hely­ze­tet meg­ér­tô tár­sat. 1969-ben kö­tött há­zas­sá­got dr. Jób Klá­rá­val, be­ce­ne­vén Gyön­gyi­vel, aki­nek el­sô há­zas­sá­gá­ból szü­le­tett fia épí­tész­mér­nök. 1971-ben szü­le­tett kö­zös gyer­me­kük, Nán­dor ap­ja nyom­do­ka­in ha­lad­va test­ne­ve­lô ta­nár lett. Nán­di bá­csi ma is ok­tat­ja a sí­zés tu­do­má­nyát szep­tem­ber­tôl a kór­há­zi mû­anyag tan­pá­lyán, és ha meg­jön a hó, fel­kül­di gyer­me­ke­it a Ma­gas-hegy­re.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése