Ho­mon­nay Nán­dor

Nyu­gal­ma­zott is­ko­la­igaz­ga­tó, test­ne­ve­lő ta­nár,

Sá­tor­al­ja­új­hely

A XX. szá­zad ma­gyar tör­té­nel­me hol meg­aláz­ta, hol fel­emel­te, oly­kor gro­teszk hely­ze­tek­be kény­sze­rí­tet­te és min­dig ke­mé­nyen dol­goz­tat­ta Sá­tor­al­ja­új­hely „egy­sze­mé­lyes in­téz­mé­nyét”, min­den­ki Nán­di bá­csi­ját.

Édes­ap­ja csend­ôr­ôrs­pa­rancs­nok volt Pa­rá­don, ta­ní­tó­nô vég­zett­sé­gû édes­any­ja (bár a „sors jó­vol­tá­ból” nem ta­ní­tott), a há­rom gyer­mek ne­ve­lé­sé­vel fog­lal­ko­zott, akik kö­zül Nán­dor, a „ki­csi” 1930. már­ci­us 4-én lát­ta meg a nap­vi­lá­got Pa­rá­don. Két nô­vé­re, any­juk pél­dá­ját kö­vet­ve, a pe­da­gó­gus pá­lyán él­te le éle­tét, ma már mind­ket­ten nyug­dí­ja­sok. A Ké­kes al­ján cso­dá­la­tos gyer­mek­ko­ra volt, a sí­zés mel­lett meg­ta­nult úsz­ni, kor­cso­lyáz­ni, te­ni­szez­ni.

A ne­gye­dik ele­mi el­vég­zé­se után ap­ját Kas­sá­ra he­lyez­ték, így a Pre­mont­rei Gim­ná­zi­um­ba járt négy évet. Itt gyô­zô­dött meg sí­tu­do­má­nyá­ról az Ot­ti­lián Du­ruttya Ist­ván test­ne­ve­lô ta­nár, aki meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet ját­szott ké­sôb­bi éle­té­ben, hisz az ô pél­dá­ját kö­vet­ve lett test­ne­ve­lô ta­nár. 1944-ben a front elôl a csa­lád Né­me­tor­szág­ba me­ne­kült, egy Bay­reuth mel­let­ti fa­lu­ban he­lyez­ték el ôket. 1945-ben, ti­zen­öt éves ko­ra el­le­né­re ap­já­val együtt in­nen ke­rült ame­ri­kai ha­di­fog­ság­ba, a lud­wig­sha­fe­ni tá­bor­ba. 1946-ban tér­tek ha­za és Mis­kol­con vé­gez­te el az ötö­dik, ha­to­dik osz­tályt, majd Új­hely­be, a Kos­suth-gim­ná­zi­um­ba ke­rült (be­so­ro­zott ka­to­na­ként a gim­ná­zi­um leg­idô­sebb di­ák­ja volt), amely ak­kor vált ál­la­mi in­téz­mén­­nyé a „pi­a­ris­ta múlt” után.

1951-ben érett­sé­gi­zett, és mi­vel jól tor­ná­zott (ab­ban az év­ben har­mad­osz­tá­lyú tor­nász­ver­senyt nyert), fel­vet­ték a Test­ne­ve­lé­si Fô­is­ko­lá­ra. Örö­me nem so­ká­ig tar­tott, hisz ôs­­szel ki­de­rült ap­ja csend­ôr­múlt­ja, így rö­vid úton el­tá­vo­lí­tot­ták a fô­is­ko­lá­ról. Sôt, mint meg­bíz­ha­tat­lan „C” ka­te­gó­ri­ást, 27 hó­nap­ra mun­ka­szol­gá­la­tos ka­to­ná­nak so­roz­ták be. Pusz­ta­vacs, Ta­szár, Uzsa, Ta­ta­bá­nya, Má­tyás­föld, az atom­ku­ta­tó in­té­zet (ka­to­nai lé­te­sít­mé­nyek épí­té­se) vol­tak a kü­lön­bö­zô ál­lo­más­he­lyek, mi­köz­ben ap­ja a bör­tön­ben ült.

Bár köz­ben ál­lan­dó­an pró­bál­ko­zott se­ho­vá nem vet­ték fel ta­nul­ni, vé­gül 1957-ben „tört meg a jég”: ké­pe­sí­tôz­he­tett a Sá­ros­pa­ta­ki Ta­ní­tó­kép­zô Fô­is­ko­lán, majd 37 éve­sen kezd­het­te meg ta­nul­má­nya­it a ta­nár­kép­zô fô­is­ko­la test­ne­ve­lés sza­kán, Nyír­egy­há­zán, ahol 1971-ben ka­pott dip­lo­mát. El­sô mun­ka­he­lye Bol­dog­kô­vár­al­ja volt, in­nen ke­rült át Sá­tor­al­ja­új­hely­be 1963-ban. Az Esze Ta­más Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban ta­ní­tó ok­le­vél­lel ta­ní­tot­ta a test­ne­ve­lést. Mi­vel ab­ban az idô­ben az „úri spor­to­kat” nem ked­vel­ték, ki­rán­dul­ni hord­ta gye­re­ke­it a he­gyek­be. Ko­ráb­ban ver­­seny­sze­rû­en sí­zett, a ma­gyar baj­nok­ság­ra is el­ju­tott, ott is­mer­ke­dett ös­­sze dr. Boda Pál gyer­mek­or­vos­sal, aki az új­he­lyi sí­zô­ket irá­nyí­tot­ta, és aki­nek a jó­vol­tá­ból tu­laj­don­kép­pen a vá­ros­ba ke­rült. Ha­ma­ro­san át­iga­zolt ver­se­nyez­ni a Sá­tor­al­ja­új­he­lyi Ki­ni­zsi­be, és be­kap­cso­ló­dott a vá­ros sport­éle­té­be is. El­sô­nek 1800 mé­ter hos­­szú, nyolc mé­ter szé­les pá­lyát épí­tet­tek a Ma­gas-he­gyen. El­kezd­te a sí­ok­ta­tást és a gye­re­kek tó­dul­tak hoz­zá, 70–80–100 gye­rek is volt egyi­de­jû­leg a szak­osz­tály­ban, ahol té­len edzés, nyá­ron pá­lya­épí­tés volt te­rí­té­ken. 1966-ban szer­vez­te meg az el­sô Té­li Út­tö­rô Olim­pi­át (en­nek utód­ja lett ké­sôbb a Di­ák­olim­pia), ame­lyen négy ver­seny­szám­ban 168 gyer­mek ver­seny­zett. Ezt még to­váb­bi ti­zen­egy kö­vet­te az or­szág kü­lön­bö­zô pont­ja­in (Kô­szeg, Zirc, Gyön­gyös), ahol ta­nít­vá­nyai si­kert si­ker­re hal­moz­tak. Köz­ben épült egy újabb pá­lya, két mû­le­sik­ló pá­lya, há­rom fu­tó­pá­lya, ród­li­pá­lya, vil­lany­vi­lá­gí­tás, asz­fal­to­zott út.

1997-ben az OTSH és a Sí­szö­vet­ség aján­dé­ka­ként kap­ták meg a tu­risz­ti­kai li­be­gôt, ame­lyet 2002 ja­nu­ár­já­ban avat­tak. Idô­köz­ben, 1973-ban elôbb igaz­ga­tó­he­lyet­tes, majd fél év múl­va igaz­ga­tó lett a Ka­zin­czy Fe­renc Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban, in­nen vo­nult nyug­díj­ba 1990-ben.

– Ne­kem, min­dig két em­ber he­lyett kel­lett dol­goz­nom – em­lé­ke­zik vis­­sza. – Szí­ve­sen ki­tö­röl­ném éle­tem­bôl az öt­ve­nes éve­ket, ame­lyek sok meg­aláz­ta­tást hoz­tak sze­mély sze­rint ne­kem is, a csa­lád­nak is. Itt, Új­hely­ben, ta­lál­tam olyan em­be­rek­re, akik erôt, hi­tet ad­tak, hogy nem sza­bad fel­ad­ni, nem sza­bad el­vesz­ni. A sport si­ke­re­ket ho­zott így ma a vi­lág leg­bol­do­gabb em­be­ré­nek ér­zem ma­gam.

Te­vé­keny­sé­gét a Ki­vá­ló Pe­da­gó­gus, 50 Év a Ma­gyar Sí­sport­ban, a Zemp­lé­ni If­jú­sá­gért, a Gyer­me­ke­kért ki­tün­te­tés­sel is­mer­ték el, és 1997-ben Sá­tor­al­ja­új­hely dísz­pol­gá­rá­vá vá­lasz­tot­ták. Mi­vel any­já­nak so­ha nem volt nyug­dí­ja, ró­la is, és ap­já­ról is ô gon­dos­ko­dott. Ô volt a csa­lád­fenn­tar­tó, így vi­szony­lag ké­sôn ta­lált a hely­ze­tet meg­ér­tô tár­sat. 1969-ben kö­tött há­zas­sá­got dr. Jób Klá­rá­val, be­ce­ne­vén Gyön­gyi­vel, aki­nek el­sô há­zas­sá­gá­ból szü­le­tett fia épí­tész­mér­nök. 1971-ben szü­le­tett kö­zös gyer­me­kük, Nán­dor ap­ja nyom­do­ka­in ha­lad­va test­ne­ve­lô ta­nár lett. Nán­di bá­csi ma is ok­tat­ja a sí­zés tu­do­má­nyát szep­tem­ber­tôl a kór­há­zi mû­anyag tan­pá­lyán, és ha meg­jön a hó, fel­kül­di gyer­me­ke­it a Ma­gas-hegy­re.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése