Ho­mon­nay Nán­dor

Nyu­gal­ma­zott is­ko­la­igaz­ga­tó, test­ne­ve­lő ta­nár,

Sá­tor­al­ja­új­hely

baz_03_162_homonnay_nandor_1.jpgA XX. szá­zad ma­gyar tör­té­nel­me hol meg­aláz­ta, hol fel­emel­te, oly­kor gro­teszk hely­ze­tek­be kény­sze­rí­tet­te és min­dig ke­mé­nyen dol­goz­tat­ta Sá­tor­al­ja­új­hely „egy­sze­mé­lyes in­téz­mé­nyét”, min­den­ki Nán­di bá­csi­ját.

Édes­ap­ja csend­ôr­ôrs­pa­rancs­nok volt Pa­rá­don, ta­ní­tó­nô vég­zett­sé­gû édes­any­ja (bár a „sors jó­vol­tá­ból” nem ta­ní­tott), a há­rom gyer­mek ne­ve­lé­sé­vel fog­lal­ko­zott, akik kö­zül Nán­dor, a „ki­csi” 1930. már­ci­us 4-én lát­ta meg a nap­vi­lá­got Pa­rá­don. Két nô­vé­re, any­juk pél­dá­ját kö­vet­ve, a pe­da­gó­gus pá­lyán él­te le éle­tét, ma már mind­ket­ten nyug­dí­ja­sok. A Ké­kes al­ján cso­dá­la­tos gyer­mek­ko­ra volt, a sí­zés mel­lett meg­ta­nult úsz­ni, kor­cso­lyáz­ni, te­ni­szez­ni.

A ne­gye­dik ele­mi el­vég­zé­se után ap­ját Kas­sá­ra he­lyez­ték, így a Pre­mont­rei Gim­ná­zi­um­ba járt négy évet. Itt gyô­zô­dött meg sí­tu­do­má­nyá­ról az Ot­ti­lián Du­ruttya Ist­ván test­ne­ve­lô ta­nár, aki meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet ját­szott ké­sôb­bi éle­té­ben, hisz az ô pél­dá­ját kö­vet­ve lett test­ne­ve­lô ta­nár. 1944-ben a front elôl a csa­lád Né­me­tor­szág­ba me­ne­kült, egy Bay­reuth mel­let­ti fa­lu­ban he­lyez­ték el ôket. 1945-ben, ti­zen­öt éves ko­ra el­le­né­re ap­já­val együtt in­nen ke­rült ame­ri­kai ha­di­fog­ság­ba, a lud­wig­sha­fe­ni tá­bor­ba. 1946-ban tér­tek ha­za és Mis­kol­con vé­gez­te el az ötö­dik, ha­to­dik osz­tályt, majd Új­hely­be, a Kos­suth-gim­ná­zi­um­ba ke­rült (be­so­ro­zott ka­to­na­ként a gim­ná­zi­um leg­idô­sebb di­ák­ja volt), amely ak­kor vált ál­la­mi in­téz­mén­­nyé a „pi­a­ris­ta múlt” után.

1951-ben érett­sé­gi­zett, és mi­vel jól tor­ná­zott (ab­ban az év­ben har­mad­osz­tá­lyú tor­nász­ver­senyt nyert), fel­vet­ték a Test­ne­ve­lé­si Fô­is­ko­lá­ra. Örö­me nem so­ká­ig tar­tott, hisz ôs­­szel ki­de­rült ap­ja csend­ôr­múlt­ja, így rö­vid úton el­tá­vo­lí­tot­ták a fô­is­ko­lá­ról. Sôt, mint meg­bíz­ha­tat­lan „C” ka­te­gó­ri­ást, 27 hó­nap­ra mun­ka­szol­gá­la­tos ka­to­ná­nak so­roz­ták be. Pusz­ta­vacs, Ta­szár, Uzsa, Ta­ta­bá­nya, Má­tyás­föld, az atom­ku­ta­tó in­té­zet (ka­to­nai lé­te­sít­mé­nyek épí­té­se) vol­tak a kü­lön­bö­zô ál­lo­más­he­lyek, mi­köz­ben ap­ja a bör­tön­ben ült.

Bár köz­ben ál­lan­dó­an pró­bál­ko­zott se­ho­vá nem vet­ték fel ta­nul­ni, vé­gül 1957-ben „tört meg a jég”: ké­pe­sí­tôz­he­tett a Sá­ros­pa­ta­ki Ta­ní­tó­kép­zô Fô­is­ko­lán, majd 37 éve­sen kezd­het­te meg ta­nul­má­nya­it a ta­nár­kép­zô fô­is­ko­la test­ne­ve­lés sza­kán, Nyír­egy­há­zán, ahol 1971-ben ka­pott dip­lo­mát. El­sô mun­ka­he­lye Bol­dog­kô­vár­al­ja volt, in­nen ke­rült át Sá­tor­al­ja­új­hely­be 1963-ban. Az Esze Ta­más Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban ta­ní­tó ok­le­vél­lel ta­ní­tot­ta a test­ne­ve­lést. Mi­vel ab­ban az idô­ben az „úri spor­to­kat” nem ked­vel­ték, ki­rán­dul­ni hord­ta gye­re­ke­it a he­gyek­be. Ko­ráb­ban ver­­seny­sze­rû­en sí­zett, a ma­gyar baj­nok­ság­ra is el­ju­tott, ott is­mer­ke­dett ös­­sze dr. Boda Pál gyer­mek­or­vos­sal, aki az új­he­lyi sí­zô­ket irá­nyí­tot­ta, és aki­nek a jó­vol­tá­ból tu­laj­don­kép­pen a vá­ros­ba ke­rült. Ha­ma­ro­san át­iga­zolt ver­se­nyez­ni a Sá­tor­al­ja­új­he­lyi Ki­ni­zsi­be, és be­kap­cso­ló­dott a vá­ros sport­éle­té­be is. El­sô­nek 1800 mé­ter hos­­szú, nyolc mé­ter szé­les pá­lyát épí­tet­tek a Ma­gas-he­gyen. El­kezd­te a sí­ok­ta­tást és a gye­re­kek tó­dul­tak hoz­zá, 70–80–100 gye­rek is volt egyi­de­jû­leg a szak­osz­tály­ban, ahol té­len edzés, nyá­ron pá­lya­épí­tés volt te­rí­té­ken. 1966-ban szer­vez­te meg az el­sô Té­li Út­tö­rô Olim­pi­át (en­nek utód­ja lett ké­sôbb a Di­ák­olim­pia), ame­lyen négy ver­seny­szám­ban 168 gyer­mek ver­seny­zett. Ezt még to­váb­bi ti­zen­egy kö­vet­te az or­szág kü­lön­bö­zô pont­ja­in (Kô­szeg, Zirc, Gyön­gyös), ahol ta­nít­vá­nyai si­kert si­ker­re hal­moz­tak. Köz­ben épült egy újabb pá­lya, két mû­le­sik­ló pá­lya, há­rom fu­tó­pá­lya, ród­li­pá­lya, vil­lany­vi­lá­gí­tás, asz­fal­to­zott út.

1997-ben az OTSH és a Sí­szö­vet­ség aján­dé­ka­ként kap­ták meg a tu­risz­ti­kai li­be­gôt, ame­lyet 2002 ja­nu­ár­já­ban avat­tak. Idô­köz­ben, 1973-ban elôbb igaz­ga­tó­he­lyet­tes, majd fél év múl­va igaz­ga­tó lett a Ka­zin­czy Fe­renc Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban, in­nen vo­nult nyug­díj­ba 1990-ben.

– Ne­kem, min­dig két em­ber he­lyett kel­lett dol­goz­nom – em­lé­ke­zik vis­­sza. – Szí­ve­sen ki­tö­röl­ném éle­tem­bôl az öt­ve­nes éve­ket, ame­lyek sok meg­aláz­ta­tást hoz­tak sze­mély sze­rint ne­kem is, a csa­lád­nak is. Itt, Új­hely­ben, ta­lál­tam olyan em­be­rek­re, akik erôt, hi­tet ad­tak, hogy nem sza­bad fel­ad­ni, nem sza­bad el­vesz­ni. A sport si­ke­re­ket ho­zott így ma a vi­lág leg­bol­do­gabb em­be­ré­nek ér­zem ma­gam.

Te­vé­keny­sé­gét a Ki­vá­ló Pe­da­gó­gus, 50 Év a Ma­gyar Sí­sport­ban, a Zemp­lé­ni If­jú­sá­gért, a Gyer­me­ke­kért ki­tün­te­tés­sel is­mer­ték el, és 1997-ben Sá­tor­al­ja­új­hely dísz­pol­gá­rá­vá vá­lasz­tot­ták. Mi­vel any­já­nak so­ha nem volt nyug­dí­ja, ró­la is, és ap­já­ról is ô gon­dos­ko­dott. Ô volt a csa­lád­fenn­tar­tó, így vi­szony­lag ké­sôn ta­lált a hely­ze­tet meg­ér­tô tár­sat. 1969-ben kö­tött há­zas­sá­got dr. Jób Klá­rá­val, be­ce­ne­vén Gyön­gyi­vel, aki­nek el­sô há­zas­sá­gá­ból szü­le­tett fia épí­tész­mér­nök. 1971-ben szü­le­tett kö­zös gyer­me­kük, Nán­dor ap­ja nyom­do­ka­in ha­lad­va test­ne­ve­lô ta­nár lett. Nán­di bá­csi ma is ok­tat­ja a sí­zés tu­do­má­nyát szep­tem­ber­tôl a kór­há­zi mû­anyag tan­pá­lyán, és ha meg­jön a hó, fel­kül­di gyer­me­ke­it a Ma­gas-hegy­re.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése