Ho­mon­nay Nán­dor

Nyu­gal­ma­zott is­ko­la­igaz­ga­tó, test­ne­ve­lő ta­nár,

Sá­tor­al­ja­új­hely

A XX. szá­zad ma­gyar tör­té­nel­me hol meg­aláz­ta, hol fel­emel­te, oly­kor gro­teszk hely­ze­tek­be kény­sze­rí­tet­te és min­dig ke­mé­nyen dol­goz­tat­ta Sá­tor­al­ja­új­hely „egy­sze­mé­lyes in­téz­mé­nyét”, min­den­ki Nán­di bá­csi­ját.

Édes­ap­ja csend­ôr­ôrs­pa­rancs­nok volt Pa­rá­don, ta­ní­tó­nô vég­zett­sé­gû édes­any­ja (bár a „sors jó­vol­tá­ból” nem ta­ní­tott), a há­rom gyer­mek ne­ve­lé­sé­vel fog­lal­ko­zott, akik kö­zül Nán­dor, a „ki­csi” 1930. már­ci­us 4-én lát­ta meg a nap­vi­lá­got Pa­rá­don. Két nô­vé­re, any­juk pél­dá­ját kö­vet­ve, a pe­da­gó­gus pá­lyán él­te le éle­tét, ma már mind­ket­ten nyug­dí­ja­sok. A Ké­kes al­ján cso­dá­la­tos gyer­mek­ko­ra volt, a sí­zés mel­lett meg­ta­nult úsz­ni, kor­cso­lyáz­ni, te­ni­szez­ni.

A ne­gye­dik ele­mi el­vég­zé­se után ap­ját Kas­sá­ra he­lyez­ték, így a Pre­mont­rei Gim­ná­zi­um­ba járt négy évet. Itt gyô­zô­dött meg sí­tu­do­má­nyá­ról az Ot­ti­lián Du­ruttya Ist­ván test­ne­ve­lô ta­nár, aki meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet ját­szott ké­sôb­bi éle­té­ben, hisz az ô pél­dá­ját kö­vet­ve lett test­ne­ve­lô ta­nár. 1944-ben a front elôl a csa­lád Né­me­tor­szág­ba me­ne­kült, egy Bay­reuth mel­let­ti fa­lu­ban he­lyez­ték el ôket. 1945-ben, ti­zen­öt éves ko­ra el­le­né­re ap­já­val együtt in­nen ke­rült ame­ri­kai ha­di­fog­ság­ba, a lud­wig­sha­fe­ni tá­bor­ba. 1946-ban tér­tek ha­za és Mis­kol­con vé­gez­te el az ötö­dik, ha­to­dik osz­tályt, majd Új­hely­be, a Kos­suth-gim­ná­zi­um­ba ke­rült (be­so­ro­zott ka­to­na­ként a gim­ná­zi­um leg­idô­sebb di­ák­ja volt), amely ak­kor vált ál­la­mi in­téz­mén­­nyé a „pi­a­ris­ta múlt” után.

1951-ben érett­sé­gi­zett, és mi­vel jól tor­ná­zott (ab­ban az év­ben har­mad­osz­tá­lyú tor­nász­ver­senyt nyert), fel­vet­ték a Test­ne­ve­lé­si Fô­is­ko­lá­ra. Örö­me nem so­ká­ig tar­tott, hisz ôs­­szel ki­de­rült ap­ja csend­ôr­múlt­ja, így rö­vid úton el­tá­vo­lí­tot­ták a fô­is­ko­lá­ról. Sôt, mint meg­bíz­ha­tat­lan „C” ka­te­gó­ri­ást, 27 hó­nap­ra mun­ka­szol­gá­la­tos ka­to­ná­nak so­roz­ták be. Pusz­ta­vacs, Ta­szár, Uzsa, Ta­ta­bá­nya, Má­tyás­föld, az atom­ku­ta­tó in­té­zet (ka­to­nai lé­te­sít­mé­nyek épí­té­se) vol­tak a kü­lön­bö­zô ál­lo­más­he­lyek, mi­köz­ben ap­ja a bör­tön­ben ült.

Bár köz­ben ál­lan­dó­an pró­bál­ko­zott se­ho­vá nem vet­ték fel ta­nul­ni, vé­gül 1957-ben „tört meg a jég”: ké­pe­sí­tôz­he­tett a Sá­ros­pa­ta­ki Ta­ní­tó­kép­zô Fô­is­ko­lán, majd 37 éve­sen kezd­het­te meg ta­nul­má­nya­it a ta­nár­kép­zô fô­is­ko­la test­ne­ve­lés sza­kán, Nyír­egy­há­zán, ahol 1971-ben ka­pott dip­lo­mát. El­sô mun­ka­he­lye Bol­dog­kô­vár­al­ja volt, in­nen ke­rült át Sá­tor­al­ja­új­hely­be 1963-ban. Az Esze Ta­más Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban ta­ní­tó ok­le­vél­lel ta­ní­tot­ta a test­ne­ve­lést. Mi­vel ab­ban az idô­ben az „úri spor­to­kat” nem ked­vel­ték, ki­rán­dul­ni hord­ta gye­re­ke­it a he­gyek­be. Ko­ráb­ban ver­­seny­sze­rû­en sí­zett, a ma­gyar baj­nok­ság­ra is el­ju­tott, ott is­mer­ke­dett ös­­sze dr. Boda Pál gyer­mek­or­vos­sal, aki az új­he­lyi sí­zô­ket irá­nyí­tot­ta, és aki­nek a jó­vol­tá­ból tu­laj­don­kép­pen a vá­ros­ba ke­rült. Ha­ma­ro­san át­iga­zolt ver­se­nyez­ni a Sá­tor­al­ja­új­he­lyi Ki­ni­zsi­be, és be­kap­cso­ló­dott a vá­ros sport­éle­té­be is. El­sô­nek 1800 mé­ter hos­­szú, nyolc mé­ter szé­les pá­lyát épí­tet­tek a Ma­gas-he­gyen. El­kezd­te a sí­ok­ta­tást és a gye­re­kek tó­dul­tak hoz­zá, 70–80–100 gye­rek is volt egyi­de­jû­leg a szak­osz­tály­ban, ahol té­len edzés, nyá­ron pá­lya­épí­tés volt te­rí­té­ken. 1966-ban szer­vez­te meg az el­sô Té­li Út­tö­rô Olim­pi­át (en­nek utód­ja lett ké­sôbb a Di­ák­olim­pia), ame­lyen négy ver­seny­szám­ban 168 gyer­mek ver­seny­zett. Ezt még to­váb­bi ti­zen­egy kö­vet­te az or­szág kü­lön­bö­zô pont­ja­in (Kô­szeg, Zirc, Gyön­gyös), ahol ta­nít­vá­nyai si­kert si­ker­re hal­moz­tak. Köz­ben épült egy újabb pá­lya, két mû­le­sik­ló pá­lya, há­rom fu­tó­pá­lya, ród­li­pá­lya, vil­lany­vi­lá­gí­tás, asz­fal­to­zott út.

1997-ben az OTSH és a Sí­szö­vet­ség aján­dé­ka­ként kap­ták meg a tu­risz­ti­kai li­be­gôt, ame­lyet 2002 ja­nu­ár­já­ban avat­tak. Idô­köz­ben, 1973-ban elôbb igaz­ga­tó­he­lyet­tes, majd fél év múl­va igaz­ga­tó lett a Ka­zin­czy Fe­renc Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban, in­nen vo­nult nyug­díj­ba 1990-ben.

– Ne­kem, min­dig két em­ber he­lyett kel­lett dol­goz­nom – em­lé­ke­zik vis­­sza. – Szí­ve­sen ki­tö­röl­ném éle­tem­bôl az öt­ve­nes éve­ket, ame­lyek sok meg­aláz­ta­tást hoz­tak sze­mély sze­rint ne­kem is, a csa­lád­nak is. Itt, Új­hely­ben, ta­lál­tam olyan em­be­rek­re, akik erôt, hi­tet ad­tak, hogy nem sza­bad fel­ad­ni, nem sza­bad el­vesz­ni. A sport si­ke­re­ket ho­zott így ma a vi­lág leg­bol­do­gabb em­be­ré­nek ér­zem ma­gam.

Te­vé­keny­sé­gét a Ki­vá­ló Pe­da­gó­gus, 50 Év a Ma­gyar Sí­sport­ban, a Zemp­lé­ni If­jú­sá­gért, a Gyer­me­ke­kért ki­tün­te­tés­sel is­mer­ték el, és 1997-ben Sá­tor­al­ja­új­hely dísz­pol­gá­rá­vá vá­lasz­tot­ták. Mi­vel any­já­nak so­ha nem volt nyug­dí­ja, ró­la is, és ap­já­ról is ô gon­dos­ko­dott. Ô volt a csa­lád­fenn­tar­tó, így vi­szony­lag ké­sôn ta­lált a hely­ze­tet meg­ér­tô tár­sat. 1969-ben kö­tött há­zas­sá­got dr. Jób Klá­rá­val, be­ce­ne­vén Gyön­gyi­vel, aki­nek el­sô há­zas­sá­gá­ból szü­le­tett fia épí­tész­mér­nök. 1971-ben szü­le­tett kö­zös gyer­me­kük, Nán­dor ap­ja nyom­do­ka­in ha­lad­va test­ne­ve­lô ta­nár lett. Nán­di bá­csi ma is ok­tat­ja a sí­zés tu­do­má­nyát szep­tem­ber­tôl a kór­há­zi mû­anyag tan­pá­lyán, és ha meg­jön a hó, fel­kül­di gyer­me­ke­it a Ma­gas-hegy­re.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése

Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735  

A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

  IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691

Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694

A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József  királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése