Vaja

Vaja tetszik nekünk, ezért itt szeretnénk letelepedni, gyökeret ereszteni − ezt a fontos és sokat mondó kijelentést tette Hajnalné Bánóczi Enikő, a nagyközség aljegyzője. A kijelentés azért is érdekes, mert a fiatalasszony hosszú utat tette meg, amíg átlépte a vajai polgármesteri hivatal küszöbét.

Átlépte és nem bánta meg. Remélni lehet: a nagyközség lakói jól járnak vele, hiszen a korát meghazudtoló hosszú úton gazdag emberi és szakmai tapasztalatokra tett szert.

Mit is lehetne róla írni? Hogy is rajzolhatnánk meg portréját? Hiszen kora miatt oly rövid az életútja. Mondhatjuk, hozzátehetjük: rövid, de érdekes. Mind e mellett arra kérte e könyvrészlet íróját, hogy olvassa el a helyi lap, a Vajai Híradó egyik oldalát, itt található az ő portrévázlata. „Ennek lényegét átveheti a könyvbe” − mondta kedves mosoly kíséretében. Valóban átvehetjük, főleg azért, mert a havilapban megjelent írás lényege azóta sem változott. Azonkívül a helyi lap csak egy hónapig él, aztán jön újabb lapszám helyette. A könyv viszont akár száz évet is megélhet a polcon, forgathatják unokák, dédunokák is. A helyi lapban megjelent portrénak ez volt a felcíme: Bemutatjuk a leendő aljegyzőt.

Íme a cikkből a kért idézet:

„A polgármesteri hivatalban a napokban egy kedves fiatalasszony tűnt fel, aki most ismerkedik a községgel, a hivatallal. Egyelőre igazgatási csoportvezető beosztásban dolgozik Hajnalné Bánóczi Enikő, de azzal az elképzeléssel alkalmazták, hogy ő lesz az önkormányzat aljegyzője.

Mátészalkán született, ott járt iskolába. Érettségi után egy évig Hodászon volt közigazgatási gyakornok, majd elvégezte az Államigazgatási Főiskolát. 1985-ben az államvizsga után férjhez ment Hajnal Zsolthoz, s Nyírbélteken, a tanácson kóstolt bele a közigazgatási munkába. Onnan 1989-ben Karcagra költöztek, majd 1992-től az akkor önálló településsé vált Berekfürdőn választották jegyzővé. Két kislányt nevelnek. Nikolett nyolc, Kinga három éves.

− Hogyan került Vajára?

− Magam is megpályáztam a jegyzői állást. A megmérettetésben Ficsor László került fölénybe, azonban mint szakembert kértek, vállaljam el az aljegyzői állást.

− Miért éppen Vaját választották?

− Életrajzomból kiderül, hogy mátészalkai vagyok, egyetlen gyermek. Édesapám a közelmúltban meghalt, szerettem volna közelebb kerülni édesanyámhoz. A férjem is szabolcsi, pontosabban újfehértói, így közelebb költöztünk.

− Karcagon városban laktak. Nem okoz gondot, hogy falura költöztek vissza?

− Szeretek kertészkedni, a férjem mezőgazdász, s így természetes, hogy semmiféle gondot nem jelentett, hogy egy közismert községben telepedtünk le. Ráadásul igazán semmiféle gyökereink nem voltak Karcagon, könnyű volt helyet változtatni.

− Hogyan fogadták?

− Nagyon kedvesen. S már az első napok után kiderült az is, hogy vannak közös ismerőseink. Úgy érzem, a hivatalban sokat várnak tőlem és a jegyzőtől.

− Mennyire tehetnek ennek eleget?

− Jó értelemben véve ambiciózus vagyok, ezért szívesen végzem a munkámat. Berekfürdőn nekem kellett kialakítani egy hivatal működését, örültem az ottani feladatnak, de a honvágy hazahozott. Úgy gondolom, az lesz a legnehezebb, hogy mint mindenütt, itt is pénzhiánnyal küzd az önkormányzat, mégis eredményt kell elérnünk.”

A helyi újság nem említette, a könyvben hadd szerepeljen: 1995 áprilisától élnek Hajnalék Vaján. Kérdés: e néhány hét alatt hogyan fogadták be az emberek, miként illeszkedett be a kollégák közé. Mint mondja, az említett bemutatkozó portré sokat segített.

Azóta jobban ismerik a nagyközség lakói, többen köszönnek neki, megállnak vele beszélgetni, tudják, hogy ő az. Ő, az aljegyző.

A kedves, szimpatikus fiatalasszony tíz éve dolgozik a szakmában. Volt pénzügyi csoportvezető, igazgatási csoportvezető, tanulta, gyakorolta a gazdasági, pénzügyi, az igazgatási munkát. Mindennek nagy hasznát veszi aljegyzői munkája során. Mindig tudta, sosem felejtette el: bár számlákkal, aktákkal dolgozik, a számlák és az akták mögött emberek, emberi sorsok állnak. Mi a hobbija? A család − leköti a két gyermek, szeret olvasni. Két kutya és három macska is a családhoz tartozik.

A férje a helyi közhasznú társaságnál kamatoztatja szaktudását. Elhatározták, hogy itt vesznek házat. Végül ezt mondta: „Főleg rajtunk múlik, hogy jól érezzük-e magunkat Vaján.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)