Gönczi Jánosné

„Lilla főmadám”,

Nyíregyháza

Személye és szelleme Krúdy-regényekbe illő. A róla szóló történetekben, legendákban tovább él ő, mint bármely más ember e földön. Amit alkotott, azt másolni könnyű, utánozni nehéz…

Gönczi Jánosné 32 évnyi szolgálat után vonult nyugállományba a megyei kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályáról. Átlagon felüli teljesítménye fogalommá nemesítette a nevét. Mint egy jótét lélek, egy angyal röpült át az osztályon. Hallgattak rá az orvosok, nagyra becsülték a nővérek, imádták a kismamák. Az osztályvezető főnővér azon kevesek közé tartozik, akik megvalósíthatták életük álmát: sok-sok újszülött felett őrködtek a gondos kezek. Amit elvégzett, azért nem illetheti más, csak hála és köszönet. Azoktól, akiknek e világra jöttében személyesen is segített, de azoktól is, akik neki köszönhetik a szülés okozta keservek enyhítését.

Szigorú volt mindenben és mindenkivel. Nem nagyon érdekelte, hogy az, aki vele szemben áll, az egyszerű nővér-e, vagy orvos talán. Nem ismert kegyelmet a rend terén, s ez így volt jól, mert megszületni csak nagyon keveseknek könnyű. Sokaknak ellenben nagyon nehéz… Lényének megértéséhez az ő lelkébe kellene költöznünk, hogy felfogjuk mindazt, ami tetteiben, gondolataiban több évtizeden át vezérelte őt. A számtalan, a gyógyításban ismert és elismert orvos mellett állt egy asszony a szülészeti- és nőgyógyászati osztályon, aki több évtizeden át „semmi mást” nem csinált, csupán „tette a dolgát.” Mindazt olyan átéléssel és emberséggel, hogy nem véletlenül emlegetik csak így: Lilla főmadám.

Saját, személyes életéről keveset tudunk. Valamikori vágya az volt, hogy orvos legyen belőle, de hiányzott „a tőke” az álom valóra váltásához. Mélyen a szívébe zárt emlék kettőzte meg szorgalmát, tanulási kedvét. Így nem véletlen, hogy a kor leghíresebb bábaképzőjébe, a budapesti Vámos Ilona Intézetbe iratkozott be. S ha már a legismertebbet választotta, igyekezett annak a nevéhez méltó maradni. Kitüntetéssel, vörös diplomával lépett a nagybetűs életbe.

„Egyszerre csöppentem a munka sűrűjébe” – emlékszik vissza az ötvenes évekre. Újfehértóról vonatoztam. Négykor indult a hajnali gyors, alig pirkadt, amikor keltem. Úgy belém rögződött a hajnali kelés, hogy magamtól ébredtem mindig. Csak az bánt, hogy nem tudtam annyit segíteni özvegy édesanyámnak a kertben, a ház körül, mint amennyit szívem szerint tettem volna. Legfeljebb hajnalban beálltam kenyérért, hogy a vonatindulásig ennivalót vigyek haza.” A többi, mára történelemmé vált szokásról csak annyit mond: „A mai nővérek már bizonyára el sem tudják képzelni, hogy magunk mostuk, vasaltuk a világoskék ruhát, fehér kötényt, fehér gallért. És még mennyire igyekeztünk, hogy a patyolattiszta egyenruha is hangsúlyozza a nővérmunka fontosságát.”

Pályakezdésének mély, emberi érzelmeire ekként emlékezik vissza: „Az első szülésem – így mondom, pedig én csak a világra segítettem a gyereket – megrendítő volt. Sírtam a szülőszobán, én, a frissen végzett szülésznő, aki addig csak a könyvből ismerte a szülés mechanizmusát. Azt az élményt lehetetlen elfelejteni. Micsoda boldogság volt először kivinni az újszülöttet a szülőszobáról, és megörvendeztetni az aggódó apát. Akkor már tudtam, én itt ragadtam egy életre.” Az előző sorok még 1985-ben, a Kelet-Magyarországban, Tóth Kornélia tollából megjelent írásból idézet. Lilla főmadám fogadalmához híven tette a dolgát addig, amíg igényt tartottak a munkájára. Nyugdíjas búcsúztatásának napján a megszokott, nagy forgalom volt az osztályon, így nem is vette zokon, hogy kevesebben köszöntek el tőle. Két császármetszés és hat nagyműtét marasztalt orvosokat és nővéreket az osztályon. Mert az élet mindennél fontosabb…

Magánéletéből keveset ismerhettek a munkatársai, s még kevesebbet a főnökei. Pedig abban sem volt semmi kivetnivaló. Szerelem, házasság, gyerekek, munka, tanulás. Büszke gyermekeire, akik közül kettőből orvos lett: Katalin fogorvos, Ágnes a megyei kórház főigazgatója. Mária a pedagógusi pályát választotta. „Nagy boldogság az, ha valaki teljes életet él” – mondja. Az ő életében is voltak útvesztők, szakmai és családi, majd munkahelyi konfliktusok, amiken úrrá kellett lennie azért, hogy a magában kialakított belső harmóniát fenn tudja tartani. Az örökké mindenre figyelő asszony munkásságát nemcsak az érintettek hálája, de szakmai elismerések is fémjelzik. Kétszeres Kiváló Dolgozó, egyszer pedig Miniszteri Dicséretet kapott. Mindezen tárgyiasult megbecsülések mellett olyan adománnyal bírt élete végéig s azon túl is, amivel csak a nagyon kevesek: az emberek őszinte szeretetével. Ő, aki sok tízezernyi gyermeket segített a világra, már levetette az „egyenruhát.” De gondolataiban mindig ott lebegett a kérdés:„Rendben van-e minden az osztályon?”

Nyugdíjasként unokáinak, családjának igyekezett élni. „Egyszeri és megismételhetetlen volt minden napunk az osztályon. Talán ezért is égettem két végén a gyertyát…”

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése