Gönczi Jánosné

„Lilla főmadám”,

Nyíregyháza

Személye és szelleme Krúdy-regényekbe illő. A róla szóló történetekben, legendákban tovább él ő, mint bármely más ember e földön. Amit alkotott, azt másolni könnyű, utánozni nehéz…

Gönczi Jánosné 32 évnyi szolgálat után vonult nyugállományba a megyei kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályáról. Átlagon felüli teljesítménye fogalommá nemesítette a nevét. Mint egy jótét lélek, egy angyal röpült át az osztályon. Hallgattak rá az orvosok, nagyra becsülték a nővérek, imádták a kismamák. Az osztályvezető főnővér azon kevesek közé tartozik, akik megvalósíthatták életük álmát: sok-sok újszülött felett őrködtek a gondos kezek. Amit elvégzett, azért nem illetheti más, csak hála és köszönet. Azoktól, akiknek e világra jöttében személyesen is segített, de azoktól is, akik neki köszönhetik a szülés okozta keservek enyhítését.

Szigorú volt mindenben és mindenkivel. Nem nagyon érdekelte, hogy az, aki vele szemben áll, az egyszerű nővér-e, vagy orvos talán. Nem ismert kegyelmet a rend terén, s ez így volt jól, mert megszületni csak nagyon keveseknek könnyű. Sokaknak ellenben nagyon nehéz… Lényének megértéséhez az ő lelkébe kellene költöznünk, hogy felfogjuk mindazt, ami tetteiben, gondolataiban több évtizeden át vezérelte őt. A számtalan, a gyógyításban ismert és elismert orvos mellett állt egy asszony a szülészeti- és nőgyógyászati osztályon, aki több évtizeden át „semmi mást” nem csinált, csupán „tette a dolgát.” Mindazt olyan átéléssel és emberséggel, hogy nem véletlenül emlegetik csak így: Lilla főmadám.

Saját, személyes életéről keveset tudunk. Valamikori vágya az volt, hogy orvos legyen belőle, de hiányzott „a tőke” az álom valóra váltásához. Mélyen a szívébe zárt emlék kettőzte meg szorgalmát, tanulási kedvét. Így nem véletlen, hogy a kor leghíresebb bábaképzőjébe, a budapesti Vámos Ilona Intézetbe iratkozott be. S ha már a legismertebbet választotta, igyekezett annak a nevéhez méltó maradni. Kitüntetéssel, vörös diplomával lépett a nagybetűs életbe.

„Egyszerre csöppentem a munka sűrűjébe” – emlékszik vissza az ötvenes évekre. Újfehértóról vonatoztam. Négykor indult a hajnali gyors, alig pirkadt, amikor keltem. Úgy belém rögződött a hajnali kelés, hogy magamtól ébredtem mindig. Csak az bánt, hogy nem tudtam annyit segíteni özvegy édesanyámnak a kertben, a ház körül, mint amennyit szívem szerint tettem volna. Legfeljebb hajnalban beálltam kenyérért, hogy a vonatindulásig ennivalót vigyek haza.” A többi, mára történelemmé vált szokásról csak annyit mond: „A mai nővérek már bizonyára el sem tudják képzelni, hogy magunk mostuk, vasaltuk a világoskék ruhát, fehér kötényt, fehér gallért. És még mennyire igyekeztünk, hogy a patyolattiszta egyenruha is hangsúlyozza a nővérmunka fontosságát.”

Pályakezdésének mély, emberi érzelmeire ekként emlékezik vissza: „Az első szülésem – így mondom, pedig én csak a világra segítettem a gyereket – megrendítő volt. Sírtam a szülőszobán, én, a frissen végzett szülésznő, aki addig csak a könyvből ismerte a szülés mechanizmusát. Azt az élményt lehetetlen elfelejteni. Micsoda boldogság volt először kivinni az újszülöttet a szülőszobáról, és megörvendeztetni az aggódó apát. Akkor már tudtam, én itt ragadtam egy életre.” Az előző sorok még 1985-ben, a Kelet-Magyarországban, Tóth Kornélia tollából megjelent írásból idézet. Lilla főmadám fogadalmához híven tette a dolgát addig, amíg igényt tartottak a munkájára. Nyugdíjas búcsúztatásának napján a megszokott, nagy forgalom volt az osztályon, így nem is vette zokon, hogy kevesebben köszöntek el tőle. Két császármetszés és hat nagyműtét marasztalt orvosokat és nővéreket az osztályon. Mert az élet mindennél fontosabb…

Magánéletéből keveset ismerhettek a munkatársai, s még kevesebbet a főnökei. Pedig abban sem volt semmi kivetnivaló. Szerelem, házasság, gyerekek, munka, tanulás. Büszke gyermekeire, akik közül kettőből orvos lett: Katalin fogorvos, Ágnes a megyei kórház főigazgatója. Mária a pedagógusi pályát választotta. „Nagy boldogság az, ha valaki teljes életet él” – mondja. Az ő életében is voltak útvesztők, szakmai és családi, majd munkahelyi konfliktusok, amiken úrrá kellett lennie azért, hogy a magában kialakított belső harmóniát fenn tudja tartani. Az örökké mindenre figyelő asszony munkásságát nemcsak az érintettek hálája, de szakmai elismerések is fémjelzik. Kétszeres Kiváló Dolgozó, egyszer pedig Miniszteri Dicséretet kapott. Mindezen tárgyiasult megbecsülések mellett olyan adománnyal bírt élete végéig s azon túl is, amivel csak a nagyon kevesek: az emberek őszinte szeretetével. Ő, aki sok tízezernyi gyermeket segített a világra, már levetette az „egyenruhát.” De gondolataiban mindig ott lebegett a kérdés:„Rendben van-e minden az osztályon?”

Nyugdíjasként unokáinak, családjának igyekezett élni. „Egyszeri és megismételhetetlen volt minden napunk az osztályon. Talán ezért is égettem két végén a gyertyát…”

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése