Nyíregyháza

Negyvenöt éves. Gazdag élettapasztalat, aktív mozgalmi múlt áll mögötte. Huszonöt évesen választották meg a több mint ezer embert foglalkoztató tejipari vállalat szakszervezeti bizottsága titkárának. A bizalom akkor annak a fiatal embernek szólt, akinek vezetői készsége, képessége az ifjúsági szervezetben bontakozott és fejlődött ki, és akinek szociális érzékenysége nagyon hamar megmutatkozott.

− Előnyös helyzetben voltam, hiszen jól ismertem a dolgozókat, köztük a fiatalokat, akik mindig meghatározó szerepet töltöttek be a tejiparnál. Ifjúsági vezetőként kellő rálátásom volt a vállalat gazdálkodására, tudtam, hogy hol vannak problémák, mik foglalkoztatják az üzemi embereket. Bizonyára mindez szerepet játszott abban, hogy zökkenőmentesen sikerült átvennem a szakszervezeti munkát − emlékszik vissza a kezdetekre.

Tíz évig látta el a titkári funkciót. Tagja volt az iparági szakszervezeti tanácsnak. Ez idő alatt olyan széles körű szakmai és gazdasági ismeretekre tett szert, amit munkája során a későbbiekben is jól hasznosított. Szívesen emlékszik vissza a tröszti vitákra, „lobbyzásokra”. A szabolcsi bérszínvonal hosszú ideig alatta maradt az iparági átlagnak. Az ÉDOSZ segítségével sikerült kiharcolni, hogy a „nagy kalapból” a lemaradt vállalatok több pénzt kapjanak. Így érhették el azt, hogy a nyolcvanas évekre a tejipari cégek között a Szabolcs megyei a középmezőnybe került.

Sikeres volt az alapszervezet azon kezdeményezése is, hogy a vállalat költsön nagyobb összeget a dolgozók üdültetésére. Előbb kettő, később hat lakókocsit vásároltak és helyeztek el Olaszországban, illetve Ausztria legszebb részén. Ezekben kényelmesen és olcsón tudtak pihenni a családok. Ugyancsak ehhez az időszakhoz kötődik a lakásépítési, lakásvásárlási támogatások körének kiszélesítése, összegének felemelése.

A gazdasági és a politikai változás szele 1988-ban már érzékelhetővé vált minden területen. Bármennyire eredményes volt a szakszervezeti munka, úgy érezte, váltania kell. Vallja: két, legfeljebb három ciklus után mindenképpen át kell adni a stafétát fiatalabbaknak, újaknak. Akkor már látszott, függetlenített tisztségviselőket amúgy sem tud eltartani a mozgalom, a gazdasági munka mellett pedig csak olyan beosztásban lehet felelősséggel ellátni e funkciót, ami szabad mozgásteret enged.

Szakmai gyakorlata és érdeklődése a szállítás felé irányult, s ez a tejiparnál egyáltalán nem tartozott a könnyen ellátható feladatok közé. Érthető tehát, amikor a forgalmi vezetői munkakört megajánlották számára, lemondott a szakszervezetben betöltött tisztségéről. Az új beosztás teljesen más követelményeket támasztott vele szemben. Itt nem a szociális és humán érzékenységre volt elsődlegesen szükség, hanem nagyon is következetes számonkérő, ellenőrző, és a különböző feladatok összhangját megteremtő képességre.

− Mégis úgy gondolom − mondja −, az emberismeret, az empátiakészség, az élettapasztalat, amit a szakszervezeti munkám során szereztem, gyakran segített át a nehézségeken. Természetesen továbbra is tagja maradt a szakszervezetnek. Az 1992-es üzemi tanácsi választásokon dolgozói jelöléssel választották meg a tanács tagjává, 1995-ben az üzemi tanács elnökévé. Legfontosabbnak azt tartja, hogy a szakszervezet és az üzemi tanács ne rivalizáljon egymással, hanem működjön, dolgozzon együtt. A vállalat életében a nyolcvanas évek végén bekövetkezett változások, a gazdálkodásban jelentkező súlyos gondok a mozgalmi munkában is éreztették hatásukat. A tejipari tröszt felbomlása után sajátos helyzet alakult ki a cégnél. A korábban stabil vezetői gárda nyugdíjkorhoz ért, s majdhogynem egy időben hagyta el a gyárat.

Elsősorban az igazgatói munkakör betöltése vált kritikussá. Többszöri próbálkozás után csak 1993 januárjára sikerült végleges megoldást találni, olyan időszakban, amikor már csődhelyzet fenyegette a céget. Az ekkor felállt új vezérkar viszont jól startolt, következetes gazdálkodással egy felfelé ívelő pályára terelte a mátészalkai gyárral együttmaradt, mára már dolgozói résztulajdonnal is privatizált céget. Ami a társadalmi szervezetek számára megnyugtató, a korábbi időszakhoz mérten nagyobb összegeket költenek szociális ellátásra, üdültetésre, sportcélokra.

Fekete József sikeres embernek tartja magát. Szereti a munkáját. Legfontosabbnak az új ismeretek megszerzését, a változásokhoz, a kihívásokhoz történő alkalmazkodást tartja. Vezetői filozófiája: céltudatos irányítás, szervezés, eredményességre törekvés, a cég kollektívájának érdekeit is szolgáló feladatok megvalósítása.

Fiatalon nősült, nagy gyermekei vannak. Lánya harmadéves a szegedi jogi egyetemen, fia, aki apjához hasonlóan a sportot és a zenét szereti, érettségi előtt áll. Felesége gyógyszertári szakasszisztens. Szabadidejében legszívesebben sportol vagy a császárszállási kertjében dolgozgat. A csend jelenti számára a kikapcsolódást, a nyugalmat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)