Kisvárda

Mindig mosolyra kész arca, fiatalos alkata miatt nyugodtan letagadhatna néhány évet korából, ám a tények könyörtelenek: Fekete Ferenc idén ősszel már a nyugdíjasok táborát erősíti, személyében egy sokoldalúan képzett városépítő szakemberrel lesz szegényebb a helyi önkormányzat, a szakma.

1945. november 1-jén született Kisvárdán. Tősgyökeres kisvárdainak vallhatja magát, hiszen édesapja viszonylag korai haláláig itt cipészmesterkedett, édesanyja előbb a gyermekek nevelésével foglalatoskodott, majd később szakácsnőként dolgozott. Nővére Katalin, aki ma már nyugdíjas pedagógus, Budapesten él. Gyermekkorát a rétközi kisvárosban töltötte, ahol leginkább a kézilabda érdekelte köszönhetően a legendás Sánta Feri bácsinak, aki nemcsak a kézilabdázás meghonosítója volt Kisvárdán, hanem jó nevű sportolók hadát is kinevelte. Fekete Ferenc a Szegedi Volán színeiben az NB I./B-ig jutott. A 2. Számú Általános Iskolában elsősorban a történelmet és a matematikát kedvelte, tanárai közül leginkább Juhász Berti bácsira emlékezik vissza jó szívvel.

Mivel akkoriban a vasút hosszú távon megélhetést biztosító „intézménynek” látszott, így került előtérbe a továbbtanulás idején a Szegedi Vasútforgalmi Technikum. A Tisza-parti városban töltött négy eredményes év után sikeresen leérettségizett, és az akkoriban induló felsőfokú technikumok egyikében, nevezetesen a Felsőfokú Vasútforgalmi Technikumban szerzett szaktechnikusi oklevelet 1968-ban.

Első munkahelye a fényeslitkei állomásfőnökség lett, a rendező pályaudvaron forgalomirányítóként dolgozott, majd hamarosan átkerült Záhonyba, ahol a Rakodási Főnökségen átrakástechnológus beosztást kapott. Közben tanult, Budapesten a Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán 1975-ben szerzett közlekedésmérnöki diplomát.

Időközben „földrajzilag” is hazakerült, hisz 1974-ben Kisvárdán a Városi Tanácson közlekedési főelőadó, majd 1979 és 1982 között a Műszaki Osztály vezetője volt. Aztán tett egy kétéves kitérőt, a kisvárdai Hunniacoop főmérnökeként tevékenykedett, majd több mint egy fél évtizedet töltött Nyíregyházán a Városi Tanács műszaki osztályvezetőjeként. Innen hívták haza a Városi Pártbizottságra munkatársnak, majd annak megszűnése után 1990-től a mai napig újra műszaki osztályvezető, immár a Kisvárdai Polgármesteri Hivatalban. Számtalan tanfolyamon és továbbképzésen vett részt, 1983-ban pedig újabb diplomát szerzett: a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán kitüntetéses városépítő – városgazdasági szakmérnöki oklevelet kapott, később közigazgatási szakvizsgát tett. Legfontosabb feladatának mindig is a város fejlesztését, rendezését tartotta, az elmúlt másfél évtizedben komoly szerepe volt a városrendezési tervek készítésében. Kisvárda város első általános rendezési tervét ő egyeztette végig a tervezőkkel, majd a kilencvenes években aktív szerepet töltött be az új terv készítésében is, amelynek meghatározó szerepe volt és van a város életében.

Közlekedési szakemberként nagy szerepet játszott a városi közlekedés fejlesztésében, a városi utak kiépítésében (az egykori 40-45 százalékos kiépítettség mára 99 százalékossá vált), bár volt nyertes pályázat, különböző okok miatt egyedül a Szüret utcai útépítés maradt el.

„A városépítés, a közlekedésfejlesztés tipikusan az a terület, ahol a szakmai felkészültség a legfontosabb – vallja Fekete Ferenc. Fontos a kitartás és a törvények messzemenő figyelembe vétele, hisz ezen a területen számtalan buktató vár az emberre. Bár a mondás szerint az embernek saját hazájában nehéz prófétának lenni, nekem előnyömre vált, hogy itt nőttem fel. Munkám során mindvégig törekedtem arra, hogy megfelelő kapcsolatot tartsak a képviselőtestülettel és a társszervekkel.”

1970-ben kötött házasságot dr. Hegedűs Valériával, aki a város köztiszteletben álló, elismert foglalkozás-egészségügyi szakorvosa, és aki a város közéletében is tevékeny szerepet töltött és tölt be, két cikluson keresztül önkormányzati képviselő volt. Házasságukból 1972-ben egy gyermekük született: Ferenc, aki politológus–bölcsész végzettséggel rendelkezik.

A nyugdíjba készülő osztályvezetőnek mindenekfelett a kert: a virágok, fák, növények ápolását jelentő kerti munkák adják az igazi kikapcsolódást. Édesanyja jóvoltából megtanulta a szakácskodás legfontosabb fortélyait is: a sütés-főzés a mindene, még a süteményezéshez is ért. Szeret utazni, a világ több táján is megfordult már a Fekete család, ám a legnagyobb élménynek a Karib-szigetek világa számít, lenyűgöző volt számukra az ottani emberek egyszerűsége és életvidámsága.

Eddigi életútjával elégedett, úgy érzi, hogy több területen is sikerült bebizonyítania felkészültségét, szakmai rátermettségét. Reméli, hogy nyugdíjasként is sikerül majd tartalmas, munkától sem mentes életet élnie.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)