Dr. Tóth István

Kórházigazgató-főorvos,

Ózd

baz 2 Dr. Tóth István.jpgAzon kevesek egyike, aki próféta tudott lenni saját hazájában, bár ez ellen ő határozottan tiltakozik. Ózdon született 1951. április 11-én és csak egyetemi tanulmányai szakították el a várostól. Szívesen emlékezik vissza a Gyártelepi Általános Iskolában és a József Attila Gimnáziumban eltöltött évekre és az „igazi” pedagógusokra. Dr. Tóth István a könyv előkészületei alatt még az ózdi Almási Balogh Pál Kórház igazgató-főorvosa volt, de már jelezte, nem vállalja tovább a funkciót.

– Pályafutásomat megalapozta biológiai tudásom, így minden középiskolai évem alatt részt vettem az országos tanulmányi versenyeken. Talán ez is segített abban, hogy első nekifutásra felvegyenek a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, ahol 1975 szeptemberében vehettem át a diplomát. Pályakezdő orvosként visszatértem Ózdra és a kórház belgyógyászatán álltam munkába. 1976–80 között óraadóként tanítottam egykori iskolámban, majd 1980-ban belgyógyászatból, 1985-ben pedig kardiológiából szereztem szakvizsgát. Az 1985-ös esztendő a magánéletemben is nagy jelentőséggel bír. Másodszor is megnősültem. Feleségem, dr. Gáspár Erzsébet, is a kórház dolgozója, reumatológus főorvos, két gyermekünk édesanyja. Ezt követően több mint tíz évig a belgyógyászati intenzív részlegen az akut belgyógyászati esetek ellátását végeztem. Közben fejlesztettük gépműszerparkunkat és sikerült a 90-es évek elejére a kardiológiai ellátást a városi kórházak szintjére emelni. 1994. június 29-én megbíztak a kórház orvos-igazgatói teendőinek ellátásával egy súlyos vezetői válságot követően. Akkorra már eldőlt, hogy Ózd megkapta a kórházi rekonstrukcióra a címzett állami támogatást, az idő pedig sürgetett. A rekonstrukció nélkül a városban megroppant volna a járó- és fekvőbeteg szakellátás, lényegében megszűnt volna Ózd aktív kórházi háttere. Tudni kell, korábban a bezárás is szóba került.

– A munkálatok a közelmúltban befejeződtek és a kibővített, európai színvonalra avanzsált ózdi kórházat sokan irigylik a várostól.

– Bő öt év alatt zajlott le az építkezés, és hálás vagyok a sorsnak, hogy ebben a nagy munkában vezető szerepet vállalhattam. Sok szerencse és erőfeszítés kellett hozzá, hogy 2000 nyarára befejeződjön a rekonstrukció. Közben zökkenőmentesen működtünk, miközben az átszervezéseket, ágyszámcsökkentést és az új osztályok létesítését is el kellett végezni. A teljes átépítés végül több mint kétmilliárd forintba került és mondhatom: építészetileg, felszereltségben és struktúrájában korszerű, emberbarát intézetet tudhat magáénak a város és környezete. Öt év alatt a gépműszerparkot négyszázmillió forint értékben sikerült bővíteni, ami jelentős tárgyi feltételjavulást hozott.

– Mikor már csak élni kellene és dúskálni a megteremtett javakban, beadta a felmondását?

– Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de a beruházás levezénylése volt az egyszerűbb dolog. Hozzáteszem: a működtetéshez képest. Az egyre rosszabb finanszírozási feltételek ellenére sikerült eddig megőrizni gazdasági stabilitásunkat. Csakhogy ez az állapot előrelátásom szerint nem tartható sokáig. A magyar egészségügy immár tizenöt éve tartó reformja képtelenségek egész sorozatát hozta magával. Nem lehet kivitelezni feudális hierarchiával vadkapitalista környezetben szocialista gondolkodásmóddal semmilyen jónak induló ötletet. Ez a szféra már régen nem a szakmáról, hanem inkább az aktuálpolitikáról szól. Eddig százmilliárdot vettek ki a rendszerből és még nincs vége.

– Mi vár ilyen helyzetben a jövő betegeire?

– A szakmai tartást a hivatástudat adja, s a hálapénzből „élünk”, csakhogy mindkettő „fogyóban” van. Az egészségügy dolgozóinak bére megalázó, a vezetőket évek óta öncsonkításra kényszerítik. Rossz az egész rendszer, a működés csak látszólagos. Sajnos, ezidáig egyetlen kormány sem vállalta fel a végleges megoldást.

– Hogyan ítéli meg 2000 vége felé az ózdi kórház színvonalát?

– Leraktuk a megfelelő szakmai struktúra alapjait. Technikai felszereltségünk városi kórházi viszonylatban jónak mondható, több új röntgengépet, nagy tudású diagnosztikai ultrahang készüléket, lélegeztető és altató készüléket, s egyéb fontos műszert tudtunk beszerezni. A laboratóriumban magas szintű számítógépes elemzés folyik, és ami a lényeg, gazdálkodásunk még stabil. Kudarc viszont, hogy minden erőfeszítésem ellenére nem sikerült jó szakorvosokat a városba csábítanom. A dupla fizetés, lakás és szakmai perspektíva is kevés volt hozzá. Tudomásul vettem, Ózd nem tartozik a kedvelt helyek közé.

– Hogyan tovább január elsejétől?

– Nem akarok sem vezető, sem beosztott lenni. Szerződéses orvosként végzem a kórházban a kardiológiai vizsgálatokat, és magánrendeléseim számát megduplázom. Van pótolnivalóm a családomnál és betegeimnél, mivel eddigi beosztásom miatt nem jutott rájuk elég idő. Remélem tehát, hogy családomnak és a szakmának szánhatom a következő időszakot.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése