Nyíregyháza

Goethét idézi, természetesen németül, amikor hivatásáról vall: „Nemes legyen az ember, jó és segítőkész”. Dr. Szabó Péter, aki az országban egyedülálló módon az Amerikai Bőrgyógyászati Akadémia tagja, egy olyan generáció máig aktív, de egyre ritkább képviselője, amely még a klasszikus műveltséget is magába szívta a szakmaszereteten és hozzáértésen túl.

Debrecenben született, s itt vette kézbe diplomáját az Orvostudományi Egyetemen 1957-ben – summa cum laude minősítéssel. Az egyetemen – ahol a mikrobiológiát is alaposan megtanulta, amely számára később meghatározó lett – négy éven át népköztársasági ösztöndíjas volt.

Diploma után a híres Szodoray-féle bőrklinikára került. Elsősorban azért, mert ott volt hely, ám nem bánta meg, hiszen elismert professzoroknál tanult, dolgozott.

Még a katonaidejét is hasznosan töltötte: a Központi Katonai Kórházban tisztként alapos kiképzésben részesült szakmailag… Debrecenben hihetetlenül pezsgő tudományos élet folyt emberi tartalmakkal. Mindennaposak vol­tak a betegbemutatások, a szövettani vetítések, ugyanakkor jellemet is lehetett tanulni a régi nemzedék nagyjaitól, akik kultúrelőadásokat szerveztek, és kötelezővé tették a mindennapi nyelvórát. Ennek ma is hasznát veszi, hiszen angolul, németül, franciául és oroszul egyaránt képes előadni és rendelni szaknyelvi szinten. Mindez akkor sem volt haszontalan, hiszen a Klinikának jó kapcsolatai voltak a nyugati és keleti országokkal egyaránt. Ennek – és persze felkészültségének, ambíciójának, valamint a közben megszerzett radiológiai szakvizsgájának – köszönhetően mind az öt világrészt bejárta, s számos világkongresszuson tartott előadást Hamburgtól Párizsig, Tokiótól Delhiig, New Yorktól Buenos Airesig, Los Angelestől Sydneyig és Pekingig, emellett a jénai klinikán is eltöltött három hónapot.

Az osztályvezető adjunktus azonban egy nyíregyházi üresedés következtében várost váltott. 1979-ben nevezték ki a Jósa András Kórház bőrosztályának osztályvezető főorvosává, s ezt a döntését sem bánta meg, hiszen ma is szeretettel nyilatkozik az általa szorgalmasnak, becsületesnek tartott nyírségi népről.

Már nyíregyháziként védte meg 1980-ban kandidátusi értekezését a bőrdaganatok különböző kezelési módszereiről, s természetesen a tudományos munkát sem hagyta abba. Közel kétszázra tehető előadásainak és cikkeinek a száma, s ma is számos külföldi szaklap és nemzetközi kongresszusra szóló meghívás tornyosul az asztalán. Nem is csoda, hiszen 1990-ben – máig egyedülállóan az országból – az Amerikai Bőrgyógyászati Akadémia tagja lett. Mint mondja, ez felért egy nagydoktorival, csak éppen nem Budapesten, hanem Dallasban „védte” meg. De tartott már előadást a világ legnagyobb kli­nikáján, a Mayo Kliniken is, ami szakterületén nagy fegyvertény.

Jogosan merülhet fel a kérdés: egy ilyen szaktekintély hogy maradhatott a Nyírségben? A válasza egyszerű: szereti ezt a helyet. Bár voltak fővárosi, külföldi – egyebek mellett ausztráliai kutatói – meghívásai is, nem ment, hiszen itt megbecsülték. Nyíregyháza városától kapott emlékérmet a Tudományért, az Akadémiától Lónyay-emlékérmet, míg a Magyar Professzorok Világszövetségétől Tudományos Emlékérmet.

Nemcsak a gyógyításban aktív: az MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Bizottságának elnökhelyettese, a Megyei Tudományos Kuratórium elnöke, a Kórház Tudományos Bizottságának elnöke.

Gyermekei közül a legidősebb, Péter Richárd már biztosan folytatja a szakmát, hiszen jelenleg orvostanhallgató Debrecenben, a két „kicsi” azonban, a tízéves Annamária és a kilencéves Károly Dávid korban még messze van ettől.

Dr. Szabó Péter a mai napig is új tudományos témákba kezd, állandóan vizsgálódik, kísérletezik, a gyakorlatban pedig daganatok kezelésével, bőrkozmetikával, hajélettannal csakúgy foglalkozik, mint injekciós visszérkezeléssel, amelyből az országban a legtöbbet, közel 150 000-et végzett munkája során. A közvéleményt élénken foglalkoztató paraszolvenciát elítéli, s amúgy sem anyagias. Magánrendelőt csak most nyitott, ezt is inkább a kiterjedt baráti körének segítésével és a változó, kiszámíthatatlan világgal indokolva.

Egyébként pedig mély nyugalommal és derűlátással ül a kórház első emeletén, a városi szakrendelőben lévő, szaklapokkal teli asztala mögött, és akár több nyelven is, klasszikus idézetekkel színesíti a munkatársi gárda mindennapjait. Egyébként is fontosnak tartja a humort a betegekkel való kapcsolattartásban, akiket egyaránt szeret és tisztel, s amely szerinte segít a gyógyulásban.

Dr. Szabó Péter, egy aktív, fiatalos szakember, akinek filozófiája a segítségen alapszik: az elhagyott, elesett, szegény emberek segítésén.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)