Debrecen

Bár ma már egyre gyakoribb, hogy szakmailag jól felkészült fiatalok kerülnek előtérbe a megyei és a fővárosi ügyészségeken, dr. Simon Ernő eddigi életútja – a fentiek figyelembe vételével is – igencsak sikeresnek tekinthető, akár úgy is fogalmazhatunk: gyors karriert ért el. Fogalmazóként kezdte, végigjárta az ügyészségi ranglétrát, és 2004. július 1-jétől – mivel elődje a Megyei Fellebbviteli Főügyészség vezetője lett – a Hajú-Bihar Megyei Főügyészség megbízott megyei főügyésze.

A ma már nyugdíjas szülők – édesapja állatorvos, édesanyja gyógyszerész volt – egyetlen gyermekeként született 1961. július 24-én Székesfehérváron. Gondtalan gyermekkorának legkedveltebb elfoglaltságát az olvasás, a horgászás és időnként a grundfoci jelentette. Mindez nem ment a tanulás rovására, hisz – a kezdetektől fogva egészen az érettségiig – kitűnő tanuló volt, minden tárgyból a legjobbak közé tartozott. Tanárai közül máig jó szívvel emlékezik vissza irodalomtanárára, dr. Vargha Tamásnéra, aki nemcsak az általános iskolában, de a sors jóvoltából a középiskolában is tanította, „nem csupán középiskolás fokon”. A József Attila Gimnázium fizika tagozatán tanult, ezért is érdeklődik a mai napig a műszaki dolgok iránt. „Én már az egyetemre úgy jelentkeztem, hogy ügyész szeretnék lenni – emlékezik vissza a főügyész úr a pályaválasztásra.

– Nagy szerepe volt mindebben édesapám jó barátjának, aki történetesen ügyész volt, ő segített a döntésben. A mai napig úgy érzem, jó döntést hoztam akkor.”

Az eltökéltség kézzelfogható eredményt hozott, hisz érettségi után rögtön felvették az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára.

Albérletben lakott, és ma már úgy véli – amolyan otthonülőként –, a feltétlenül szükségesnél lényegesen többet tanult, egyetemi mindennapjait legfeljebb színház- és mozilátogatások színesítették olykor. Nagyon különleges évfolyam jött össze akkoriban az egyetemen, évfolyamtársa volt többek között Friderikusz Sándor és Hende Csaba is.

Frissen végzett jogászként ezerkilencszáznyolcvannégyben Budapesten az V–XIII. Kerületi Ügyészségen kezdett fogalmazóként. Ám a szakma rejtelmeiben való eligazodás mindössze néhány hónapig tartott, behívták katonának. Ráadásul – a győri műszaki főiskolásokkal együtt, egyedüli jogászként – helikopterszerelő lett, a miért kérdésre azt a választ kapta, hogy a hazának itt van rá szüksége. A hat hónapos alapkiképzés után Szentkirályszabadján szolgált még egy évet. Leszerelését követően – házasságkötése révén – került a cívis városba, fogalmazó lett a városi ügyészségen. Egy évvel később már ügyész, majd ezerkilencszázkilencvenegytől a megyei főügyészségen dolgozik. Itt elsősorban másodfokú ügyintézést végzett, a megfellebbezett ügyekkel foglalkozott.

2003-ban sikeres pályázat után lett megyei főügyészhelyettes, az idén, pedig a megyei főügyészség első számú vezetőjévé lépett elő.

Dr. Simon Ernő úgy véli: – A sikeres előmenetel legfontosabb előfeltétele a szakmai anyag, a jogi ismeretek minél magasabb szintű megismerése. Ez olyan tudást eredményez, amely határozott állásfoglalás lehetőségét biztosítja, a magabiztos fellépés alapja lehet. Az ügyész olyan helyzetben van, hogy akár a főnökétől eltérő véleményét is érvényre tudja juttatni, ha azt kellően megalapozza. A határozottság mellett persze némi „diplomáciai érzék” is szükségeltetik. Mindezek ellenére csak kevesen készülnek eltökélten erre a pályára, sokan inkább a bírói hívatást választják, arra való hivatkozással, hogy félnek a döntéstől. Pedig nekünk ugyanolyan felelősségünk van, mint a bíráknak, ám lehetőségeink nagyobbak. Hiszen csak azok büntetőjogi felelősségéről dönthet a bíró, akivel szemben vádiratot nyújtunk be, és emellett a törvény széles körű lehetőségeket biztosít az ügyészség számára a nyomozás során.

Ezerkilencszáznyolcvanhatban kötött házasságot dr. Nagy Évával, egykori évfolyamtársával, aki a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság büntetőbírája. Két gyermekük született: Gergely 1989-ben, ő most kezdi tanulmányait a Tóth Árpád Gimnáziumban. Általános iskolásként elnyerte a Debrecen Város Kiváló Tanulója címet, abszolút reálérdeklődésű. A négy évvel fiatalabb Balázs ötödikes.

Dr. Simon Ernő szabadidejében – ha újabban ritkábban is – igyekszik időt szakítani a horgászásra. Dunántúliként meglepte, hogy milyen gazdag vizekben ez a környék, és egyik legjobb barátjával együtt, aki kiváló „pecás”, igyekszik eredményes lenni. A halak közül leginkább a pontyot kedveli, egyik kedvenc étele a rácponty, de egy jó harcsapaprikás megkóstolásához sem kell sokáig kapacitálni.

Mindenféle hasznos szerszámmal felszerelte magát az otthoni barkácsoláshoz, elsősorban famunkákban és elektromos szerelésben járatos.

Az eddig megtett úttal elégedett, hisz szerénytelenség nélkül érezheti úgy, hogy sikeres életpályát jár be. Az átgondolt, komoly szakmai tevékenység mellett nagy ábrándokat nem kerget, a jövőben szeretne több időt fordítani a családra.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)