Dr. Pikó Klára

Osztályvezető főorvos

Kisvárda

„A név kötelez” mondás a Kisvárdán működő Felső-Szabolcsi Kórház Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás osztályvezető főorvosára duplán is igaz. Országszerte, és határainkon túl is jól csengő a „Pikó” kezdetű családnév. Nagybátyja, dr. Pikó Károly hazánkban az úttörők közé számít a sürgősségi betegellátási osztály-rendszer létrehozásában és elterjesztésében. A közismert orvos joggal lehet büszke rokonára, dr. Pikó Klára főorvos-asszonyra, aki Cigándon, a Bodrogköz egyik legjobban fejlődő településén született. Édesanyja Soltész Julianna, (76), édesapja, Pikó Barna Zoltán (78) az ÁFÉSZ-nél töltött munkáséletük utáni nyugdíjas években sokáig örülhettek gyerekeik sikereinek.

Zempléni születésű lévén megkezdett tanulmányait Sárospatak patinás középiskolájában, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban folytatta, ahol 1976-ban érettségizett. Életútja, a már említett hagyományoknak, valamint saját elképzeléseinek megfelelően vezetett a Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) általános orvosi karára. A hosszú tanulás után, a nagyon várt „Orvossá fogadom!”mondat az egyetem rektora szájából neki címzetten 1982-ben hangzott el. A tanulás első fejezete lezárult, egyben megnyitva előtte az élettapasztalatok és újabb tudás megszerzésének kapuját. Mint sokan másoknak akkor, Klárának is az első munkahelye a megyeszékhelyen működő Jósa András Megyei Kórház lett, ahol dr. Makláry Elek szigorú és igazságos felügyelete alatt az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályon, öt éven át orvosi esküje szellemében dolgozott és tanult.

Az élet 1987-ben Kisvárdára vezérelte. Akkoriban ott is igen komolyan  szükségessé vált olyan szakemberek munkája, mint amilyen az övé. Még ezt megelőzően tette le első szakvizsgáját. A kórházban akkor még a Mezey főorvos úr által vezetett sebészeti osztály részlegeként működött az aneszteziológiai és intenzív terápiás betegellátás, mely több mint egy évtizeddel később vált önálló, hétágyas osztállyá. A kezdetekre így emlékszik vissza Klárika: ”Meg kellett szerveznünk a még nagy számban hiányzó műszerek, eszközök beszerzését, azok rendszerbe állítását, az osztály működéséhez szükséges szakembergárda kialakítását.”- fejeződik be a rövid történet. Az osztály ma már négy orvossal, hat aneszteziológiai szakasszisztenssel, 13 nővérrel, egy osztályos főnővérrel, valamint egy fő gazdasági/pénzügyi dolgozóval, valamint egy-egy fő egészségügyi operátorral és beteghordóval működik.

A kezdeti időkhöz így viszonyít: ”Ma, az ellátott betegek száma folyamatosan növekszik, akik az osztályra kerülnek, egyre súlyosabb állapotban érkeznek oda. Ennek függvényében 10-15 napot töltenek az AITO-n. Majd ezután kerülnek át más, aktív osztályokra. Általánossá tehető állapotukra a „súlyos” jelző, valamint az, hogy alapvető életfunkcióik vannak közvetlen veszélyben. Az osztályra a Sürgősségi Betegellátó Osztályról, a Sebészetről, a Belgyógyászatról, a Baleseti Sebészeti Osztályról és az Ideggyógyászatról érkeznek a betegek. Munkánkat változatossá teszi, hogy az intenzív osztályos tevékenység műtéti érzéstelenítést is végzünk. Szívesen dolgozunk bármelyik sebészeti, baleseti, szülészeti, fül-orr-gégészeti és szemészeti műtőben is. A műtétek során számtalan sikerélményben van részünk. Az AITO-n ritkábbak a sikerélmények, de össze nem hasonlíthatóan „ütősebbek”.

Sürgősségi orvostanból 2006-ban tett szakvizsgát. A hivatásául választott pályára kerülésének okait firtató kérdésre Klárika így felelt: ”Úgy gondoltam, ez jó lesz nekem.” Az eltelt évtizedek igazolták a korábban már jónak vélt elképzelést. Az intenzív terápiás betegellátás idegileg és fizikailag egyaránt az átlagosat jóval meghaladó mértékben terheli meg az abban dolgozókat. „Sokat, nagyon sokat kell az osztályon tennünk a betegekért, de éppen ez a nehézség egyben a szépség is a munkánkban. Megnyugtató érzés látni, hogy valakinek meg tudtuk adni az újabb esélyt az életre. Ehhez óriási segítséget nyújtanak elhivatott és jól képzett munkatársaim.”

Odaadó áldozatvállalását, kimagasló szakmai tevékenységét már sok évvel ezelőtt Semmelweis-díjjal ismerte el a Felső-Szabolcsi Kórház vezetése.

A szerény, halk szavú főorvos-asszony családi és magánéletéről az alábbiakat mondja el: „Férjem, dr. Zeaiter Atef főorvos szintén ebben a kórházban dolgozik. A Rehabilitációs osztályt vezeti. Házasságunkból két fiunk született. Nadim 34 éves, jogi tanulmányokat folytat. Ataallah 33 éves, gazdasági informatikusként dolgozik és mellette programozást tanul”

Távolabbi terveire vonatkozóan mindössze ennyit mond: ” A mindennapi túlélés és kihozni minden napból a lehető legtöbbet.” Az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály vezetőjének is a kikapcsolódást a családdal együtt töltött idő, a közös kirándulások, a rendszeres mozgás jelenti.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése