Nyírbátor

Amikor sok-sok évvel ezelőtt diplomamunkáját készítve görnyedt hajnalokig a rajzasztal fölött, s hajszálvékony ceruzával formálta százszámra az alig milliméternyi dohányleveleket, még nemigen gondolta, hogy életének oly fontos része, mondhatni meghatározója lesz a dohány.

Dr. Maczkó György, az Agro-Medic BT. tulajdonosa, a Nyidofer mérnöke 1949-ben, Nagykőrösön született. Szolnokon járt technikumba, majd rögtön dolgozni kezdett. A munka persze nem jelentette azt, hogy a tanulásnak egyszer s mindenkorra vége, sőt! Mihelyt tehette, beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karára. Diploma után a Debreceni Agráregyetemen doktorált. Mint mondja, még akkor sem volt annyira egyértelmű, hogy a mezőgazdaság, az agrárium adja majd neki és családjának a kenyeret. A pályaválasztás akkor vett határozott fordulatot, amikor orvos feleségével együtt otthagyta korábbi lakhelyét, Martfűt, és Szabolcs-Szatmár-Beregbe, Máriapócsra költözött. Felesége itt lett körzeti orvos, ő pedig a helyi termelőszövetkezetben kezdett dolgozni. Később a Póccsal szomszédos falu, Nyírgyulaj következett.

– Mára elmondhatom: közel húsz év nagyüzemi gyakorlat áll mögöttem, ebből a második tíz évet vezető beosztásban töltöttem. 1987-től vagyok szerelmese a dohánynak, ezért is öröm számomra, hogy 1993-tól a Nyidofer alkalmazásában dolgozhatok, a nagykállói termelési körzet agronómiai vezetője vagyok.

Feladata nem kevés. Több mint nyolcszáz hektár és ezer ember tartozik a keze alá, akiknek minden, dohánnyal kapcsolatos gondját-baját intézni köteles. Márpedig gond is, baj is akad manapság bőven, hiszen nem elég a termelést megszervezni, a dohányt a megfelelő szinten megművelni, a szaporodó kártevők és betegségek ellen eredményesen védekezni, a megfelelő piacot is meg kell szerezni, s a kitűnő minőség megőrzésével nem utolsósorban megtartani. Nyidoferes munkája nyomán született magánvállalkozása is.

– Magánvállalkozásom azért jött létre, hogy ne tűnhessen úgy, hogy a levegőbe beszélek, megmutathassam a gyakorlatban is, amire vállalkoztam, amire mások is vállalkozni képesek lehetnek. Példát akartam állítani azoknak, akik dohánnyal szeretnének foglalkozni, hogy saját szemükkel láthassák, mire megy, mire mehet ki a dolog, hová juthatnak. A saját földem ily módon egyfajta cégreklám is, ahol a termelés mellett fajta- és vegyszerkísérletek folynak, ahol a dohányhoz kapcsolódó valamennyi tevékenység és gép megtekinthető. Magánvállalkozás tehát, de ily módon magának az rt.-nek is hasznot hoz, hiszen az eredményességet, a jó példát, a sikert látva, örömömre mind többen vállalkoznak a megyében, s nem utolsósorban a nagykállói területen dohánytermesztésre. Az én dolgom nem több és nem is kevesebb, mint hogy a dohányosoknak megadjak minden segítséget. Ha kell, pályázatokat fogalmazok azért, hogy pénzhez jussanak, az induláshoz, termeléshez, szállításhoz szükséges eszközöket, gépeket megvehessék az emberek, továbbítom a termeléssel, a kártevők elleni védekezéssel kapcsolatos újabb információkat. Az én sikerem mások sikerének alapja lehet, ezáltal maga a Nyídofer is jól jár, hiszen folyamatosan nő a vállalkozók száma.

Mindezeket persze csak elmondani ilyen könnyű, megvalósítani azonban már sokkal nehezebb. Annál is inkább, mert bár megyénkben nagy hagyománya van a dohánynak, az utóbbi években nem csak az igények és elvárások, de a minőségi követelmények is alaposan megváltoztak, megnövekedtek. Nem csoda hát, ha a sikerhez ezúttal is igen rögös út vezet. A dohányosok hajnalban kelnek, késő estig dolgoznak. Görnyednek az ültetőgépek felett, kapálnak és törnek. Hiába segíti mind több gép és eszköz a munkát, az emberi kéz kiiktatása szinte lehetetlen. S a dohánytermelő közel sem dőlhet hátra székében, ha pajtában a dohány.

– Nemcsak a jelene szép, a jövője is igen biztató a dohánytermelésnek. A megyebeli adottságok kihasználásával, a már meglévő szaktudás hasznosításával mind több szabolcsi embernek jelenthetne megélhetést. Főleg akkor igaz ez, ha a jövőre is, a közelgő európai uniós csatlakozásra gondolunk, hiszen mint tudott, az ily módon megszerezhető támogatás nem lesz kevés. A Nyidofer és jómagam távlati tervei ezért is esnek egybe, s az EU-elvárásokhoz igazodva születtek meg. Úgy gondolom, a termelési területet tovább már nem növelem, a minőségre koncentrálok. Megmarad a huszonöt hektár, ahová a legtöbbet, a legjobb fajtákat ültetem. Eddig minden jövedelmemet visszaforgattam a gazdaságba, ideje lenne valamit végre kivenni is belőle.

Dr. Maczkó György élete természetesen nem csak a munka, legalább ilyen fontos számára a család. Feleségével két gyermeket nevelnek. Lánya elvégezte a tanárképző főiskolát, Budapesten gyarapítja tovább tudását. Fia az apja nyomdokaiba lépett. A Debreceni Agártudományi Egyetem hallgatója, így minden remény megvan arra, hogy nem vész kárba sem a megszerzett tudás, sem pedig az évek alatt gyarapított mintaszerű birtok sem…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)