Tiszalök

A vasárnapi ebéd illata, a keresztrejtvényt fejtő apa és a tűzhelynél sürgölődő mama teremti meg az otthonosság érzését az első pillanatban. Dr. Krámor Katalinnal a tágas nappaliban idézzük a családtörténelem jeles napjait. Két évtizede múlt, hogy a család felkerekedett Szeghalomról, és átköltözött a Tisza partjára.

A szikespuszta gondolata még mindig visszaröpíti a gyerekkorba az orvosnőt, amikor bebarangolta a vidéket, sétált a szüleivel az erdőben, a vízparton, rácsodálkoztak a természet megannyi bájára. Ezt az élményt szeretné továbbadni a ma már egyetemista gyermekeinek.

A hagyományok mindig is fontos szerepet játszottak a Krámor család életében. Katalin a szeghalmi Péter András Gimnáziumban érettségizett 1965-ben. Édesapja, Krámor Emil agrármérnök és édesanyja, Sándor Julianna adminisztrátor is imádta a Békés megyei kisvárost. Itt ismerte meg a doktornő a férjét is Ötvös Pál villamosmérnök személyében.

Leszámítva egy gyermekkori balesetet, amelynek nyomát ma is viseli, a világot a tudományokon keresztül akarta megismerni a fiatal lány. A középiskola valódi alma matert jelentett számára. Csodálatos történelemtanára egységben láttatta velük a művészettörténetet, a filozófiát, a történelmet. Nem tantárgyakra szabdalt tudományszeletkéket, hanem egységes világszemléletet tanultak a gimnáziumban. Igencsak összetartó diákság köszönt el az iskolától minden ballagás alkalmával. Évente tartanak találkozókat Debrecenben és Budapesten. Alapítványt hoztak létre a rászoruló tanulók anyagi támogatására. Az öregdiákok és a mai gimnazisták évente összejönnek és erősítik az együvé tartozás érzését.

Bizonyára ennek a szellemnek az ihletésére járatta mindhárom gyermekét a tiszalöki gimnáziumba Krámor doktornő.

Meggyőződése, hogy nemcsak nagy és neves gimnáziumokból kerülnek ki művelt, intelligens, életigenlő diákok, hanem a közösség összetartó ereje, a tanárok személyisége olyan adomány, amely felejthetetlenné teszi a négy évet.

Ma már egyetemista a legidősebb fia, Péter, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen közgazdaságtant hallgat, Eszter diplomás ápolónőnek készül Gyulán, Zsuzsanna a Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnök hallgatója. A férje a Tiszai Erőmű Rt. tiszalöki vízerőmű vezetője. Krámor Katalin két éve vállalkozó családorvos.

A szegedi egyetemen szerzett orvosi diploma után dr. Czina Géza tüdőgyógyász osztályvezető mellett ismerhette meg az egyetemről kikerült frissdiplomás, hogy nem elég a tudományok területén járatosan mozogni és a szakmát tökéletesen művelni. A beteg ember szemén át kell látni a bajt, s nem a betegséget, hanem magát a beteget gyógyítani.

Ezt az útravalót hozta magával Tiszalökre, amikor a szülési szabadság után itt találtak munkát a férjével. Ennek huszonegy esztendeje, s azóta a világnak ezt a szegletét mondják otthonuknak.

− A most végzett orvosnők el sem tudják képzelni, hogy nekünk két évtizede még mint nőt is el kellett fogadtatni magunkat, mind a kollégákkal, mind a betegekkel. Munka viszont bőven jutott, ezért az én korosztályom megszállottan látott az ébredező egészségügyi kultúra nyomán a mind színvonalasabb ellátás megszervezéséhez. Az én generációmhoz tartozó kollégák könyvelhetik el eredményként, hogy a 39,5 ezrelékről 11-13 ezrelékre csökkent a csecsemőhalandóság. El kellett fogadtatni az emberekkel az orvoshoz járás, az egészségesebb életmód, a csecsemő higiénikus gondozásának elvét.

Krámor doktornőt befogadták a tiszalökiek. Még 1979-ben megválasztották tanácstagnak, a szociális és az ügyrendi bizottságban is igyekezett a település ügyeit előbbre vinni. Az önkormányzatok megalakulása után is bizalmat szavaztak a doktornőnek, a legutóbbi választáson például a harminchat jelölt közül ő kapta a legtöbb szavazatot, 1264-et. Az egészségügyi, szociális bizottság tagjaként egyre több ember zsebébe kénytelen bepillantani. Kinek a lakásfenntartáshoz, kinek a gyermekneveléshez, kinek a megélhetéshez adnak a köz forintjaiból. Most azon fáradozik a doktornő, hogy a megszüntetett szülőotthon helyén milyen hasznos egészségügyi intézmény legyen. Az idősekért folytatott küzdelem eredményeként a nappali mellett szállásadó otthonban helyeztek el huszonkét rászorulót.

Az iskolaépítésért nem is olyan régen a férjével lépett akcióba a doktornő, s mára a Kossuth Lajos Általános Iskola büszkesége a kisvárosnak.

− Én azt hiszem, az igazi otthonunk, ahol a legtöbbet adjuk magunkból, és erőnk, tudásunk, hitünk szerint szolgáljuk a közösséget. Két évtized után most már látom az eddig elvégzett munka eredményét, és a második generáció tagjait gyógyítom.

Szabad idejében a doktornő utazni és olvasni szeret, vagy a családjával sétál a Tisza vadregényes partján.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)