Tiszalök

Vannak emberek, akikből sugárzik a szeretet. Fónyad Lajosné, Gizike közéjük tartozik. Nem véletlenül keresik a társaságát idegenek, de még asszonylányai, férjeikkel, gyermekeikkel is mindennaposak a szülői házban. A gondjaira bízott idősek is megérezték ezt, és az otthontalan rászorulók Gizike mellett derűs napokat tölthettek az idősek otthonában. Nemrégiben búcsúztatták el Gizikét: huszonkét év után vonult nyugdíjba az otthonvezetői posztról.

Számára mindig is a család, a békesség, az otthonosság, a megértés voltak azok a vezérlő elvek, amelyeket mindenáron érvényre juttatott a magánéletében és a munkájában. Polgáron született 1938. augusztus 5-én. Édesapja Lukács István molnár, sajnos, ötvenkét esztendős korában itt hagyta szeretteit, megfázott a vályogvetésnél és az orvos már nem segíthetett rajta. Édesanyja, Nagy Mária dohánygyári munkásként gondoskodott a családról, ő nyolcvanhárom esztendős koráig élhetett övéivel.

Az édesanyja tizennégy, az édesapja tizenkilenc éves volt, amikor egybekeltek. Harmonikus házasságukból három lánygyermek született: Mária varrónő, Székesfehérváron él, Ágnes háztartásbeli, a fővárosban lakik és Gizike Tiszalökön maradt. Általános iskoláit Polgáron fejezte be, majd telefonközpont-kezelést tanult Miskolcon. Tiszapalkonyán helyezkedett el, és itt ismerte meg élete párját, Fónyad Lajost. A mezőcsáti fiatalember nehéz- és könnyűgépkezelést tanult, és a munkahelyi ismeretség után hamarosan az anyakönyvvezető előtt mondták ki a holtomiglan-holtodiglant. Egy órával előzték meg a polgármestert, aki szintén ekkor házasodott.

Egy ideig még szolgálati lakásban éltek Tiszapalkonyán, és harmincöt évvel ezelőtt telepedtek le Tiszalökön. Milyen érdekes a sors, töprengtek el rajta, hisz az ő házasságukból is csupa lány született.

Ildikó Sárospatakon végzett, számítógépes szakemberként Pécsett teremtett magának egzisztenciát. Edit titkárnő volt a Rázompusztai Állami Gazdaságban, sajnos, jelenleg munkanélküli. A férje agrármérnök, a tiszadobi gyermekvárosban oktató, egy kislányuk született, Editke. Gizella női szabó, főállású anya, kilenc hónapos Réka kislánya mellett most várja a második gyermekét. Férje, Géza egy kft. ügyvezető igazgatója volt Tiszalökön, most magánvállalkozó. A legkisebb Anikó, gépíró, de sajnos, ő is munkanélküli lett. Elvált a férjétől, barátja, Attila erdésztechnikumot végzett, most rendőrtiszti iskolába jár. Eszter lánya négyéves. Mint a családtörténelem igazolja, a harmadik generációban is lányok születtek.

A Fónyad házaspárt mindenki ismeri a városban. Negyedszázadon át jártak az Erkel vegyeskarba. A férj nemcsak imád, hanem tud is énekelni. Operettet, magyar nótát. Számos versenyen ő vitte el a pálmát. Pár éve a Nyílik a rózsa című versenyen Tiszavasváriban is ő győzött, de őriznek szép emlékeket a Kálmán Imre operettestről. Február közepén is pirosra tapsolta a tenyerét a közönség Fónyad Lajos éneklése után: a művelődési házban a Nemcsak a húszéveseké a világ elnevezésű nyugdíjasesten szórakoztatta el a hallgatóságot. Nemcsak a közönség, hanem a szakmabeliek is felfigyeltek a jóhangú énekesre és csábították volna Pestre.

Még Vámosi János és Zárai Márta társaságában is énekelhetett volna, ha Gizike nem féltette volna a családi összhangot a gyakori utazások és távollétek miatt. A családcentrikus férj így lemondott a világot jelentő deszkákról és maradt otthon. Ő ezt egyáltalán nem érzi áldozatnak, hiszen az a mindene, ha a gyermekei, unokái közelében lehet. A fészekmeleg felbecsülhetetlen fontosságú Fónyadék mindennapjaiban.

Férj, feleség egyaránt sokat dolgozott a korábbi években is és most is a közösségért. Ha festeni, javítani, udvart rendezni kellett az óvodákban, az iskolában, Lajos bácsit kérték meg. Tette szívesen kérés nélkül is, de ezen kívül még önkéntes rendőr, önkéntes tűzoltó is volt.

Gizike szakmai hozzáértése, emberszeretete miatt már az előző önkormányzati ciklusban is tagja volt az egészségügyi, szociális bizottságnak és a legutóbbi választás után is felkérték a bizottsági tagságra.

− Úgy érzem, ha segíthetek valamit az embereken, s akkor a világ legtermészetesebb dolga, hogy magamra vállalom ezeket a teendőket. Az idősek otthonában évtizedeken át érezhettem a rászorulók háláját, örömét. Mostanában a segélyért folyamodók esetében érzem azt, hogy enélkül a pár forint nélkül végveszélybe kerülne a család megélhetése. Nehéz a keveset igazságosan elosztani, de megpróbáljuk. Noha mindenkit ismerünk a kérelmezők közül, azért a családi körülmények, az anyagi helyzet feltárása után derül ki, hogy kik milyen nehézségek közt élnek.

Fónyadék nem vágynak a világ távoli tájaira, mindent megtalálnak egymás, a család társaságában, amiért élni érdemes. Bár Gizike szeret kirándulni, Lajos pedig horgászni, mostanában tavasztól őszig gyakran letáboroznak a Tisza-parton, bográcsban gulyást, halászlét, körömpörköltet főznek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)