Nyíregyháza

Családcentrikus környezetben nevelkedett, ahol nagyon sokat számított a szülő, a nagyszülő véleménye. Ahol mindig nagyon pontosan tudták, hogy számíthatnak egymásra jóban, rosszban. Bizonyára ez adta az indíttatást dr. Illésné Erdős Juditnak, hogy felnőttfejjel mások gondjait vegye a vállára, és igyekezzen segíteni nekik a megoldhatatlannak látszó helyzetekben.

Mádon, a csodálatosan szép bortermő vidéken született 1959. december 31-én. Édesapja, Erdős Barnabás vízvezeték-szerelő volt, sajnos, már nem lehet övéi között. Édesanyja, Erdős Barnabásné született Fodor Anna bérelszámolóként dolgozott. Most, életük alkonyán, a nagymamával együtt ideköltöztek felnőtt lányuk családja közelébe, így négy generáció él egymás szomszédságában.

Judit tudatosan készült Nyíregyházára. Még gyerekkorában azt hallotta, hogy valaki sötétnek titulálta ezt a vidéket, s akkor arra gondolt: talán egyszer ő is hozzájárulhat, hogy változzon ez a kép. S ha mégsem igaz, amit hallott, akkor érdemes itt letelepedni.

Azóta sem bánta meg. Itt érettségizett a jó nevű Krúdy Gyula Gimnáziumban ’78-ban. Akkor még komolyan vették a beiskolázásnál a területi elvet, s neki akkor majdnem itt kellett hagynia a középiskolát. Bement az akkori igazgatóhoz, és elmondta: minden vágya, hogy ebben a városban dolgozzon. Az igazgató vállalta a büntetés kockázatát is. Ma már nem bánja…

Sikeresen felvételizett a tanárképző főiskola magyar-történelem szakára és ’82-ben vette át az oklevelét. Az utolsó éven már dolgozott, a közéletben felelős tisztséggel bízták meg: a KISZ megyei bizottságának titkára lett. Egy évet tölthetett Moszkvában a Komszomol főiskolán, és ott a világ számos országából érkezett fiatallal kötött életre szóló barátságot. A KISZ 1981 és 1987 között jelentett elfoglaltságot számára, ekkor iratkozott be az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociálpolitikai szakára, ahol meghatározta pályáját Ferge Zsuzsa tevékenysége. Közben férjhez ment, férje dr. Illés József vállalkozó és jogász. Házasságukból két gyermek született, Edina Zita harmadikos, Gábor hatodikos a főiskola 2-es gyakorló iskolájában.

A közéleti feladatok mellett hamarosan észrevette, hogy egyre több embernek kellene intézményes segítséget nyújtani. 1989–90-ben a családsegítő szolgálatnál helyezkedett el, ahol az utcára került anyák helyzetén is segíteni akart. Baja Ferenccel, aki később miniszter lett, a nyíregyházi Csillag utcai anyaóvó létesítmény megalakítása érdekében fáradozott sokat. 1990-től a DOTE Egészségügyi Főiskoláján a leendő szociális munkásokat tanította.

1993 húsvétján megszólalt a lakásán a telefon, és az akkori polgármester, Mádi Zoltán titkárnője hívta, mondván: szociális irodát hoz létre a városháza, és felkérik, ő is adja be a pályázatát. Ez egy nagyon érdekes, szép és nehéz időszak kezdetét jelentette Illésné életében.

A civil szektor elkötelezettje lett, és többekkel együtt létrehozta a Segítők Népfőiskoláját. 1994-ben megalakult a Regionális Forrásközpont a térség szociális feladatainak ellátására, Phare-pályázat révén. Négy év múlva Erdős Judit örömmel vett részt a Szocio East Egyesület mint szellemi műhely létrehozásában, ma már ez az egyesület működteti a Regionális Forrásközpontot.

– Számos tervet akarok megvalósítani ebben az ágazatban – magyarázza Illésné. – Szeptember elsejétől neveztek ki a Családsegítő Központ vezetőjének, ám én azt tartom helyesnek, ha nemcsak a társadalom perifériájára csúszott családok kerülnek a látóterünkbe. Jó lenne átértékelni a családsegítést. Most például gondot jelent az iskolai napközik megszűnése, és így a gyerekek ebéd után az utcára kerülnek, míg a szülő haza nem megy. Programokat szeretnék szervezni ezeknek a gyerekeknek. Jártam a világ fejlettebb felén, Finnországban, Hollandiában, Amerikában, Németországban, s mindenütt igyekeztem a szociális munka napi gyakorlatába bepillantani. Úgy lenne az ideális, ha a Családsegítő Központba nem csak a pszichológushoz jönnének be a rászorulók, hanem a családoknak közös, játékos hétvégét szerveznénk.

Illésné örömmel említi, hogy jó néhány tevékenység születésénél lehetett jelen. Mi több, sajátjának is érezhet közülük párat. Maga a családsegítő szolgálat megalakítása, az anyaóvó létesítése, a szociális munkások oktatása, a Segítők Népfőiskolája, a Szocio East Egyesület megalakítása is ilyen. Jelenleg a segítők lelki gondozása érdekében szupervízor-képzésben vesz részt. Nagyon szereti, amit csinál, hisz a főiskolán és az egyetemen tanultakat a napi gyakorlatban hitelesíti. Azt szeretné, ha a kisebb és nagyobb közösség emberibb életet mondhatna magáénak, s ő ebben találja meg mindazt a tennivalót, amit magáénak érez.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)