Nyíregyháza

Több mint tizennégyezer olyan ember él Nyíregyházán és vonzáskörzetében, aki szlovák származásúnak vallja magát. Jóravaló, dolgos emberek. Van köztük diplomás, szakmunkás, földet művelő. Közülük való, értük tevékenykedő Bánszki János, a Nyíregyházi Szlovák Kisebbségi önkormányzat elnöke. Érdekes, szimpatikus, nyugdíjasan is aktívan tevékenykedő ember ő.

Immár történelem, hogy 1994. december 11-én az önkormányzati választások során lehetőség nyílt a nemzetiségi lakosság érdekeit képviselő önkormányzati képviselő-testület létrehozására. Hat jelölt közül öt nyerte el a választók bizalmát. Így alakult meg 1995. február 2-án a kisebbségi önkormányzat, amelynek elnöke Bánszki János szlovák-magyar-orosz szakos általános iskolai tanár. A testület tagjai: dr. Pacsai Imre elnökhelyettes, főiskolai tanár, a szláv nyelvek kutatója, Morauszki Mihályné szociális munkás, Garai Mihály nyugdíjas kertész és Mészáros Ferenc több szakmával rendelkező falugondnok.

Az önkormányzat Nyíregyházának és környékének a szlovák hagyományait kívánja megőrizni és ápolni, amelyeket a városalapító őseitől kapott örökségbe. Célul tűzte ki a szlovák származású és az ezen a területen élő lakosság fokozott védelmét, életkörülményeinek javítását. Az önkormányzat konkrét feladatának tekinti a kulturális hagyományok ápolását. A régi iskolák helyreállítását, új nevelési és közművelődési intézmények létrehozását, az elmaradott tanyavilág korszerűsítését. Cél az elzárt települések bekapcsolása a közlekedésbe. Feladat a mezőgazdasági termékek kedvezőbb értékesítési feltételeinek megteremtése. A vagyon- és közbiztonság javítása is a fontos feladatok közé tartozik. Az elmúlt négy évben sikerült előrelépni a nyelvoktatás területén. A tanyabokrokban − főleg Mandabokorban és Rozsrétbokorban − még nagy a kötődés az ősökhöz, itt különösen eredményes a szlovák nyelv oktatása. A Nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban és a nyíregyházi Jókai Mór Református Általános Iskolában volt, de megszűnt a nyelvoktatás. Idézet a kisebbségi önkormányzat egyik beszámolójából: „A közbiztonság megteremtése terén a mezőgazdasági bizottság is sokat tett. Vajdabokorban és Mandabokorban megalakítottuk a polgárőrséget. A szociális problémák megoldásában, a lakosság életkörülményeinek javítása terén Morauszki Mihályné képviselő nyújt hathatós segítséget. A megyei jogú városi önkormányzat és az Országos szlovák kisebbségi önkormányzat maximálisan támogatja munkánkat. Pályázatok megírásával, pályázati pénzek elnyerésével, szponzorok támogatásával még sikeresebb lehet önkormányzatunk munkája.”

Az elnök-nyugdíjas tanár elmondta, hogy a szlovák ősök 1751 és 53 között jöttek Nyíregyházára. A Szarvas utcán és a Csabai utcán telepedtek le. (Az utóbbi utca a Centrum Áruház és az evangélikus templom között húzódott.) A szlovákok, más kifejezéssel élve a tirpákok mintegy 99 százalékban az evangélikus egyházhoz tartoztak és tartoznak. Az ősök földet műveltek és sok-sok állatot tartottak, a város belsejében már nem volt igazi életterük, ezért az 1780-as években elsőként megalakították Sulyánbokrot, aztán sorra alakultak a bokortanyák. A századforduló után vándoriparosok, drótostótok és üvegesek is jöttek erre a vidékre. (A fiatalok és az utókor kedvéért említjük, hogy mindkét szakma képviselője a hátán hordta a műhelyét.) A megyei lapban 1995-ben cikk jelent meg ezzel a címmel: Hazát cseréltek, szívet nem. Az alcím ez volt: Sok tirpák a metodista pap szavára tért vissza az ősi hazájába. Feljegyezte a krónikás: „Talán kevesen emlékeznek rá, hogy a második világháború után nemcsak szlovákiai magyarok települtek vissza Magyarországra, hanem fordítva is. Nyíregyházáról és környékéről például 4700 tirpák költözött át Csehszlovákiába.” A Képes Újságban 1998 tavaszán riport jelent meg. Ebből közlünk részleteket: „Vajdabokorban működik a Tirpák Népfőiskola. Az itteni művelődési házban próbál rendszeresen az éppen most 20 éves, immár európai hírű Vajdabokori Tirpák Népzenei Együttes. Vezetője, szólistája Bánszki János. A kétszer is arany minősítést nyert együttes vezetője már készül a május elsejei tirpák majálisra. A Sóstói Múzeumfaluban május 1-jén bemutatják a tirpák foglalkozásokat, tirpák ételeket is felszolgálnak.” A híres együttesnek alapító tagja a Horányi házaspár és a Hurai házaspár is. Bánszki János a Magyarországi Szlovákok Országos Szövetségétől Békedíjat kapott. A Kiváló Pedagógus kitüntetésnek is tulajdonosa. Nagycserkeszen volt sokoldalú általános iskolai tanár, innen vonult nyugdíjba.

A felesége nyugdíj előtt a műemlék-felügyelőségen dolgozott. A fiuk vasúti mérnök, a lányuk pedagógus. Négy unokájuk van. Bánszki úr örül, hogy az említett együttesnek fiatal tagjai is vannak. Ők ápolják majd tovább a szép hagyományokat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)