Tiszatelek

Már kisgyermekkorában megtetszett neki a gyógyszerészet világa, és később, a pályaválasztás idején már tudatosan kereste a lehetőséget, hogy ő is idetartozzon. Bácskai Istvánné, született Pikó Magdolna, beleszeretett ebbe a szakmába és sok éve hivatásként foglalkozik vele.

Bujon született 1944. november 29-én Kecskeméti Eszter és Pikó Géza gépészkovács gyermekeként. Testvérei Etelka és Eszter. Férje, Bácskai István, villamos üzemmérnök. Házasságukból két gyermek született, Éva orosz–angol szakos tanár, jelenleg Zsolt nevű gyermekével gyesen van. László fia a Miskolci Egyetem végzős hallgatója, németből most írja a szakdolgozatát. Magdika a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségizett 1962-ben. Előbb gyógyszertári asszisztensként helyezkedett el, 1965-ben pedig sikerrel felvételizett az egyetemre. Gyógyszerészi diplomáját 1970-ben vette át.

Dolgozott Baktalórántházán, majd a nagy forgalmú nyíregyházi Korona Gyógyszertárban 1974 és ’86 között. ’86 és ’88 közt szakfelügyelőként tevékenykedett. A privatizáció lehetősége a rendszerváltozást követően felmerült, és Bácskainé is vágyott arra, hogy kipróbálja saját magát. 1994-ben alapítottak egy gyógyszertárat Tiszateleken, de nem találtak a működtetéshez szakembert. Gondolta, Nyíregyházától nincs messze, és legalább megnézi, mit tehet a sokéves tapasztalat birtokában a betegekért. Úgy önállóan, hogy ott helyben nincs mögötte senki, akit még megkérdezhetne egy felmerülő gond esetén. Időközben gyarapította szakmai ismereteit, és vizsgázott gyógyszerhatástanból, szakfelügyeletből és gyógyszerismertetésből. Ennek a tudásnak nagy hasznát veszi, hisz a legtöbb kérdésben egyedül kell döntenie.

Összehasonlítva a bő negyedszázad gyógyszerészeti történetét, egyértelmű, hogy ma sokkal betegebbek az emberek, mint korábban. Régen elég volt a Kalmopyrin, a C-vitamin sok mindenre, ma pedig sokkal bonyolultabb, nagyobb hatékonyságú készítményeket szednek a betegek. A korábbi években kézzel készítettek egy sor terméket, kúpot, kenőcsöt, port, szemcseppet, ecsetelőt, míg ma inkább a gyári termékeket írják fel az orvosok. Megjegyzi Magdika, hogy Tiszateleken még mindig szép számmal szerepelnek a vényeken az általuk elkészítésre váró szerek. Vannak orvosok, akik a hatóanyagok ismeretében jobbnak látják a hagyományos megoldásokat, mint a gyárilag előállítottakat.

Az eltelt évek sok szép emléket hoztak a gyógyszerésznőnek. Még ma is örömmel gondol azokra a betegekre, akik egy szemcseppért elmentek a megszokott, megszeretett gyógyszerészhez. Hallgatnak a jó tanácsra, éhesek a jó szóra a betegek, és gyakorta több időt töltenek el a patikában, mint a túlzsúfolt orvosi rendelőben. Ilyenkor kell, hogy jusson idő életmód-tanácsadásra, felhívják a figyelmet a mozgásszegény életmódból fakadó veszélyekre.

Egyébként is sokféle nehézséggel kell megküzdenie a szervezetnek manapság. Elég, ha az allergiára gondolunk, amely már régóta népbetegségnek számít. Emellett a szív- és érrendszeri megbetegedések szerepelnek nagyobb arányban. Az elmúlt évek betegségi statisztikáival összehasonlítva az utóbbi két évtizedben igencsak megnőtt a daganatok előfordulási aránya. Az antibiotikumok változatlanul népszerűek, igen sok terméket készítenek a gyártók ebből a hatóanyagból.

Ami viszont társadalmi jelenség, az antidepresszánsok szedése. A gyógyszerésznő meggyőződése szerint sokkal több fogy ezekből, mint az indokolt lenne. Az emberek nehezen vagy egyáltalán nem tudják feldolgozni az életükben – törvényszerűen – jelentkező stresszforrásokat és keresik a megoldást. Sajnos, legtöbben a gyógyszert választják, mint legális drogot. Bácskainé Magdika azon fáradozik, hogy a községben élők egészségesebben töltsék hétköznapjaikat. Igaz, hogy a munkanélküliség, a családok nehezebb megélhetési körülményei, a túlhajszoltság odavezet, hogy időnap előtt elfáradnak az emberek testileg, lelkileg. Aki pedig nem fordít elég időt a rekreációra, vagy olyan rizikótényezőket hoz be az életébe, amelyek előbb-utóbb megbetegítik a szervezetet, sajnos, az orvosi rendelők és a patikák állandó látogatóivá válnak. Az átmenő forgalom miatt a tiszateleki gyógyszertárban a szokásosnál igyekszik több terméket kínálni a gyógyszerésznő. Kevesebben jönnek a határ túl oldaláról, mint a 90-es évek elején, de azért vannak visszatérő páciensek. Érdekes a kép a gyógyszerfogyasztás változásairól, ha a reklámokat nézzük. A tegnap a televízióban látott készítményt már másnap keresik. Még mindig nagy a hatása a közgondolkodásra az írott sajtónak és a tévének.

Szabad idejében Magdika kertészkedik, a családjával kirándul és az unokájával tölti az idejét. Szakmai munkáját dr. Schulteisz Emil egészségügyi miniszter dicsérettel ismerte el.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)