Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
A bükkaljai Szentendre
Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből
Az út innen nem megy tovább… Akik ezt említik Isten háta mögöttiséget sejtetve, mi tagadás, lekicsinylően vélekednek e helyről.
Hadd mondjam erre s nekik, ha ez az út beszélni tudna, azt mondaná: miért mennék tovább? Nagyon jó nekem itt.
A holland háza, egyszerű népiességével ezúttal is megkap. Néha-néha hátrapillantok rá, be a gyepes udvarra, az ámbitusra, a barna lócára, a csendre, amit sugároz, tükröz ez a fehérből, barnából, pirosból harmonizáló épület. Ám szememet innen, a csendesen és kristálytisztán csörgedező Kács-patak hűsítő leheletű partjáról, az ellenkező irány még inkább vonzza. A számomra legjellegzetesebb kácsi kép, a dombra szaladt háztetőkkel, s az ezek fölé magasodó templomtoronnyal. Itt, ezen a ponton állva, s nézve a fák lombjai között felfelé, mindmáig azt hiszem, Szentendrén vagyok.
A holland, ki eredetileg magyar, de nem idevalósi, lám itt vett házat. Itt áll mögöttem az épület, udvaráról ugyanaz látszódik, mint innen a patakpartról: a bükkaljai Szentendre. Neki is nagyon tetszhet, mert egyébként miért jött volna ide?
Hogy még ki mindenki szerette ezt a helyet? Például az a bizonyos bárány… – Szóval, úgy volt ezzel a bizonyos báránnyal, amely állítólag Árpád apánké volt − hallom Dósa Sándor barátomtól, a tibolddaróci és kácsi közös termelőszövetkezet egykori elnökétől −, hogy elengedték szabadjára, s úgy döntöttek, ahol majd megáll legelni, oda falu települ, templom épül. Állítólag ennek a barikának igazán ízlett a kácsi fű. Gondolom, azután még inkább, hogy jókat is kortyolt az itteni források vizéből. Az sem kizárt, hogy a víz még jobban ízlett neki. Ezt azért gyanítom, mert az Öcsöd vezér fia, Örösúr alapította község forrásai mellé még az Árpád-korban idetelepültek a bencés atyák, kik termesztett gyógyfüveik katlanban kifőzött párlatával fokozták ezeknek a szubtermális hévizeknek a gyógyító hatását.
Később itt, a község észak-nyugati szélén kialakított ősparkban, a román-kori kolostor töredékein épült fel a barokk stílusú apátság árkádos, tornácos épülete. A ma látható épületegyüttes ebben a formában az 1933-34-es átépítéskor alakult ki. Némedy Gyula és Lajos építészek munkája nyomán.
Fényes Elek 1851-ben azt írta a 14 forrás táplálta fürdőtelepről: „A helység felső részein, a völgy torkolatánál ered több lágymeleg forrás, mellyeknél csinos fürdőház emelkedik. E víz köszvényes, és csúzos nyavalyák ellen igen hasznos.” E víz hasznát ma is élvezi a mára megkopott ruhás üdülőtelep, a szabadtéri strandmedence, s az a 12 település, amelyik az itteni főforrásról kapja vezetéken keresztül a vizet.
De térjünk vissza a patakpartra, a Bodnár-féle vízimalom aljába (apropó, nem is említettem: annak idején 11 kilométernyi szakaszon, tizenegy vízimalom kerekét hajtotta ez a kristálytiszta víz). Mára ez az egyetlen maradt meg, ez a Bodnár-féle. Nevét legutolsó tulajdonosáról nyerte. Szerencsére ez most már véglegesen megmarad, mint ipartörténeti emlék.
Innen a malomtól indultunk el akkor is, mint egy két évtizeddel ezelőtt. Kísérőnk Dósa Sándor mellett Harangi Jánosné, a közös községi tanács kácsi kirendeltség vezetője volt. Tőle tudjuk, a falu összlakossága akkor 854 lélek. A korábban itt is jelentkező fogyatkozás akkorra megállt, sőt, a sok új épület, amit sétánk során látunk,
arra engedett következtetni; a falu jövője nem hogy nem kilátástalan, hanem egyenesen biztató.
−Ezek szerint Kácsot kezdik felfedezni, s ez számomra nem is meglepő. Ám arra azért mégis kíváncsi lennék, mi Kács vonzereje?
− Egyszerűen a jó levegő, a hegyvidéki szép környezet. Évek óta nagyon sok asztmás gyereket üdültetünk. A légzőszervi betegségekre kiváló ez a klíma − mondja a kirendeltség vezetője.
− S ugye, hogy nemcsak erre?− kacsintok a téeszelnökre.
Ő nevet.
− Valóban. Ez a klíma a szőlőnek is nagy barátja. S bár a kácsi bort nem emlegetik, nem ismerik annyira, mint a darócit, én mondom, itt is nemes nedűk alapanyagát érlelik a domboldalak…
…amelyek egyik-másik helyen rettentően meredekek. S lám mégis, ott is díszük a szőlő.
− Pedig elég oda felgyalogolni. Már attól elfárad az ember− jegyzem meg.
− Hát ez az − bólogat az elnök. − A szőlő megválogatja a barátját. Csak ott marad meg tartósan, ahol tudnak vele bánni. A szőlő az embertől tudást, jellemet és kitartást egyaránt kíván. Nézd meg, bármerre az országban, a jó szőlősgazdák jellemesek, rendesek, dolgos emberek.
Ami azt illeti, ez így igaz. Én is tisztelem például Gácsi József kőművesmestert, azért, mert pincéjében, abban a szörnyű kánikulában jó szóval vendégül látott, s mert nemes, karakteres, igazi kácsi borral kínált bennünket, de még inkább tisztelem azért, mert tudom, onnan a pince hűséből a szőlőhegy poklába igyekezett permetezni.
Szóval Kács megválogatja a lakóit! Következésképp ott, a Kács-patak partján − hol a kristálytiszta vízben a tarajos gőte szinte utolsó otthonra lelt − magaslik, s nem porlad a megtartó példa.
Úgy mondják − visszautalva bevezetőmre −, régen innen a drótostót is visszafordult. Napjainkban Kácsra sem téved már drótostót, aki viszont idejön, tudatosan teszi, s nem azért, hogy visszaforduljon, hanem, hogy itt töltsön el legalább néhány szép napot. Azzal a bizonyos úttal együtt, amelyik már rég nem akar innen tovább menni. S lám milyen igaza van. Ha én út lehetnék…!
(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)
Hasonló
A windsori herceg Borsodivá...
Csata a Sajó partján
Mi történt a körömi mezőn?...
A magyar Golgota Muhinál
Város a pusztában: Mezőcsát...
Kiss József, az utolsó költ...
Gelej szülötte erdélyi püsp...
Őseink gépei, gépeink ősei
Miért lövette le Görgey Udv...
A tomorvári kőkalapács
Az életet mentő bogácsi bor...
Tájház a hegyoldalban
Ahol gyermek volt és boldog...
A miskolci bor a béke bora
Aki magyar irodalomból megb...
Gárdonyi Géza és báró Eötvö...
Derenk, az Istvánmajorba so...
Girincs privilégiuma: a Kül...
Ónod szülötte, Patak nagyas...
Vár állott, most várrom áll...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése