Hazafelé

Hargitai Beáta alkotása
21×30 cm.
Akvarell.
Papír.
Mindig bámultam azt a méltóságteljes nyugalmat amivel végig élik az életüket ezek a hatalmas állatok.A szarvasmarha gyűjtőnév alatt precíz pontossággal jelzik az állatra vonatkozókat, a fiatal állattól a legöregebb állapotáig.Ha a merészségem megengedte, szemükben láthattam a békét, a barátságot, a nyugalmat, az értelmet, azt az egyensúlyt, amivel ős-ős idők óta rendelkeznek. Igavonók!! tökéletes meghatározás, nyelvünk nagyszerűségét is jól példázza. A fotó rabul ejtett, annyi szunnyadó kis emlék kezdett élni, apró epizódok, hangulatok, illatok, és szagok, amik igazán csak most értékesek. A szomszédok, akiket úgy szerettünk, mintha rokonaink lettek volna, vagy tán jobban is! Kicsit elsiratom most az emléküket, akik már nincsenek, és mégis élő, elevenné nemesített az idő. Ezeket az emlékeket, csak később érti meg az ember ha elfelejtett kifejezést hall, vagy képek jutnak a kezébe. Az ökrös szekér egy komplett találmány, valószínű sok ötleten keresztül kristályosodott ki a végső megoldás. Tájegységenként is voltak változtatások, de az alapgondolat megegyező, mivel a cél is!! Egy parasztgazdaság hihetetlen gazdag múltra tekinthetett vissza , ahogy jól ki, és átgondolt világ volt.Nagyon sok fizikai munkára, de főleg sok évszázados tapasztalatra épült. A tananyagot úgy adták át, hogy a diák nem is tudta, hogy iskolába jár, a folyamat úgy kapcsolódott egymáshoz mint a láncszem. És az ökrös szekértől elérkeztem napjaink ürességéhez, ahhoz a ponthoz, amikor tökéletesen levetettük a múltat, mindent félredobva, lassan az anyaföldünk nem tud annyi tisztességes ételt adni, hogy élhessünk.
Szerző: 2018. 02. 01.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló