Kisvárda

A rengeteg virág, a szebbnél szebb örökzöldek már-már egy botanikus kertre emlékeztetik a belépőt. Aztán a falon függő emléklap: a Magyar Rendőrmúzeum Támogatásáért, a vezetőképző – FBI Akadémia oklevele, no meg a környező települések címereinek kavalkádja (többek között Laskod, Gyulaháza, Dombrád, Ajak, Szabolcsbáka, Gégény) már jelzik, mégiscsak jó helyen, azaz Villás István alezredes irodájában járunk. Az íróasztalon fekvő számítógép meg egyenesen a XXI. századba kalauzol bennünket, a 2001. január 1-től működő, már országos bevezetésre került Robotzsaru 2000. program a kapitány mindennapos ellenőrző munkáját könnyíti meg.

Villás István 1952. május 14-én született Tiszanagyfalun. A ma már nyugdíjas édesapja, Villás István 1957-ig rendőr volt, majd leszerelt, és kocsmáros lett a faluban. A családban több generációra visszamenően mindig Istvánnak keresztelték az elsőszülött fiút! Édesanyja, Gazdag Ilona, aki ma már nincs közöttük, bölcsődei kisegítő volt. A családban három gyerek született: a két évvel fiatalabb lánytestvér és a tizenhárom évvel fiatalabb fiútestvér Rakamazon él és dolgozik, mindketten családosak. Az elsőszülött fiú legszebb gyerekkori emlékei közé a gazdálkodó nagyapánál eltöltött idő tartozik. A lovakkal, tehenekkel, a ház körüli állatokkal való foglalatosságot mindig örömmel végezte, bár a szomszéd kukoricájának lelegeltetése általában nem vonzott maga után dicséretet.

Az osztatlan iskolában hamar kiderültek jó képességei, így a hatodik osztályt Rakamazon kezdte. A matematika, a fizika, a történelem voltak a kedvenc tárgyai, így egyenes út vezetett a Vasvári Pál Gimnázium matematika–fizika tagozatára. Innen harmadikos korában „átigazolt” a vencsellői gimnáziumba, egyrészt a jeles érettségi több felvételi pontot jelentett, másrészt közelebb került a szülői házhoz, a hétvégeken többet segíthetett apjának a munkában.

A Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán 1970-ben kezdte el tanulmányait. Ezt az érdekes döntést az is motiválta, hogy a család szerette volna, hogy felsőfokú végzettséget szerezzen, másrészt a műszaki pályára könnyebb volt bekerülni. A célt végül is teljesítette, hisz 1975-ben tmk-technológus üzemmérnöki diplomát kapott az egyetem Kohó- és Fémipari Karán Dunaújvárosban. Az oklevélen még szinte meg sem száradt a tinta, amikor behívták katonának, tizenöt hónapon keresztül a taszári repülősökkel szívott egy levegőt.

1977 elején szerelt le, és hamarosan a Taurus gépészeti osztályán találta magát, ám az apai háttér hatására hamarosan a rendőri pályára lép. Még ugyanebben az évben oltár elé vezette Hován Ilonát, aki gyermek- és ifjúságvédelmi előadó. Két gyermekük született, ’79-ben Rita, aki jelenleg a Debreceni Egyetemen tanul, informatika és matematika szakra jár. A ’83-ban született István Kisvárdán, a szakközépiskolában ugyancsak informatikát tanul.

A rendőri pálya kezdetének nevezetes dátuma 1977. december 1. A kisvárdai albérletből indult naponta a Kisvárdai Rendőrkapitányság Bűnügyi Alosztályára, hogy aztán egyre magasabbra jusson. 1979. január 1-jétől már a Záhonyi Vasúti Alosztályon dolgozik, ’84-ben pedig már ugyanott alosztályvezető. Közben gondol a gyakorlati munka elméleti megalapozására is, hat hónapos átképzésen vesz részt.

1988-ban vezéreli vissza sors, no meg a parancs Kisvárdára, október 1-jétől bűnügyi osztályvezető és helyettes kapitány. Alig egy évtizeddel később megbízott, majd 1998. március 15-étől kinevezett rendőrkapitány Kisvárdán. A kezdetre még némi nosztalgiával gondol vissza:

– Szakmai ünnep volt egy-egy betörés, rablás. Aztán annyi lett belőle, hogy szinte beleunt az ember. Újabban szerencsére megint csökkent a bűnözés.

Munkájában mindig komoly célokat tűzött maga elé, azt szerette volna, hogy elismerjék az ő és munkatársai munkáját, Kisvárdát ne csak a rosszak, hanem a jók között is emlegessék.

– Most kéne nyugdíjba mennem – mondja viccelődve –, mert most a jók között vagyunk. Minden évben csökken az ismertté vált bűnesetek száma, a kiemelt bűncselekmények terén (rablás, betöréses lopás) pedig igen jók a mutatóink.”

Villás István keze alatt nagyon sok fiatal nőtt fel, olyanok, akikben ő látta meg az embert, a rendőrt. Mindig arra törekedett, hogy olyanokkal vegye magát körül, akik nálánál jobban értenek az adott dologhoz, a rutint, a tapasztalatot majd megszerzik. Nem véletlen hát, hogy egykori beosztottjainak többsége ma már vezető beosztásban szolgál különböző helyeken. Munkája során fegyelmi soha nem folyt ellene, annál több elismerés és jutalom (Közbiztonsági Érdemérem, Belügyminiszteri, Országos Főkapitányi Dicséret stb.), a soron kívüli előléptetések jelzik a sikeres életutat.

Szabadidejében a hobbikert jelenti a legfőbb foglalatosságot. A romhalmazként vett parasztházat ma már gyümölcsfák, díszcserjék, virágok övezik, most a kerítés építése van soron. A hétvégék nemcsak neki, az egész családnak kellemes időtöltést jelentenek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)