Miskolc

A piacgazdaságban megszokott munkatempóról valamennyien kialakítottunk magunkban egy képet, olyat, amilyet sokunk csak irigyelhet, vagy amilyet a sikeresek teljesítményét látva követésre érdemesnek tarthatunk. Ki tudja megfogalmazni pontosan, hitelesen, hol húzódik a még túl nagy áldozatokat nem követelő életmód az erővel, energiával való átgondolt gazdálkodás keskeny mezsgyéje, melyik az az életforma, amelyikben, ha nem is bőven, de jut idő a családra, a barátokra, az értelmes kikapcsolódásra.

Trézsi Ottó miskolci vállalkozó jó ideje ezt az utat igyekszik követni, amikor a dolgos hétköznapokban egyáltalán nem kíméli magát, igyekszik jól kézben tartani azt a nehéz munkával, kitartással felépített, jól működő vertikumot, amelyik ma már az életét jelenti, meghatározza mindennapjait.

– Szikszón születtem 1958. október 15-én – kezdi a beszélgetést az ismert vállalkozó. Hasonló helyzetben lévő társával ellentétben ő nem keresi különösebben a nyilvánosságot, sőt kerüli a hiúság minden megnyilvánulását. Kérdésre elmondja, hogy jó tanuló lévén iskolásként különösen a reáltantárgyak kötötték le a figyelmét, ami végül egész életében meghatározónak bizonyult. Szikszón érettségizett, eredményeit, mint megjegyzi, jó emlékű tanárainak is köszönheti, akik biztatták, hittek benne. A bizalom ereje a kapcsolatokban később több csatornán is visszaigazolódott Trézsi Ottó életében.

– Fél esztendőt töltöttem el a Vízügyi Építőknél, és azt követően elköteleztem magam a vállalkozás mellett, a magam ura akartam lenni. Aszalón, a szülői háznál betonelemgyártásba kezdtem, amihez saját telephelyre, szállítókapacitásra volt szükség. Járdalapokat állítottunk elő, és utólag nyilvánvaló, hogy a későbbiekre meghatározóan hatott a Miskolc Városi Tanács megrendelése, ami lekötötte egy egész évi kapacitásunkat. Az 1983-tól 1988-ig tartó időszak így a szakadatlan munka és a fejlesztések jegyében telt el. Aztán komoly előrelépés lehetőségével kecsegtetett egy a Volán által kiírt pályázat, amit sikerült megnyerni. Ez pályaudvarok takarításáról szólt Kazincbarcikától Tiszaújvárosig, Ózdtól Edelényig, Mezőkövesdtől Miskolcig, az egész megyében.

– Csupán Miskolcon, a Búza téren 40 ezer utas fordul meg naponta. Köbméterben, mázsában is két-, háromjegyű számokkal lehetne csak jelölni azt a szemét- és hulladékmennyiséget, amit a téren megforduló tömeg hagy maga után. A pályaudvar pár lépésre van a főutcától, ráépült a megyeszékhely legnagyobb piacára, vagyis az utazókon kívül igen jelentős az áthaladó forgalma is.

– Mint ahogy a többi pályaudvaron, itt is sok szemét és hulladék gyűlik össze, ám hogy ennek nyoma se maradjon reggelre, azért alaposan meg kell dolgoznunk. A hajnalban munkába járók visszajelzései is azt igazolják, a környék egészen más képet mutat a korai órákban, mint napközben, amikor műszak végén már hazafelé tartanak. Takarítjuk a pályaudvarokat, ezt csináljuk 15 éve, hozzátenném, hogy a megbízható munka alapjául mind a mai napig a bizalom és a megbízhatóság szolgál, amire kölcsönösen építünk. A megbízónk is, mi is.

A családról: 1979-ben nősültem meg először, az első házasságból született fiam 26 éves, ma fontos vezető­helyettesi feladatokat lát el a Borsod Kertépítő Kft.-ben, abban a vállalkozásban, amelyik az említett munkákra jött létre. Második házasságom Drótós Edittel hozta meg számomra az igazi társ megtalálását, vele hasonló a felfogásunk az élet céljairól, értelméről, munkáról, családról, a gyermeknevelésről. Húszéves lányunk a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója. Visszatérve a vállalkozáshoz, 1998-tól egy multinacionális cég földbe fektetett vezetékei fölötti területek kertészeti karbantartását látjuk el Nyíregyházától Salgótarjánig.

– Hogyan jött létre másik vállalkozása, a Golden Rose 2002. Kft.?

– A feleségem fejében született meg az ötlet, aki becsüsként fantáziát látott a zálogház és az ékszerüzlet nyitásában. Mára a Búza téri és a Kazinczy utcai ékszerbolt, az ugyancsak Kazinczy utcai zálogház a vásárlók kedvelt üzlete lett. Az emberekkel való foglalkozás értelmet ad a mindennapjainknak. Volt olyan ügyfelünk, aki hajthatatlanul ragaszkodott ahhoz, hogy elzálogosítandó ékszerét jóval értékén felül vegyük meg. Ezt különböző okok miatt sem tehettük, ezért én felajánlottam, hogy magam megkölcsönzöm a különbséget. Bizonyos értelemben meglepő volt, hogy kiváltáskor visszakaptam a saját pénzemet is, ami egyben megerősítette a hitemet: mégis érdemes bízni az emberekben. Szabad időnkben kirándulunk, utazunk, és sok időt töltünk a barátainkkal. Ez olykor közös sütéssel-főzéssel egészül ki. Mit szeretek ezenkívül? A világos színeket, a japán terepjáró autókat, a halételeket, az évszakok közül a nyarat. A nyarat itthon vagy külföldön, a tengerparton és a hegyekben a családommal és a jó barátokkal töltöm.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)