Nyíregyháza

A megyében nincs olyan mezőgazdasági szakember, ki ne ismerné. Egyrészt mindig a megyében, az állami gazdaságokban dolgozott. Másrészt a különböző társadalmi megbízatások sok személyes kapcsolatra adtak lehetőséget. Szép, csendes utcán, családi házban lakik feleségével, a Herman Ottó utcában, ami kényelmet nyújt a nyugdíjas napoknak, éveknek.

Az élete sok fordulóponton ment át. Halk és jóízű beszédstílusával leköti a figyelmet.

− Talán a nagyszüleimmel kellene kezdeni. Két világ, két ellentétes ágon vonult őseim története. Az anyai nagyapám Kiskállóban 260 kh földön gazdálkodott, melyhez egy malom is tartozott. Házasságuk során hét gyermek született. A vagyon a szülők halála után egyenlően szétdarabolódott. Az anyai rész negyvenöt után teherré vált, mivel édesapám tanítósága mellett nem tudott a földön érdemlegesen gazdálkodni. A távolság is nehezítette Sóstóhegyről. Felkínálták az államnak, de nem kellett. Majd felesbe kiadták, és mikor már aratni lehetett, akkor Rákosiék elvették az egészet. Odalett a vagyon. Ez lényeges megvilágosítása a dolognak, mert a későbbi években legnagyobb hátránya minden unokának.

A nagyapai földbirtok nagysága volt a bűnbak, amely majdnem lehetetlenné tette a boldogulásunkat a tanulás terén.

− Apai nagyapám éppen fordítottja az előbbieknek. Szegény emberként élt, cselédeskedett. Gyermekeit azért taníttatta, hogy ne az ő sorsára jussanak. Így szerzett édesapám szorgalmas, kitartó tanulással tanítói oklevelet. Mellette kántortanítóságot is vállalt, mert kellett a fizetés a gyerekek taníttatásához. Sóstóhegyen szolgált, és innen is ment nyugdíjba, majd 64 éves korában halt meg.

− Édesapám sorsa érzelmileg közel áll hozzám, mivel mindig becsületesen dolgozott és mélyen vallásos volt. A szíve tele volt szeretettel. − Pillanatra elhallgat, látszik, hogy mély az átérzés, mert könny szökik a szemébe. − Eltemettük és sírját rendszeresen gondoztuk.

És milyen az élet? Egyszer csak azt vesszük észre, hogy az évfordulóra minden kérdés nélkül a volt munkahelye egy síremléket állított az emlékére, és a következő gyönyörű sort vésték a neve alá: „Mindenkit szerettél, mindenki szeretett.”

Könnyebb témára terelem a szót. Hányan voltak testvérek?

− Öten, István doktorátust szerzett, Mezőtúron a főiskola főigazgató-helyettese. Illés öcsém gépészmérnök. A nehézségek ellenére mindnyájan diplomáztunk.

Saját élete és sorsa a végére marad.

− 1930-ban Nyírpazonyban születtem. Nyíregyházán érettségiztem. Továbbtanulni nem tudtam, az ősi származásom miatt. Egyik ágon a sok föld és malom, a másik ágon a kántortanítóság. Repülőtisztire jelentkeztem, és a sors kísért, mert avatás előtti estén közölték, politikailag ez kizáró ok. Hogy a hároméves katonaságot azért rövidítsem, négyfelé jelentkeztem egyetemre, mert oda halasztást kapott a felvételem. Az első válasz az agrárról jött, így lettem én gazdász, 1956-ban Gödöllőn végeztem. A nagy kálváriák ezután sem maradtak el, de inkább csak az állomáshelyeimet említem. Csaholc, állami gazdasági gyakornok, Nyírtass, állami gazdasági főagronómus. Itt megnősültem és feleségül vettem Mártha Erzsébetet, aki Fényeslitkén született és pedagógus. A legértékesebb éveimet feleségemmel itt töltöttük. A Nyírmadai Állami Gazdaság következett.

Az országban elsők voltunk abban, hogy az ezer vagon almatermést mi szárnyaltuk túl.

A megyében a gazdaságnak volt már akkor kapcsolata az ELANCO és a BAYER céggel. Mindennemű vegyszert először mi használtunk. A barátságkert gondozása, a határon túli almatermesztés meghonosítása a mi feladatunk volt. A főmérnöki állás után igazgatónak neveztek ki.

− Két fiunk született, László és Zoltán. A család gondja a feleségem vállára nehezedett. Amikor a sikeres dologról beszélek, mindig hangsúlyozom, hogy ebben az ő munkája is benne van.

A gyerekek Nyíregyházára középiskolába kerültek, és így kerültem az Agrober Vállalathoz főmérnöknek, ahol szintén élvezetes és szerteágazó munkát végeztem társaimmal a mezőgazdaság fejlesztése terén. Évente a megyében a meliorációs programban több mint 100 millió forintot terveztünk és valósítottunk meg. A hűtőtárolók, a gyümölcsfeldolgozók és minden nagy beruházás szép munka volt.

Az Agrobertől is igazgatóként mentem nyugdíjba, és azt mondhatom, hogy elégedett ember vagyok, csak az egészség tartson soká. Nagyszülők lettünk. Lászlónál egy kislány, egy fiú, Zoltánéknál egy fiú született.

Lesz, aki továbbvigye a Tóth családi nevet.

Búcsúzáskor egy féltő kérdőmondattal enged utamra, választ nem is várva. Mi lesz unokáinkkal ebben a rohanó, elembertelenedő, önveszélyes világban?

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)