Nyíregyháza

Nem sokon múlott, hogy országosan ismert zenész, tanár, vagy agrárszakember legyen belőle. Mindez hihetetlenül hangozhat ma, hiszen tény: a Tóth Illés név évtizedek óta összeforrt a megyei távhőszolgáltatással. Pedig a Nyírtávhő műszaki igazgatójának, a ma is fiatalos kétunokás nagypapának minderre megvolt az esélye.

Noha az akkor még Nyírpazonyhoz tartozó Sóstóhegyen született 1949-ben, tősgyökeres nyíregyházinak mondható. Ötödik gyermekként érkezett a kántortanító apa családjába, s a vallásos szellemben nevelt ifjú nem ritkán a mai püspök, Keresztes Szilárd mellett ministrált a görög katolikus templomban. Az énekléssel a 4. Számú Általános Iskola karának tagjaként kötött végleges barátságot, később azonban letért a klasszikusok útjáról. A Zrínyi Ilona Gimnázium nebulójaként azok közé tartozott, akik a Szabad Európa és a Luxemburgi Rádió sistergő adásaiból szívták magukba a Beatles-érzést. Így, noha otthon zongorájuk volt, a gitárra szavazott. Akkoriban az iskola első beatzenekarának tagjaként végigmuzsikálták az egész megyét, s nem volt ritka alkalom, hogy a vidéki locsolóbál színpadáról estek be az iskolapadba… Emellett kiválóan sportolt: 1500 méteren országos középiskolai bajnokságig vitte és a természetjárás, tájfutás szépségeit is megismerte. Nem véletlen, hogy felvették a nyíregyházi BGYTKF biológia–testnevelés szakára. Igaz, sosem kezdte el, hiszen az érettségi utáni nyáron a jó nevű Zéró együttessel végiggitározta a Balaton mindkét partját és a baráti sugallatok hatására a nyaralóhajót választotta a tanulás helyett… Amit persze nem úszhatott meg: némi családi ráhatásra később a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola gépészeként kezdett és végzett. Ám a felsőoktatás éveit a felejthetetlen hangulatú muzsikálások: a heti főiskolás bulik és a sóstói teraszon történt rendszeres fellépések édesítették igazán. Mikor a diplomát kezébe vette, a gitár nyakát elengedte. Egy újsághirdetés útján került a Nyíregyházi Erőműbe, ahol végigjárta a „szamárlétrát”, kazánvezető gépészként indult és igazgatóhelyettesként távozott 1982-ben. Igaz, közte volt egy jelentős vargabetű.

Tóth Illés 1972-ben családot alapított. Nyíregyházi lakáslehetőség híján felesége, Ágnes szülei révén meglehetősen sajátos helyen talált otthont és megélhetést az egyre bővülő famíliával: a Kecskemét melletti Állampuszta szigorított börtönének üzemeltető, majd műszaki fejlesztő mérnökeként. Két év múlva csak a helyszín változott: 26 évesen lett polgári alkalmazottként a Baracskai Fogház és Börtön főmérnöke, ahol 2000 elítélt munkáját szervezte. Ma is szívesen emlékszik ezekre az időkre, hisz az élettapasztalat mellett máig tartó barátságokkal is gazdagodott a család.

Az időközben cseperedő két leánygyermek, Ágnes és Eszter taníttatása azonban Nyíregyházán ideálisabbnak tűnt, s szerencsére Dohanics László, az erőmű vezetője lakáskulccsal a kezében hívta haza. A baracskai főmérnök általános elképedésre fizikai munkásként kezdett három műszakban, ott volt az összes akkor épülő kazán beindításánál, majd hamarosan a cég második embere lett, igaz, nem sokáig. Szakmai jó hírének köszönhette, hogy 1982-ben felkérték az akkor alakuló megyei távhőszolgáltató vállalat, a Szabolcshő műszaki munkájának megszervezésére, irányítására, melyet egy évtizeden át, mint az üzemviteli és fenntartási osztály vezetője végzett, nagy elismertséggel. Közben a szakma összes fortélyát elsajátította a képzéseken és 1985-től már a távhőszolgáltatás szakértőjének számít.

Az 1992-ben alakuló Nyíregyházi Távhőszolgáltató Kft.-nél sem volt kérdés a műszaki igazgató személye: Tóth Illés immár 12 éve tölti be e posztot igazgatóhelyettesi beosztásban, a minőségügyi feladatokért is felelve. A megyeszékhely távhőszolgáltatásának fejlesztése összeköthető a nevével, az ország egyik legmodernebb távhőjét alkották meg Makai István igazgatóval karöltve. A 2003-as Nemzeti Minőségi Díj csak egyik jele eredményes munkájának, országos konferenciákon állandó előadó és egy irigyelt példa szakmai megtestesítője. Mindez hivatássá is vált, hiszen, mint mondja: ha az utcán járva számára furcsán gőzölgő aknát észlel, azonnal nyúl a telefon után…

Egész embert kívánó munkáját nyugodt, békés családi háttér segítette eddig is. Sóstón él nejével, míg két nagylánya közül a férjnél lévő Ágnes a budaörsi Nemzetiségi Iskola történelem–német szakos tanára. A kisebbik, a szintén pedagógus Eszter és párja, György, már két unokával is megajándékozta: a nagy kedvenc Franciskával és a még csak néhány hónapos Natasa Máriával.

A zenélést sem feledte: az otthoni négy gitár valamelyike mindig kézre áll, főleg a régi barátok társaságában, akikkel újabban CD-t is kiadtak – a maguk szórakoztatására. Pedig ezen, ahogy játszanak, sajnálható, hogy a távhőszakértő nem zenész lett…

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)