Korlát

Korlát a Hernád folyó és a Zempléni-hegység között, a Szerencs-patak két oldalán, dimbes-dombos tájon elterülő kisközség. A település első említése 1267-ben történik, nevét valószínűleg egy Arkai Corladus nevű személyről kaphatta. Első ismert birtokosa a Lanczalit (Lánczi) család volt, és első gótikus templomát a husziták építették. A reformáció idején a lakosság áttért az új hitre, és 1577-ben már prédikátora is volt.

A törökök 1640-ben elpusztították a falut, amely majd egy évszázadig lakatlanná vált. A XIX. században már ezernél többen lakták, ám az utóbbi egy évszázadban több mint felére csökkent az itt élők száma.

Takács Péter, aki 2006-os megválasztása óta irányítja a település ügyeit, tősgyökeres korláti család idősebbik gyermekeként Abaújszántón született 1959. június 28-án. Öccse, Gábor Miskolcon él és dolgozik, építőipari szakember.

Elődei – több generáció óta – iparos emberek voltak, édesapja révén kőművesek, ácsok, édesanyja révén kovácsok voltak a családban.

Alsó tagozatos iskolai tanulmányait Korláton végezte, felsősként Vizsolyban elsősorban a magyar és a történelem tartozott kedvenc tárgyai közé, köszönhetően osztályfőnökének, a magyart tanító Király Ferencnének.

Gyermekkorában a helyi nagykertek, a futballpálya és a közeli meleg vizű forrás, a Taploca jelentette a szabad idő eltöltését. Mivel a Takácsok jó zenei érzékű embereknek számítottak a környéken – nagybátyja kántor volt  –, a zenei hajlamot ő is örökölte, ma is öt hangszeren játszik amatőr szinten. Édesapjától tanulta a citerázást, majd következett a harmónika, a furulya, a gitár és a dzsesszorgona.

14 éves korában nagy trauma érte, 49 éves korában váratlanul meghalt édesapja, így a fenntartó nélkül maradt család nehéz helyzetbe került.

Jeles eredménnyel kőműves tanulónak jelentkezett, hiszen akkoriban ösztöndíjat adtak a jól teljesítő szakmunkástanulóknak. Miskolcon tanulta meg a szakma alapjait, „jövedelmét” a Gömöri pályaudvaron vagonkirakással egészítette ki, ha erre szükség volt.

17 évesen a Szakma Ifjú Mestereként, a megyei verseny győzteseként a BÁÉV-nél helyezkedett el. Máig több épület „viseli a keze nyomát” Miskolcon: többek között a Vasas Művelődési Ház, a Mindszenti-templom, a Megyei Kórházban a GYEK épülete.

Később a szülőföldhöz közelebb, Encsen dolgozott, közben elvégezte a szakközépiskolát, majd egy újabb lépés már a közeli Hernádcécére vezette.

1988-ban szakszervezeti bizalmiként egy komolyabb „politikai galibába” került, így a rendszerváltás után egyre aktívabban kezdett részt venni a közéletben. 1998-ban önkormányzati képviselő lett, majd 2002-ben egy hajszállal alulmaradt a polgármester-választáson, ám 2006-ban már nagy fölénnyel szavaztak neki bizalmat a korlátiak.

Polgármesterként elsődleges feladatának a község fennmaradásához szükséges lépések megtételét tartja, túl kell élniük az egész környékre jellemző nehéz időket, hogy ne jussanak a csereháti falvak sorsára. Ehhez meg kell állítani a fiatalok elvándorlását, tőkét, munkalehetőséget kell hozni a településre.

Az egyetlen komoly lehetőségnek a turizmus fellendítése tűnik. Mivel a falut három irányból történelmi nevezetességek (Boldogkőváralja, Regéc, Vizsoly) veszik körül, itt egyelőre csak keresztülutaznak az erre járók. Ahhoz, hogy meg is álljanak a meleg vizű forrás hasznosítása (horgászparadicsomként vagy wellnessközpontként) jelentheti az első lépést, a közeli érintetlen, még fel nem fedezett Zemplén a másodikat.

Az elöregedés miatt viszonylag jó állapotban lévő lakóházakat nyíregyházi, debreceni, békési emberek szívesen vásárolják, ez némi pénzt, lehetőséget, ismertséget hoz a falunak.

„A polgármesterség 24 órás tevékenységet jelent egy ilyen kis településen – mondja Takács Péter. – Nagy szükség van a kapcsolatteremtő, kapcsolatépítő tevékenységre, valamint a fantáziára a tervek megálmodásához. Ezek után már csak jó adag szívósság, kitartás, akaraterő és türelem szükségeltetik. Elismerésből ritkábban jut, ma »pénz és taps nélkül« kénytelen tevékenykedni egy polgármester.”

Húszéves korában – Kovács Mária személyében – Vizsolyból hozott menyasszonyt, amit azóta is élete egyik legjobb döntésének tart. Vele együtt gazdálkodnak a kárpótlás révén kapott hathektáros gazdaságban, és nevelték,  – nevelik fiúgyermekeiket, akik közül a legidősebb, Krisztián az építőipari technikusként Abaújszántón dolgozik, és a négyéves unoka, Emese édesapja. A két évvel fiatalabb Viktor igazi futballkarrierrel kezdett: 16 évesen magyar korosztályos válogatott, 18 évesen a Diósgyőr NB I.-es labdarúgója volt, bár azóta a lendület megtorpant, ma is futballistaként keresi kenyerét. A legifjabb, Donát 2001-ben született, és ő is igen jól kezeli a labdát.

Szabad idejében zenét hallgat, előveszi a tangóharmonikát, vagy éppen olvas. Szívesen készít tájfotókat, de szeret sakkozni is, és természetesen imádja a futballt.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)