Gönc

Jani! Szükségünk lenne egy fiatal emberre, aki Gönc jövőjét egyengetné, hiszen itt, csak fiatalos lendülettel lehet visszaállítani a múltban szerzett dicsőséget! – kapta a felkérést Molnár János tanár úr még 1994-ben, de akkor még – 35 éves fejjel –nem érezte magát elég érettnek a polgármesteri megbízatás betöltésére. Képviselőként azonban, már akkor belekóstolt az önkormányzati munkába. Azt is tudta, hogy polgármesterként nem lesz módja sem testnevelő tanári pályáját folytatni, sem igazgatóhelyettesi beosztását megtartani, hiszen a közel 2500 lelkes település irányítása egész embert kíván. Ma is ő a sportkör társadalmi elnöke, mellette a református egyház presbitere és tagja az egyház férfi- és vegyes kórusának is. Mindezek tudatában vállalta 1998-tól a feladatot. Munkáját fiatal testület és megbízható jegyző segíti, hiszen – ahogy mondja – az ember azért van, hogy a múlt értékeiből merítve jelenét élje, és jövőjét építse.

Göncnek pedig olyan múlt adatott, amiből bőven lehet meríteni. A települést 1219-ben említik először történelmi források. A XII. század közepén bajor és frank telepesek vették birtokukba a vidéket, és tíz települést hoztak létre a környéken, köztük Kassát, Vizsolyt és magát Göncöt. Ez utóbbi nevét a települések vezetőjéről, Konrádról (Kunz) kapta. Lakói a XIV. század óta foglalkoznak szőlő és gyümölcstermesztéssel. Fejlődésében meghatározó tény az, hogy keresztülvezet rajta a Tokaj–Kassa–Bártfa kereskedelmi útvonal, sőt, a Lengyel- és Oroszországba tartó kereskedők is itt mennek keresztül. Mátyás király 1471-ben már mezővárosként említi Göncöt. 1511-től II. Ulászló évi négy vásár megtartását engedélyezi a város számára. 1570-től 1649-ig Abaúj vármegye székhelye. Itt élt 1563-tól haláláig Károlyi Gáspár református prédikátor, nevéhez fűződik a „Vizsolyi Biblia” néven ismert, 1590-ben megjelent első magyar nyelvű teljes bibliafordítás. Gönc 1706-ban szabad hajdúváros rangot kap Rákóczitól. Az 1848–49-es szabadságharc idején a II. nemzetőr zászlóalj 3. századát Gönc lakosai alkották. Innen származik az aszúkészítés mértékegységeként közismert „gönci hordó” (136,5 liter), itt terem a híres gönci barack, aminek „palackos” változata is egyedülálló különlegesség. Városi rangját 1872-ben „vesztette el”.

– A hagyományok jelentős része él, a többit pedig legfőbb ideje visszaszerezni – mondja a polgármester, aki tősgyökeres gönci család gyermekeként született 1959. október 21-én. Nyíregyházán végzett, mint orosz–testnevelés szakos pedagógus. Soha nem gondolt arra, hogy szülőföldjét elhagyja. A Molnár név évszázadok óta jelen van Göncön, ma már a lakosság ötödrészét ez a családnév teszi ki. Két gyermekük révén óvónő feleségével együtt ők is hozzájárultak a patinás név megőrzéséhez. A leányka 14 éves, a fiú 12, általános iskolások. Mellette a helyi művészeti tanoda hallgatói is, Réka zongora, Levente pedig furulya szakon ismerkedik a zene világával. Édesapjuk nyomdokán járva mindketten(!) fociznak. A fiú az előkészítő csapat mellett a serdülőknél is játszik nővérével együtt, aki egyetlen leányként – női csapat hiányában – így éli ki sportszenvedélyét. (Kérdés persze, hogy helyet kaphat-e majd az idén újra megyei első osztályba jutott felnőtt csapatban is? )

Bár sportköri elnökként összesen hat különböző korosztályú focicsapat útját egyengeti, Molnár János is tisztában van vele, hogy „nem csak foci van a világon”. Mindenekelőtt a felnövekvő nemzedék sorsa foglalkoztatja; a demográfiai hullámvölgy ellensúlyozására 2000 szeptemberétől összevont intézményként, közös épületben működtetik az óvodát és az általános iskolát, hiszen a gyermeklétszám 1983-hoz képest a felére csökkent. Az integráció kedvező gazdasági kihatásai nyilvánvalóak. Hasonló meggondolásból a Gamesz is Településüzemeltető Közhasznú Társaság formájában működik tovább mint az önkormányzat egyszemélyes alapítású vállalata. Az étkeztetés, idegenforgalom, temetkezési szolgáltatás, parkosítás, településrendezés alkotja majd fő tevékenységi körüket az új évezred első napjától. A hatszáz adagos konyha a felújítás után, már az idegenforgalmi igények kielégítésére is alkalmas lesz, nyolcvan fő fogadására már jelenleg is képesek a régi kollégium átalakítása jóvoltából. A művelődési ház átalakítása közösségi házzá szintén a közeli tervek között szerepel, benne egy kisgalériával, amely elsősorban a helyi képzőművészeti és kézműves oktatás, a fazekasmesterség alkotásait mutatja majd be. Ma már csak egy mester, Veres Lajos, képviseli ezt az egykor népszerű szakmát, melynek termékei a vásárok kelendő portékái voltak. A vásárok azonban megmaradtak Göncön, sőt, az 1511-ben engedélyezett évi négy nap ma már ötre szaporodott. Márciusban, júniusban, augusztusban, októberben és decemberben kerül sor megrendezésükre, az adott hónap második keddjén.

– Legszebb, látványosság számba menő a vásárok közül a júniusi, a „cseresnyés” vásár – állítja Molnár János polgármester olyan határozottan, mint azt, hogy Gönc néhány éven belül ismét várossá lesz.

Ha megtörténik, ez sportteljesítménynek sem utolsó.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)