Gönc

Rendkívül színes, sokoldalú egyéniség. Ha nem „nyakas abaújinak” születik, képességei alapján valószínűleg sokkal többre vihette volna az ország nyugati fertályán, ám ő világéletében ragaszkodott szülőföldjéhez.

Földműves család idősebbik gyermekeként 1955. április 15-én született a Boldva és a Hernád között fekvő kis településen, Selyeben. Édesapja a tsz-szervezés idején „az iparba menekült”, egy évtizedig kohókőműves volt Diósgyőrben. Később feleségével faluja vegyes boltját irányította, majd egy újabb évtizedre ismét visszatért az iparba. Édesanyja ÁFÉSZ-dolgozóként vonult nyugdíjba. Öccse, Árpád a szülők foglalkozását követve a kereskedelemben dolgozik, családjával Miskolcon él.

Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában folytatta, majd – humán beállítottságát tekintve egy rossz választásnak bizonyuló intézmény – a 2. Számú Ipari Szakközépiskola következett, ahol a finommechanikai-műszeripari tagozaton tanult. Itt igazi, dörzsölt diákká vált, aki a társainak készített műszaki rajzokból és vagonkirakásból igen jól megélt. Rendkívül jó, összetartó osztályba járt, osztálytársaival ma is évente négy alkalommal tartanak osztálytalálkozót.

Érettségi után képesítés nélküli nevelőként Aszalón kezdett dolgozni, ahol szinte minden tárgyat (biológia, testnevelés, kémia, földrajz, ének, rajz) tanított. Itt találkozott az élete további alakulásában is meghatározó szerepet játszó Horváth László igazgatóval, tulajdonképpen az ő döntése alapján lett később földrajz–rajz szakos tanár. Az egri tanárképző főiskola előtt Seres János miskolci festőművész szakkörébe járt, ahol keményen készült a felvételire, és nemcsak a rajzolás, festés művészetének fogásait sajátíthatta el, hanem igaz emberséget is tanulhatott tőle. Időközben kemény, de hasznos  „iskolának” bizonyult a kétéves sorkatonai szolgálat is, amelyet Nagyatádon töltött le. Aztán egy rövid időre Hidasnémeti következett, ahol Gulyás Pál igazgató személyében újabb nagyszerű embertől tanulhatott.

1978 óta tanít Göncön, ahol még harmadéves főiskolásként kezdett. Diplomája átvétele után négy nappal kinevezték igazgatóhelyettesnek, majd 1989-ben pályázat elnyerése útján váltotta elődjét, Azari Istvánnét. Egy ciklus után egészségügyi okokból „visszavonult”, csak hat évvel később – kollégái kifejezett kérésére – vállalt újabb igazgatói megbízást a Károlyi Gáspár Általános Iskolában. Időközben intézményvezetői szakképesítést szerzett, jelenleg az Iparművészeti Egyetem harmadéves hallgatója vizuális és környezetkultúra szakon média szakirányban.

„Nem könnyű ma igazgatónak lenni  – vallja Pecze János. Nekem az a kötelességem, hogy a munkavégzéshez a lehető legjobb feltételeket biztosítsam. A pedagógus és a diák érezze jól magát a munkahelyén, mert akkor mindkettő jobban teljesít. Csak így követelhetek kollégáimtól, és ha követelek, a település, a szülők érdekeit szolgálom. A fenntartó, mert nehéz helyzetben van, legtöbbször az oktatáson próbál spórolni. Ez folytonosan konfliktusokat szül, amelyek megoldása sok energiát igényel. Ma olyan a helyzet, hogy szembe kell szállni azzal, akivel egyébként nem kellene. Én sohasem a saját érdekeimet nézem, amikor érvelek vagy vitatkozom, nem célom autokrata vezető lenni. A közalkalmazotti törvény annyira megköti az igazgató kezét, hogy lassan már szinte semmiben sem dönthet önállóan.”

Pecze János megszervezte a gönci gyermekek művészetoktatását, tanítványai megyei rajzversenyeken, országos pályázatokon számtalan sikert értek el. Fontosnak tartja a folyamatos önképzést (idegenvezetői szakvizsgával, KRESZ oktatói végzettséggel rendelkezik), a nyári szabadságok egy részét művésztáborokban tölti. Megszervezte a Zempléni Rajztanárok Alkotóköre nyári táborát, majd a Fafaragók táborát Göncön, idén nyáron Médiatábort szervezett. Gönc helytörténetét két kiadványban dolgozta fel: Gönc – Műemlékek (1990) és Gönc – Mesterségek (1995). A Magyar Zene- és Művészeti Iskolák Országos Szövetsége B.-A.-Z. Megyei Tagozatának képzőművészeti alelnöke. A festészet számára belső késztetés, bizonyítási vágy. Képei hagyományos témákat ábrázolnak: a táj, az ember, a csendélet jelenik meg rajtuk. Önálló kiállításai Hidasnémetiben, Göncön, Aszalón, Miskolcon és Sárospatakon voltak.

Tevékenységét 1987-ben Miniszteri Dicsérettel, 2005-ben Megyénk Kultúrájáért Alkotói Díjjal ismerték el.

Bártfai Paula óvónővel 1980-ban kötött házasságot. Máté fiúk most végzett a Debreceni Egyetem geográfus szakán, közben angol szakfordítói oklevelet is szerzett. Zsófia lányuk Székesfehérváron tanul, másodéves a közgazdász idegenforgalmi és szálloda szakon.

Szabad idejében metszi a szedrest és a barackfákat, rendben tartja a kertet.

Aktív igazgatóként jelenlegi dolgait szeretné továbbvinni, közben azon is szeretne munkálkodni, hogy gyermekei eredményesek legyenek az életben.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)