Boldogkőújfalu

A község első írásos említése 1388-ból való: Újfaluként szerepel a forrásokban. 1591-ben már csaknem mai formájában (Boldogkő-Újfalu) írták a nevét. A község évszázadokon át Boldogkő Várának tartozéka, történelme szorosan összefüggött a váréval. Többször volt királyi birtok, de uralták többek között a Drugethek, a Czudarok és a Szapolyaiak is, mai nevét 1905-ben kapta. A település északkeleti határában természetvédelem alatt áll a Nagy Korsós – a hegy nyugati lejtőjén található nevezetes földtani képződmény, az ún. „kőtenger”.

1998 óta a falu fiatal, energikus, tettre kész polgármestere Orosz Zoltán, akinek „nem csak térkép e táj”. Kőműves mester édesapja Boldogkőváraljára való, a ma már nyugdíjas, egykori tsz-könyvelő édesanyja boldogkőújfalui. Ő maga bár Abaújszántón született 1975. november 15-én, tősgyökeres boldogkőújfaluinak vallja magát. Itt töltötte gyermekkorát is, amelynek meghatározó eleme volt az erdő, a változatos táj.

– Akkor még volt víz a patakokban! – emlékezik vissza a régi időkre.

Mint minden rendes gyermek ő is segített szüleinek a házi munkákban, az állatok (szarvasmarha, sertés, nyúl, galamb) gondozásában. Alsósként szülőfalujában tanult, felsősként Boldogkőváraljára járt, ahol aktívan kivette részét a közösségi munkából: énekkaros volt, megyei mezei futóversenyt nyert, a természetjáró szakkörrel országos elsők lettek Szilvásváradon.

Középiskolai tanulmányait Encsen a gimnáziumban folytatta, ahol kollégistaként a környékbeli fiatalokból összeverbuválódott jó kis „fiúcsapat” vezetője lett. Mindannyian vitték valamire: van közöttük tanár, falugazdász, erdőmérnök. A természet középiskolai tanulmányai során is meghatározó szerepet játszott, biológia fakultációra járt, és Kovács Lajosné személyében nagyszerű osztályfőnökre lelt. 1994-ben a GATE Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskolájára jelentkezett, ahol általános agrármérnökként végzett, erdőgazda szakiránnyal. Nagyon gyorsan elszaladt az itteni három év és 1997-ben több helyre is pályázott, ám gyakorlat hiányában nem vették fel.

Pályakezdését egy sajnálatos egészségügyi esemény is hátráltatta, 1998-ban gerincsérvvel operálták. Ekkortájt javasolták neki ismerősei és barátai, hogy induljon a polgármester választáson. Ő miután segíteni akart szegény szülőfaluján, belevágott a dologba, anélkül, hogy tisztában lett volna az ezzel járó kötelezettségekkel. Döntésében fontos szerepet játszott elődje, a nyugdíjba vonuló Tinics András is, akitől minden támogatást megkapott, így lett akkoriban az ország legfiatalabb polgármestere. Tevékenységében két alapvető célt tűzött maga elé: szerette volna, ha szülőfalujában komfortosabbá válik az élet, másrészt hagyományteremtő, a település sorsát előrevivő programokban gondolkodott.

Az első feladat megoldása érdekében megvalósították a szervezett szemétszállítást, ápolták szűkebb-tágabb környezetüket, felújították a polgármesteri hivatal épületét, járdát készítettek, parkosítottak, vízelvezető árkot építettek. Pályázati pénzből sikerült kialakítani a falugondnoki rendszert, állami támogatással bevezették a mezőőri szolgálatot. 2001-ben felújították az óvoda tetőszerkezetét, és egy évvel később hozzákezdtek a közösségi ház megépítéséhez. Olyan falusi portát vásároltak, ahol többfunkciós közösségi házat kívánnak kialakítani tájházzal, nagyteremmel, emeleti galériával.

A hagyományteremtés során 1999-ben falunapi rendezvénysorozatot indítottak: „Gyere haza kis falunkba!” címmel a településről elszármazottakat invitálták a szülőföldre. Ezt az egynapos rendezvényt a Kisasszony-napi búcsú előtti szombaton tartják. Ősz tájékán megtartják az Idősek Napját, amikor a település több mint 120, 60 év feletti idős emberét köszöntik műsorral, ajándékkal. Már harmadik éve tartják a „Boldogkői Bornapot”, ahová Gönctől Sátorig meghívják a boros gazdákat, a borverseny győztesének nevét stílszerűen hordóba vésik.

– Nagyon sok olyan embert ismertem meg – mondja a polgármester úr –, akik fiatal korom ellenére is elfogadtak, sőt őszintén támogattak is. Itt, ahogy mondani szokták, „korrekt úriemberként” kell viselkedni minden körülmények között, mindenkivel meg kell találni a közös hangot. Mindenkitől elvárom az emberséges viselkedést, mert én is mindenkit embernek tekintek. Nyugton egy percig nem bírok maradni, amolyan „izgő-mozgó” ember vagyok.

Munkája mellett tanult is, 2001-ben Gödöllőn vadgazdálkodási szakmérnöki szakon szerzett újabb diplomát. Ebben az évben magánéletében is jelentős lépést tett, házasságot kötött Nagy Tímeával, aki Tiszaújvárosban a Tiszaform Kft. minőségbiztosítási vezetője. A polgármester úr hobbija a vadászat, ami nem feltétlenül jelenti a vad kilövését, sokszor inkább csak a természet csodálatát eredményezi. Ma is imád túrázni a Zemplénben, a – hála Istennek – még érintetlenül hagyott csodás világban.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)