Nyíregyháza

Ezerkilencszázötvenhatban született Nyíregyházán, tősgyökeres nyíregyházinak vallja magát. Mint mondja, nem is csak nyíregyházinak, de igazi, ugyancsak tősgyökeres tirpáknak is, amit akkor sem tagadott, sőt, büszkén terjesztett és hangoztatott, amikor ez nem hogy divat nem volt, de egyenesen szégyellnivalónak tartatott. Anyja kereskedő volt, aki egy időre hivatalnoknak állt, dolgozott az akkori megyei tanácsnál, de később mégis a kereskedelemből vonult nyugdíjba. Apja kétkezi lakatos, aki fia szerint „végigkalapálta az életét”. Most mégis régi hobbijához tért vissza. Úgy döntött, nem hal meg addig, amíg saját magának nem csinál egy igazi lovas kocsit.

Nem először mondott ilyet a papa, aztán ha elkészült a míves darabbal, hosszan nézegette, mustrálgatta, aztán kijelentette:

− Magamnak mégis valami szebbet szeretnék. Ezt eladom, s összehozok egy igazit, egy másikat…

Sztanek László a nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskolában érettségizett, majd − bár inkább tanulni szeretett volna − az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál kezdett dolgozni. Mint mondja, nem volt protekciója, így helyhiány miatt nem vették fel az oly vágyott Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára. Kisebb kitérők után végül Kazincbarcikán, a Vegyipari Automatizálási Főiskolán szerzett diplomát. Frissen végzett szakemberként, a papírgyár ösztöndíjasaként szorgalmasan dolgozott, bár sem az igényeit, sem pedig a tehetségét nem tették próbára azok a feladatok, melyeket ott kapott. A pályakezdő évekről így beszél:

− A papírgyárral nem volt bajom, de mindig rosszul viseltem a korlátokat. Kezdőként nem sok lehetőség kínálkozott, afféle buborékfelelősnek tekintettek minket, ezért két év után azt gondoltam, jobb lesz nekem a szabadabb élet. Úgy döntöttem, változtatok. A Nyíregyházi ÁFÉSZ-hoz kerültem, a tmk üzemvezetője lettem. A karbantartási üzemet vezettem, de nem csak irányítottam, ha kellett, magam is lementem az aknába, s kijavítottam a hibát. Akkor épült az Alma utcai ABC, indult több, nagyobb beruházás, kipróbálhattam magam. Rájöttem közben, hogy hét szakma van a kezem alatt, s ebből egy az, amelyben a megye legjobbjai vannak együtt. A mérlegjavítók voltak ők, velük alakítottam meg a első vállalkozásomat, az Elektorpond gmk-t. A patikamérlegtől a legnagyobb mázsákig mindent vállaltunk, amit csak lehetett, mi szereltük az ország legnagyobb hídmérlegét is.

Sztanek László közben előbb saját cégének, majd számos más, kisebb-nagyobb vállalkozásnak könyvelte a pénzügyeit, aminek aztán az lett a vége, hogy az egyik legnagyobb nyíregyházi cég, a legnevesebb könyvelőiroda meghívta könyvelőnek. Mindebből az következett, hogy ismét újabb ismereteket kellett elsajátítania, újabb dolgokat megtanulnia.

A Pénzügyi és Számviteli Főiskola hallgatója lett, mérnök-üzemgazdászként kapott diplomát. Sem a munka, sem a tanulás nem esett nehezére, mondhatni, az eltelt évek alatt pont ehhez szokott: kigondolni a jobbnál jobb ötleteket, ösztönösen megtalálni a legjobb módszereket, megtanulni a hozzájuk igazodó elméletet, s amikor a dolog felfutott, szinte magától is működni kezd, ő nekilát, és töri a fejét újabb és újabb ötleteken.

Ilyen volt a villanyoszlopra szerelhető reklámoké is, amelyben az ország legjobbjai közé küzdötte fel magát Sztanek László. A Sztanek Reklámgyár ezerkilencszáznyolcvankilenc óta gyártja a jobbnál jobb ötleteket, bár mint létrehozója és tulajdonosa mondja, mára a növekedés mértéke elérte a maximumot, átlépte a gazda által normálisnak vélt határt. Mi más következhet ezután, mint az újabb kihívások, az újabb feladatok?

Sztanek László kezdő vállalkozásoknak ad gazdasági tanácsokat, reklámmal az ország egész területén foglalkozik, legnagyobb megrendelői a fővárosból és a Dunántúl, a nyugati határszél neves településeiről kerülnek ki.

− Nekem igazából sose volt szerencsém a könnyen megszerezhető pénzekhez. Mindenért keményen megdolgoztam. Sikeremet − ha beszélhetünk ilyesmiről − leginkább annak köszönhetem, hogy amibe sok energiát fektettem, ahhoz szerencse is társult. Így szinte mindig meg tudtam valósítani álmaimat, végrehajtani elképzeléseimet. Persze csak úgy, hogy közben feleségemre hárul a család összes gondja, baja, aki mindent megtesz családunkért. Néha mondom magamnak azt is, hogy valójában világéletemben konjunktúralovag voltam, aki csak előre szeret nézni. Régen bizony megesett velem, hogy csak a célt láttam, s annak érdekében felégettem sok mindent magam körül. Ma már óvatosabb vagyok, kicsit csendesebben is élek. Legfontosabbnak a családomat, gyermekeimet, mindnyájunk egészségét és a lelki békességet tartom. Talán azért is, mert beláttam azt, hogy mostanában jóval bonyolultabb az élet, nehezebb a tisztességet megőrizve nagyot alakítani…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)