Nyíregyháza

A pipadohány kellemes illata terjeng Szentesi Péter irodájában. Nem könnyű őt elérni, állandóan úton van, valószínű, ha egyszer úgy hozná a sors, hogy nem volna mit csinálnia, biztosan nagyon megszenvedné.

Valamikor sokat dohányzott, akkor még cigarettát szívott, s egyszer gondolt egyet, abbahagyta. A cigarettázást igen, de a pipára olykor-olykor még ráfüstöl.

Szentesi Péter ’51-ben született Prügyön. Édesapja a tanácson dolgozott ekkoriban, de hamarosan átkerültek Tiszalökre, ahol a rokonság élt. A szülei 1945-ben az utolsó pillanatban jöttek át Kárpátaljáról otthagyva mindent.

Még ma is áll Szolyván az a házikó, amelyben valamikor laktak.

Tiszalökön szegényen éltek, egy keresőnek kellett a öttagú családot eltartania. A gyerekek szorgalmasan tanultak, s Péter 1969-ben már átvehette érettségi bizonyítványát Debrecenben a vegyipari technikumban.

Az Alkaloidába került, majd 1973-ban a SZÁÉV-hez. Időközben elvégezte a Veszprémi Vegyipari Egyetemet. A Kommunális Szolgáltató Vállalat kerámia üzemében fejlesztő mérnökként dolgozott. 1982-ben megalakult a Kemizol Kisszövetkezet, ennek lett a vezetője ’86-ban. A következő két évben a Műszaki Egyetem gazdaságmérnöki fakultására járt, majd miután kilencvenegyben a kisszövetkezet átalakult kft.-vé, ügyvezető igazgató lett.

’75-ben megnősült. A felesége pénzügyi technikumot végzett, jelenleg az OTP behajtási csoportjának a vezetője. Két gyermekük van. A fiú harmadéves a Műszaki Egyetemen, a kislány első éves lesz 1995 szeptemberében a Külkereskedelmi Főiskolán. 1976 óta élnek Nyíregyházán egy társaslakásban.

1973-ban kilépett a KISZ-ből, mert nem érezte fontosnak, hogy ott legyen. A szervezet − nevével ellentétben − nem figyelt az egyénre, a fiatalokra, nem vette figyelembe, hogy léteznek személyes érdekek.

Fiatalemberként is mélyen hitt benne, hogy a gazdasági törvényeket nem lehet megerőszakolni, s a folyamatok nem valakinek az utasítására működnek.

Mindig is racionális volt, az eszével és nem a szívével közeledett a világ felé.

Ez a tulajdonsága megmaradt most is, amikor a cég gazdasági ügyeit intézi, s amikor a két önkormányzat munkájában vesz részt.

Egyaránt tagja a megyei és a városi önkormányzatnak. Mindkettőbe listáról került be, de ennek vannak előnyei is, nemcsak hátrányai. Képes globálisan gondolkodni, mert nem kötik helyi érdekek, nem kötődik közvetlenül a városlakókhoz. A képviselőség mindenesetre módot ad arra, hogy befolyásolja a város fejlődését, a jövőjét.

Végül is hálás a sorsnak, hogy ilyen feladat jutott neki, mert egyébként nehezen teremt kapcsolatokat, inkább jellemzi a zárkózottság, mint a nyíltság.

A képviselői munka viszont sok emberrel megismertette már, s ennek a későbbiekben biztosan nagy hasznát veszi.

Jól érzi magát a két testületben. Különösen a városiban tapasztalja, hogy többségben vannak azok, akik a város érdekeit tartják a legfontosabbnak. A koalíció és az ellenzék együttműködésének számos példája volt már. Ez akkor is nagyon fontos, ha az ellenzéknek − természetes módon − fel kell mutatnia magát, nem érthet mindenben egyet a koalícióval.

A közelmúltban Amerikában járt egy delegáció tagjaként. Az élet nagy ajándékaként fogadta a lehetőséget. Sok-sok tapasztalatot szerzett, de az amerikai életforma nem nyerte meg a tetszését.

Úgy érzi, sohasem lenne képes Amerikában élni. Kanada, az teljesen más. Sokkal inkább hasonlít Európára. − Ettől függetlenül: nehezen tudnám elképzelni, hogy elhagyjam a hazámat, mert úgy gondolom, mindenki kötődik ahhoz a helyhez, ahol született, vagy ahol él. Ismeri a tájat, az embereket − mondja.

Különben is optimista alkatú. Gazdasági szakemberként is az a véleménye, hogy a világunkra érvényes a periodikusság.

S a hetvenes évek közepétől tartó gazdasági válságot előbb-utóbb a fellendülésnek kell követnie. Ennek számos jelével találkozni már. Sok múlik azon, hogy a privatizáció eredményeképpen mikor kerülnek igazán helyzetbe az új tulajdonosok. − Akkor tudunk csak előre jutni, ha nem felélik a vagyont, hanem elkezdik gyarapítani − mondja Szentesi Péter.

Volt már szó a szabad időről. Ebből bizony nagyon kevés van, de Szentesi Pétereknél nem múlhat el úgy a nyár, hogy az egész család ne töltene el néhány hetet együtt.

Van egy kis hobbikertjük, az is ad munkát.

Vérre menő teniszcsatákat vív a fiával, és olykor-olykor a barátaikkal is összejönnek. Nem lehet igazán tartalmas az élet, ha a rohanás megöli az emberi kapcsolatokat.

Péter úgy gondolja, hogy ennek sohasem szabad bekövetkeznie.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)