Miskolc

Az Edelény melletti Szakácsiban, a Cserehát egyik kis ezerlelkes településén született ’41. szeptember 3-án. Szülei földművesek voltak, tizenhat hektár földön gazdálkodtak. Volt szántójuk, szőlőjük, gyümölcsösük, legelőjük, minden, ami egy parasztgazdaság működéséhez, az állatok tartásához kellett. Két testvére van, öccse ugyancsak vendéglátós, és a Nyíregyházán lakó, matematika szakos húga is „átképezte” magát vállalkozóvá. Az általános iskolát Szakácsiban végezte, máig szívesen gondol vissza Laczkó József kántortanítóra, aki az életre nevelte kis tanítványait.

Az 50-es években nehéz volt az élet, a beszolgáltatások (termény, tojás, zsír), kemény erőpróbát jelentettek a család számára. Korán belekóstolt a fizikai munkába, tizenkét évesen már kaszált, de kivette részét a ház körüli munkákból is. Az akkori időkben a fiatalok faluról a városba igyekeztek, szakmát tanulni. Rá is ez a sors várt, ám a szóba jöhető szakmák – szabó, esztergályos – egyike sem tetszett neki, így vendéglátós nagybátyja javaslatára pincértanuló lett Edelényben, a Bódva étteremben.

A szövetkezetekben nagyon felkarolták abban az időben a tanulókat, komoly szakemberek oktatták őket. Így került ő is Pestre, a SZÖVOSZ Vendéglátó-ipari Iskolába, két éven keresztül, 1961-ig, kollégistaként tanulta a szakma fogásait. Olyan nagyszerű oktatói voltak, mint például Ságodi Ferenc, aki a háború előtt a Gellért Szálló igazgatója volt. A gyakorlati oktatás során megismerte a nagy szállodákat: Gundel, Berlin, Gellért. Itt szerette meg a vendéglátást, amely máig az életét jelenti.

1964 fordulópontot hozott életében: feleségül vette a Miskolcon érettségizett, adminisztrátorként dolgozó Divinszki Annát, és Kazincbarcikára költöztek egy szövetkezeti lakásba. Ő a Béke étteremben, felesége az OTP-nél kapott munkát. Két gyerekük született: Mariann 1966-ban, ő ma már fogorvos, és Zoltán 1977-ben, aki bölcsész egyetemi hallgató.

1969-ben Szabó Ferenc lehetőséget kapott régi álma megvalósításához, felajánlották neki egy üzlet vezetését. Nagyon szívesen dolgozott Putnokon egy kisvendéglőben, hamar fellendítette az üzletmenetet. Ezért léphetett egyet, előbb vezetőhelyettes, majd vezető a Vám étteremben két éven keresztül, aztán egy aggteleki kisvendéglő következett. Később Ormosbánya egyik legforgalmasabb üzletébe került, az akkor jól prosperáló bányásztelepülés, rengeteg, ám eredményes munkát jelentett. Közben a szakmai továbbképzésről sem feledkezett meg, előbb üzletvezetői tanfolyamot, majd vendéglátó-ipari szakközépiskolát végzett. 1976-ban egy évre felkérték az aggteleki Cseppkő Szálló vezetésére. Az egy évből aztán pontosan egy negyedszázad lett!

– A vendéglátás legnagyobb lehetősége a szálloda – mondja a szakember. – Itt tudtam hasznosítani mindazt, amit Pesten tanultam. Életem egyik legszebb korszaka volt ez. Nyolcvan ember dolgozott a kezem alatt, az akkori szokásnak megfelelően, ahány szoba annyi ember. A kezdeti szoros elszámolású üzemeltetésen 1978-tól enyhítettek, a jövedelemérdekeltség több teret adott a vezetőnek, nagyobb lett a mozgástér. Nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki az utazási irodákkal, a Malév Air Tours révén sok gazdag vendég megfordult nálunk.

A rendszerváltás idején már szervezeti változások is bekövetkeztek, létrejött a Cseppkő Kft., majd az újabb lehetőséggel élve saját céget is alapított. A privatizáció során nem sikerült a nagy álom megvalósítása (szállodát szeretett volna vásárolni), ezért 1997-ben Lillafüreden egy ingatlant vett a tó partján, a Palota Szálló szomszédságában. Hamarosan hozzákezdett egy panzió kialakításához. Az első lépés a látványkonyha megnyitása volt, majd a pályázatokon nyert pénzek segítségével étterem és négy szoba épült ’99-ben. A környezet adta lehetőséget kihasználva később újabb három szoba és a recepció készült el. Így ma már összesen harminc vendéget tudnak elhelyezni.

– Úgy érzem, a tizenöt dolgozómmal együtt sikerül ezt a céget a kedvem szerint üzemeltetni. Most már túl vagyunk a bejáratáson, alakul a törzsvendégkörünk. Ma már sokan visszatérnek hozzánk, szeretik a családias légkört. Főleg Pestről és a Dunántúlról járnak hozzánk. Ahhoz, hogy egy busznyi vendéget el tudjunk helyezni, még további tíz szoba építése szerepel közeli terveink között, most dolgozunk a pályázaton, hogy a szükséges anyagiakat előteremtsük.

Szabó Ferenc kevés szabad idejében vadászik, 1977 óta a vadásztársaság tagja. A legjobban a nyári vadászatokat szereti, eddigi legnagyobb vadászsikere egy 12-es páratlan szarvasbika agancs, és egy 23 cm-es albínó disznóagyar.

Miután mindig családcentrikus volt, mostanában feleségével együtt igyekeznek egyre több időt tölteni a nyolcéves lány-, és a hatéves fiúunokával. Ma még nagy kérdést jelent számára, ki viszi tovább a szakmát, mivel egyik gyereke sem lett vendéglátós. A fia mindenesetre elvégezte a vendéglátó-ipari szakközépiskolát, lehet, hogy ő majd átveszi a stafétabotot apjától.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)