Nyíradony-Aradványpuszta

Az édesapjától vette át a stafétabotot Szabadosné Széll Ágnes, aki 1957. március 17-én született Debrecenben. Édesanyja, Szanka Katalin, fél évszázadon át tanította a felnövekvő nemzedékeket. Ízig-vérig pedagógus, nemrégiben még a Pávakört is ő irányította. Az édesapa, néhai Széll Kálmán, nagy tekintélyű, megbecsült tagja volt a helyi közösségnek. Felnéztek rá az emberek. Tisztelték a szülők, a gyerekek, szakmai példát adott a kartársainak. Amikor az iskola névadóján gondolkodtak, többen javasolták Széll Kálmán nevét. Családjukban két gyermek született, Ági és Márta. A nagyobbik leány az anyatejjel szívta magába a pedagógia iránti vonzalmát. Csak ebben az iskolaszagú légkörben tudta elképzelni felnőtt életét. Márta tartósítóipari mérnöknek tanult. Ágnes férje, Szabados József, mezőgazdasági vállalkozó. Házasságukból két fiú született, Tamás, 22 éves, és a nyíradonyi okmányirodában dolgozik. Tibor idén érettségizett, s az agrártudományi egyetemen kívánja folytatni tanulmányait.

Szabadosné a nagykállói Budai Nagy Antal Óvónői Szakközépiskolában érettségizett 1975-ben. Szerencsés embernek tarja magát, mert olyan nagy tanáregyéniségek készítették fel a nagybetűs életre, mint Noszály László igazgató és Babosi László osztályfőnök. Ők voltak az első óvónői szakközépiskolai osztály, így pedagógiailag kevéssé kidolgozott tantervek birtokában szinte mindent főiskolai szinten tanultak. Nem véletlen, hogy Hajdúböszörményben az óvónőképzőben minimális tanulás mellett is a legjobb eredményt érhette el.

Szakmai pályáját Nyíradonyban, a kisegítő iskolában kezdte, ahol négy éven át foglakozott a gyerekekkel. Ezt követte a hajdúnánási nevelőotthon, ahol ugyan csak fél évet töltött, mivel sajnálta a bentlakókat, érzelmileg maximálisan azonosult velük. Ennek ellenére igen jó pedagógiai tesztelésnek tartja, és minden tanárjelöltet szívesen elküldene egy nevelőotthonba, hogy kiderüljön: valóban alkalmas-e a pedagógus pályára a jelölt. Az aradványpusztai iskolában 1979 óta tanít Szabadosné, 1990-ben pedig édesapja után őt nevezte ki az önkormányzat az igazgatói posztra. Időközben tanítói és tanárképző főiskolai diplomát szerzett, nemsokára átveszi oklevelét a BME közoktatás-vezetői kurzusán.

Ki emlékszik már azokra a több mint százéves uradalmi épületekre, amikben először a tantermeket kialakították. Ahogy gyarapodott a település, úgy bővült az iskola is újabb és újabb épületekkel. Még az egykori intézői lakásban is tantermeket rendeztek be. Amikor a 90-es évek közepén átadták a hipermodern új iskolát, fényévnyi távolságra került egymástól a szükségtantermekben folytatott oktatás a mai, a kor követelményeinek mindenben megfelelő, számítógépekkel, előadótermekkel rendelkező iskolától. Jelenleg hat tanterem és két előadóterem, valamint 1994 óta egy tornaterem városi komfortot képvisel. Szenzációszámba ment, amikor pályázaton nyerték el a tornateremhez szükséges pénzt. Egyesek még azon gondolkodtak, miért kell egy tanyai településre tornaterem?

A kétkedők nem ismerték Szabadosné Széll Ágnes vasakaratát, és azt a képességét, hogy a jó ügyet minden akadály ellenére eredményesen szolgálja. Az idő őt igazolta. Ma már nemcsak a 182 beiratkozott iskolai tanuló veszi igénybe, hanem a helybeliek is járnak sportolni ide. Emellett közösségi rendezvényeket, kulturális programokat is tartanak itt. Jó időben népszerű a grund, amit a település központjában alakítottak ki.

Aradványpuszta a 471-es főútvonal mentén, Debrecentől 20, Nyíradonytól 7 km-re fekszik. Szerencsére a település egyre népszerűbb a városi panellakásokból kiköltözők előtt is. Egy debreceni kétszobás lakást itt kertes házra cserélhet bárki. A 2003-as tanévben például két első osztályt indíthatnak. Az óvodába az ötven helyre 66 gyereket írtak be, így is csak az ötévesek jöhetnek, az oktatási törvény rendelkezései miatt. Viszont vannak közöttük olyan gyerekek, akik a kanál, a fogkefe, a WC használatát is itt tanulják meg.

Az iskola eredményei bizonyítják, hogy egy tanyai településen is lehet városi szintű szolgáltatást nyújtani. A helybeli és környékbeli szülők hasonló igényeket támasztanak az iskolával szemben, mint amit ők is megtapasztaltak. A legtöbben azt várják el, hogy innen kilépve szakmát szerezzen a gyerekük. A 26 idén végzett nyolcadikos közül nyolcan gimnáziumban, hatan szakközépiskolában folytatják tanulmányaikat. A legtöbben szakmunkásképzőbe és szakiskolába jelentkeztek.

Mint arról Szabadosné igazgató asszony beszél időnként tanúi lehetnek annak, hogy kisebbségi komplexusok gyötrik az innen kikerülő tanulókat, holott tudásuk sok esetben meghaladja a városi, ám önmagát jobban adminisztráló gyerekét. Ezt a hátrányt segít feloldani a Valcer művészeti iskola, amelynek keretében társas- és népi táncot tanulnak az érdeklődők. Az igazgató asszony harmadik ciklus óta vezetője az intézménynek és képviselője a helyi önkormányzatnak.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)