Nyíradony

Kellemes, jó humorú ember a nyíradonyi polgármester. A humorérzékre nagy szüksége is volt, hiszen nem volt könnyű dolga, mire eljutott a polgármesteri székig.

– Szegény görög katolikus családba születtem, négyen vagyunk testvérek. Édesanyám a ház körül dolgozott háztartásbeliként, édesapám fűrészgép-kezelőként ment nyugdíjba. Sajnos nagyon korán meghaltak. A szűkös körülmények ellenére azonban mégis megtanultam tőlük a legfontosabb dolgokat: fegyelemre, rendre, a szabályok és mások tiszteletére tanítottak. Egyik nagyapám kulák volt, a másik iparos ember. Büszke vagyok a mai napig is a felmenőkre, de arra meg főképpen, hogy tősgyökeres nyíradonyinak vallhatom magam. Az általános iskolát helyben végeztem, az első középiskolát Debrecenben. A Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskola után a Kiss Ferenc Erdészeti és Vadgazdálkodási Szakközépiskolában erdész és vadász képesítést szereztem.

A Gúti Erdészetnél tizenkét évet töltött el. Végigjárta a ranglétrát: az egykori felíró tizenkét év után értékesítési ágazatvezetőként jött el a cégtől, saját vállalkozásait irányítani.

– A munkám mellett, azt hiszem a futballban, vagy a futásban érhettem volna el komolyabb eredményeket. Mindez ma már csak hobbi, másik kedves időtöltésemmel, a vadászattal kiegészülve. Tizennyolc évesen az érettségi banketten tettem egy kijelentést az osztálytársaimnak, amikor is arra fogadtam, hogy akármi is legyen, harminckét évesen Nyíradonyban tanácselnök leszek. A fogadalmat betartottam, harminckét évesen polgármestere lettem a városnak. 1994. december 11-én elkezdődött, egy megfelelő alázatot is igénylő szolgálat. A polgármesterséget nem bízta a véletlenre: a középiskolák után továbbtanult. Meggyőződése, hogy aki „nem születik bele” a jó körülményekbe tanulással és kitartó szorgalommal is viheti valamire.

A KLTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát, jelenleg a másoddiplomáját szerzi szociálpolitikus szakon, ezen kívül az egyetemen párhuzamosan a harmadik diplomát adó Európa-tanulmányokkal is foglalkozik, hogy amikorra „aktuális” lesz, Európa-szakértő legyen. Miközben a családjáról, a két lányáról és az életéről mesél, jókat kacag. Lehetetlen nem feloldódni mellette. Nyitottságával, szókimondásával megnyitja a körülötte lévőket. A munkatársakkal hasonlóan közvetlen a kapcsolata. Tudja, hogy nemcsak a vasfegyelemmel lehet célhoz érni: sokszor a baráti hangnemre van szükség. Szereti is mindenki a hivatalban. Nem lehet mellette szomorkodni, állandóan vibrál, tervez, mozog, mint aki újra és újra igazolni akarná: igen, itt van a helye. Aki Nyíradonyba látogat, ezt meg sem kérdőjelezheti. Az utóbbi években szemmel láthatóan sokat fejlődött a város:

– Minden kezdet nehéz és az első ciklusban különösen az volt. A testület egy része nem örült az érkezésemnek. Volt egy olyan réteg, amely sérelmezte, hogy egy kulák unokája, egy kis szegény senki lett a polgármester. Talán az eredmények ismeretében ma már másképp gondolkodnak.

Újdonsült polgármesterként rögtön hozzálátott, hogy megcáfolja rosszindulatú megjegyzéseket. Több kilométernyi utat és járdát építettek, hamarosan közel százszázalékos lesz a csatornázottság. Aradványpusztán ravatalozó, bitumenes grund épült, és rövidesen új hat tantermes iskolát építenek. Folyamatban van a vezetékes gáz kiépítése, kiépült a teljes vízhálózat. A Szakolykertben kiépült a gázhálózat és megvalósult a buszközlekedés. A nyíradonyi hivatal külseje sem emlékeztet már a szocreálra. Fejlesztik az intézményeket, bővült az általános iskola komplexuma, megszépült a művelődési ház és a mozi. kNagy eredménynek tartja, hogy már hat éve megállt a népességfogyás.

– Az elképzelt tervek megvalósulnak Nyíradonyban, de mi nem torpanunk meg – folytatja. – Hamarosan regionális mentőállomás épül, a Gazdasági Minisztérium támogatásával pedig indítjuk a bérlakás-építési programot. A fiatalok Debrecenbe járnak középiskolába, de sok tehetséges gyerek anyagi háttere nem teszi lehetővé a bejárást, ezért középiskolára is szükségünk van – és ez meg is lesz. Mindezek mellett, a fejlesztés területein, sokat várunk az uniós csatlakozástól és a kedvezőbb közelségben épülő autópályától. Nekünk nincsenek hegyeink, nincs Balatonunk, nincsenek természeti kincseink, de vannak más értékeink. Itt van a Gúti erdő is, ami ugyan nehezen vonható be a térség vérkeringésébe, de azért vendégcsalogató.

Megyeszerte ismerik a nyíradonyi emberek vendégszeretetét. Aki erre jár, nem ússza meg a meghívást. Megérdemli ez a vidék is a nagyobb figyelmet. Tasó László mindent meg is tesz annak érdekében, hogy a tervek valóra váljanak. Titkos álmát is elárulja: szeretne filmet rendezni. Úgy érzi, tudna olyat produkálni ebben a műfajban is, amit még más nem tudott. Nem merek vele fogadást kötni, azt hiszem, veszítenék.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)