Bagamér

Szabó Zsolt egyetértőleg vette tudomásul, hogy építkező papnak titulálják. Miközben energiák és kapcsolatok garmadáit mozgósította a bagaméri református templomépület külső és belső felújításáért, az igények hívó szavára a helybeli gyülekezet évszázadokon át leghatalmasabb vállalkozását vitte végbe a szeretetotthon megvalósításával.

Pályázott és újra pályázott, támogatókat szerzett, az építkezés első ütemét maga szervezte, miközben egy percre sem feledkezett meg a legfontosabbról, a gyülekezet építéséről: így, ezzel együtt fogadta el ezt a jelzőt.

Az ezerkilencszázhatvanhétben Nagyváradon született Szabó Zsolt még nem járt Magyarországon, mielőtt ezerkilencszáznyolcvankettőben áttelepültek. Szülei – édesapja törvényszéki orvos, édesanyja gyermekgyógyász – nemcsak gyermekeik szellemi gyarapodását igyekeztek biztosítani, hanem nagy áldozatot is hoztak: a hét évig húzódó ügyintézés közben elvesztették állásukat s jövőbe vetett hitüket kivéve szinte mindenüket, mire Hajdúböszörményben letelepedhettek.

Zsolt otthagyta gyermekévei élményeit, barátait, de befogadó környezetre, új társakra talált közvetlen környezetében és a Bocskai István Gimnáziumban. Érettségi után egy évig dolgozott, s aközben érlelődött meg benne, hogy a református egyház szolgálatát kell választania. A Jóisten talált meg engem és állított erre az útra – emlékszik vissza az immár bagaméri lelkészként és a Bagaméri Református Szeretetotthon intézetvezetőjeként tevékenykedő Szabó Zsolt. Az elhatározást sikeres felvételi követte a teológiára, ahol egyévi katonai szolgálat után kezdte meg tanulmányait.

A kitűnő tanári kar – közülük is Czeglédi Sándor professzor úr bölcsessége, idős kora ellenére is friss gondolkodásmódja, több nyelven történő eligazodása volt a legnagyobb példa számára –, a Teológia szellemisége őt is bizonyításra ösztönözte. Így talán nem véletlen, hogy végzésekor a diákság szeniorává választotta ezerkilencszázkilencvenháromban, s ott tölthette lelkészi gyakorlatát is.

Tanulmányai közben ismerkedett meg Varga Csillával, akivel hétévi jegyesség után házasságot kötött, akivel Isten szolgálatában is kiegészítik egymást – egyházközségüknél beosztott lelkész –, s aki, nem utolsósorban, megajándékozta őt Ágoston nevű gyermekükkel.

Ezerkilencszázkilencvennégyben lehetősége nyílt ösztöndíjjal az USA-ban, a Kentucky állambeli Lexingtonban a Teológiai Szeminárium munkájával ismerkedni, ahová a rektor az újdonsült feleséget is meginvitálta. Az ott töltött hónapok alatt bejárták a Keleti-part nagy részét, s miközben magyar közösségekben is szolgáltak, élmények sokaságát gyűjtögették hazaviendő munícióként, máig tartó ismeretségeket kötöttek.

Ezerkilencszázkilencvenöt májusában hazatértek Hajdúböszörménybe, s várták, hogy megüresedjen valamelyik lelkészi hely. A nyugállományba vonuló Gaál Győző után a bagaméri gyülekezet bizalmából 1996. január elsején kezdte itt a szolgálatot.

Folytattak mindent, ami addig bevált, de lépésről lépésre gazdagodott a község hitélete tartalmi és formai tekintetben egyaránt. Bevezették az óvodai, kiteljesítették az iskolai hitoktatást, színjátszó kört szerveztek gyermekeknek, felesége azóta sikeressé lett protestáns énekkart alapított, rendszeressé váltak a vasárnapi gyermek-istentiszteletek, megindult az egyházi épületek és az orgona felújítása.

A szeretetotthon megépítésének idősek által megfogalmazott igényét a presbitérium komolyan vette, s onnan már peregtek az események. Az 1997-es alapkőletétel után egy évvel a Tiszántúli Református Egyházkerület segítségével, az Együttműködő Holland Alapítvány tízmillió forintos támogatásával, nagyon sok társadalmi munkával már állt, s húsz, majd – a tetőtér beépítésével – huszonnyolc főnek ad otthont és szeretetet (az ápolónők lelki gondozók is) a korszerű, minden igényt kulturáltan kielégítő, 45 millió forintos összköltséggel felépült szeretetotthon. A beköltözöttek elégedettsége és a kielégíthetetlen igények sokasodó volta miatt 2001-ben újabb pályázatot készítettek, s a Széchenyi-terv keretében 40,8 millió forintot nyertek egy újabb épület létesítésére (a megyei területfejlesztési tanácstól öt milliót), s 2002. december 15-én újabb tizenhat fő ellátására alkalmas, apartman rendszerű épület, felújított konyha állt rendelkezésükre, végül 72 milliós összköltséggel. Az egyszemélyes, illetve házaspári szobák fürdőszobával, tv-vel ellátottak, a közös helyiségek akadálytalanok és jól szolgálják a nyugodt pihenést, az egyházi és egyéb ünnepi alkalmakat, ahol terítőkiállítás is ad látnivalót. Az intézményben jól szervezett az idősek ellátása, nem véletlen, hogy a bejutásra éveket kell várni. A szeretetotthon Bagamérnak is büszkesége, ugyanakkor huszonkét főnek állandó munkát is ad.

Szabó Zsolt jól érzi itt magát, most ért el oda, hogy munkája, szolgálata kiteljesedhet, amihez újra és újra kéri a mindenható Isten kegyelmét.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)