Nyírmártonfalva

Szikszón született 1938. október 26-án. Mindent otthagyott az ötgyermekes család, amikor több ezer sorstársukkal együtt át kellett települniük Magyarországra. Abaújszántón próbáltak új életet kezdeni, ott teltek a gyermekévek is. Édesanyjuk szeretetben, a református vallás útmutatásait követve nevelte őket. Eredendően pék és kereszténydemokrata érzületű édesapjuk a tanulást szorgalmazta, noha elkötelezettsége éppen ezt akadályozta. A miskolci gimnáziumba ezért nem vették fel Budai Dezsőt, édesanyja azonban kijárta, hogy az ózdi középiskola mégiscsak biztosítsa a lehetőséget a tanulásra.

Az ottani gimnáziumi évek elején élte át diáktársaival együtt az 1956-os forradalmat. Ma úgy értékeli, hogy se előtte, se azóta nem érezte azt a felszabadult, euforikus érzést, mint akkor. Egyébként is habzsolta az ott töltött éveket, amelyeket a gyarapodó tudásvágy és tantárgyi sikerek jellemeztek. Apja egyszer azt mondta: „Vagy te olyan jó indulatú, segítőkész gyerek, hogy orvos legyél.” Ettől kezdve már erre a pályára készült. Átment humán tagozatra, hogy elsajátíthassa a latint, s egyébként is jól tanult. Matematikából versenysikereket gyűjtött, fizikából alapkérdésekre akár új definícióval is előállt, a Petőfi-Arany barátságról írott dolgozatát pedig osztályról osztályra hordták.

A Debreceni Orvostudományi Egyetemre elsőre felvették. Apja meghalt közben, így anyagi gondok is nehezítették a tanulmányait, de végül is eredményesen abszolválta azt. Amikortól a klinikumra kerültek, már körzeti orvosnak készült – ebben az elhatározásában megerősítették Szilágyi professzor úrral folytatott beszélgetései is, amelyeket később, immár barátként is folytattak.

A debreceni járás főorvosának javaslatára egy Isten háta mögötti helyet, Nyírmártonfalvát választotta szolgálati helyéül. Amikor odaérkezett, azonnal híre ment a településen, amelyet előtte egészségügyi ellátási szempontból eléggé elhanyagoltak. Húsz beteg és három halotti bizonyítvány kiadása adott munkát, s bizony éjszakába nyúlt az első munkanap. Talán még két hét így telt el (felesége pedig Debrecenben, terhesen várta a híreket férjéről), mire normális mederbe tudta terelni a folyamatokat az akkor még kétszer annyi lakossal rendelkező településen és a hozzá tartozó kiterjedt tanyavilágban, s ki tudta alakítani a rendelés és a fekvőbeteg-felkeresés egyensúlyát. Telefon éppenhogy volt, de lassú, az utak katasztrofálisak, a mentő órák hossza alatt ért oda, ahova kellett (ha odaért egyáltalán). Ez azt is jelentette, hogy amit lehetett, helyben kellett megoldani. Budai doktor ma órákat tudna mesélni különleges helyzetekről, faros- és ikerszülésekről, időbeni és kései odaérkezésekről. Ehelyett csak annyit mond: Ha összerakjuk az apró kis dolgokat, egy szép nagy csokor lesz belőle.

Felesége – Molnár Mária – később orvosírnokként közvetlenül az ő munkáját segítette, s amikor sikerült a rendelőt és az egészségügyi ellátást is fejlesztenie, megvalósította a lakosság visszahívási rendszerét. Ennek lényege a lakosság állandó szűrése, gondozása, amelynek során feltérképezik és regisztrálják az emberek egészségügyi állapotát, felfedik a rejtett betegségeket, s az embereket többször visszahíva tartják szemmel állapotuk romlását, javulását.

Amit Budai doktor Nyírmártonfalván megvalósított, arról minden közelmúltban meghirdetett reform céljai között olvasni lehetett, csakhogy egyszer sem biztosítottak hozzá elég forrást. Ennek érdekében Budai doktor rendszeresen levelekkel „bombázta” az éppen miniszteri székben ülő kollégáit, ahogy teszi ma is, vagy ahogy tette más ügyekben (pl. a magánpraxis ügyében lobbit szervezett a képviselők megnyerésére, ami végül, mint ismeretes, eredményre is vezetett).

Dr. Budai Dezső mára megbecsült polgára is településének. Szeretik és becsülik. Nem véletlen, hogy tanácstagnak éppúgy nagy szavazatszámmal választották meg, mint önkormányzati képviselőnek. A rendszerváltás után a föld iránti nosztalgiája révén a kisgazdák programja keltette fel érdeklődését, s azt maga is elméleti alapvetésekkel, stratégiai kérdések kidolgozásával segítette. A választási programban gyakran hallotta vissza gondolatait, de hogy személyesen is képviselhesse azokat, részt vett a párt képviselőjelölt-kiválasztási procedúráján. Azonban csalódnia kellett: elméleti munkásságának termékeit felhasználták, meg sem köszönték, és jelöltnek inkább egy milliók felhajtását kilátásba helyező személyt favorizáltak. Sovány vigaszként egy esélytelen kis párt jelöltjeként mégis ringbe szállt, és sikerült ellenlábasától annyi szavazatot elvennie, ami megakadályozta az országgyűlésbe kerülését.

Lányai tanítóképző főiskolát végeztek: Mariann Nyírmártonfalván tanít, Krisztina jelenleg három kisgyermekét neveli otthon. Az unokák sok örömet szereznek. Szabad idejében sokat olvas, időnként családi kirándulásra ruccannak ki.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)