Nyíregyháza

Hagyományosan indult, ám annál látványosabban folytatódott Surányi Istvánné, született Dede Katalin, a nyíregyházi Bánki Donát Műszaki Középiskola gazdasági vezetőjének életútja. Ha kortársai példáját követi, valószínűleg könyvelőként épít karriert. Ám sorsának alakulását jelentős mértékben segíti férje és a három ambiciózus, családos gyermekek. S nem utolsósorban itt áll mögötte egy olyan kollektíva, ahol az értékek dominálnak, és így Surányiné nem véletlenül utal arra, hogy neki a fontos döntések előtt szerencséje volt. Azt azért elismeri, hogy szerencsével csak azt ajándékozza meg az élet, aki maga is mindent megtesz a közösség boldogulása érdekében.

Nyíregyházán született 1953. február 25-én Kiss Irén Róza varrónő és néhai Dede Imre mozigépész lányaként. A 76 éves édesanyja egész életét az egykori Vörös Október Férfiruhagyárban dolgozta le. Testvérei közül Valéria nővére kereskedő, Ágnes húga varrónő lett. Férje, Surányi István, három évtizede mozdonyvezető a MÁV-nál. Házasságukból három gyermek született. Valéria főkönyvelő, művelődésszervezésből szerzett diplomát. Az ő férje Czimmer Zoltán gazdasági menedzser mérnök, kisfiaik, Péter hét-, Marcell hároméves. Gábor a középső gyermek, építésztechnikus lett és Károlyi Judit informatikust vezette oltár elé. Kinga lányuk másfél éves. Erika a legfiatalabb, pénzügyi előadó, gazdasági főiskolát végzett. Ő is férjnél van, párja Majoros Csaba lakatos.

Mint minden jó eszű lányt – ahol azért hamar kellett önálló jövedelemmel rendelkezni – a szülők a kereskedelmi szakiskolába, a „kefé”-be íratták. 1971-ben végzett Katika, majd különböző munkahelyeken ismerkedett a könyvelés, a számok, a pénzügy, a gazdálkodás világával.

Időközben férjhez ment, szült három gyönyörű gyermeket és tíz éven át gondozta őket a gyes alatt. Férjével együtt leérettségizett a Dolgozók Kossuth Lajos Gimnáziumában. Ám azt is észrevette, hogy az egykori osztálytársai egyre magasabb pozícióba kerültek, főiskolát, szaktanfolyamokat végeztek, ő meg lassan alig tud segíteni a házi feladatokban a jó tanuló gyermekeinek. Mi lesz később? – döbbent rá. Épp megfelelő időben jött a férje megjegyzése: ha nekem ennyi eszem lenne, biztos elvégezném a főiskolát!

Katika belegondolt, három gyermek, család, munka mellett levelezőn elkezdeni egy négyéves főiskolát, csak igen konok elhatározással és kitartással oldható meg. Ám minden pillanatban maga mellett érezte a férje támogatását. Az elhatározást tett követte, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán 1986 és ’90 között Budapesten megszerezte az üzemgazdász diplomát, költségvetési szakon.

Megint csak szerencsés véletlen: a kezébe került a Bánki hirdetése és Surányiné Katika beadta pályázatát a gazdasági vezetői posztra. Elfogadták és ő lett a megyében az első, diplomás intézményi gazdasági vezető. Elsőként vállalta a számítógépes nyilvántartást, feldolgozást. A TTG könyvelési rendszert csak ketten alkalmazták a megyében a kezdet kezdetén. 1993 óta pedig országosan és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében bevezették kötelező jelleggel. 1995 óta a TÁKISZ csak így fogadja el az elszámolásokat.

A Bánki Donát Műszaki Középiskola a megye egyik legnagyobb intézménye, a 93 fős tantestület és a személyi kérdések az igazgató hatáskörébe tartoznak, ám az 54 nem pedagógus szakalkalmazott dolgozó (konyha, karbantartás, takarítás, higiénés feladatok stb.) irányítása Surányinéra hárul. Ő szervezi, koordinálja a felújítást, a karbantartást is. A szakmai feladatokra a pedagógusok leadják az igényt, és az igazgató úrral történő egyeztetés után közösen döntenek a pénzügyi forrásokat igénylő tennivalók sorrendjéről.

Tavaly, 2003-ban az intézmény 570 millió forintos költségvetésének nagyobbik részét a bér és az ahhoz kapcsolódó kiadások jelentették. Az igazi mozgástér ott kezdődik, amikor a szabadon felhasználható bevételek megszerzésére és felhasználására kerül sor. Míg 1990-ben alig 1,9 millió forintot tett ki ez a tétel, addig 2002-ben 79 millió, 2003-ban 92,8 millió forintnyi saját bevételre tett szert az intézmény. A pályázatok jelentenek nagy segítséget, mert az így elnyert forrásokból a szakképzéshez kapcsolódó oktatógépeket, berendezéseket tudják megvásárolni. Ha arra gondolunk, hogy a 870 nappali tagozatos diák mellett a felnőtt nappali tagozat 270, és az esti tagozat 500 hallgatója jár ebbe az intézménybe, érzékelhető, hogy az oktatáshoz, a szakképzéshez igen sok pénzre van szükség.

Surányiné Katika azt tartja a legnagyobb kitüntetésnek, hogy ebben az iskolában, ilyen jó közösségben dolgozhat. 2000-ben főtanácsosi címet kapott. 1998-ban őt választották meg az intézményi gazdaságvezetők munkaközösségének irányítójává. Szép szakmai elismerésnek érzi ezt Katika. Szabadidejében a családjával kirándulnak, szeretnek barlangászni, Szlovákiában gyakran hódolnak hobbijuknak.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)