Nyíregyháza

Túlzás nélkül állítható: a megyei munkaügyi központ szűkebb hazánk egyik legfontosabb szervezete. A munkaügyi szakemberek a tanácsaikkal, a döntéseikkel emberek, családok sorsát, jövőjét formálják. Egy cseppet sem irigylésre, inkább tiszteletre méltó az a tevékenység, amelyet a tömeges elbocsátások óta végeznek. Megyénk bemutatása elképzelhetetlen a munkaügyi szervezet ismertetése nélkül. A témáról ezért is beszélgettünk Rusin Józseffel, a megyei munkaügyi központ igazgatójával.

− Megyénkben mindig több volt a munkaerő, mint az üres, betölthető álláshely. A tömeges elbocsátások idején szinte kezelhetetlennek látszott a munkanélküliség. Hogy is kezdődött?

− A teljes foglalkoztatottság idején több tízezer ember ingázott az úgynevezett feketevonatokon a fővárosba és más nagyobb városokba. Több helyen elsők közt a szabolcsi ingázókat engedték el. Ők hazajöttek és gondjukat, bajukat megyénkben kellett intézni. Az évtized elején egy jó ideig majdnem hatvanezer regisztrált munkanélkülink volt. A kezdeti években megyénk tizennégy zsúfolt kirendeltségén foglalkoztunk a munkanélküliekkel. Újfehértón, Ibrányban, Nagyecseden és Záhonyban is volt kirendeltség. Ezeket azonban időközben megszüntettük. Most, 1997 nyarán tíz kirendeltségünkön 40 ezer munkanélkülit tartunk nyilván.

− Viszonylag nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lehet a munkájuk. Ám az igen nehéz időkre, 1992-re és ’93-ra hogyan emlékezhetünk?

− A feladataink ellátásához növelni kellett az apparátusunk létszámát. A beszédes számok, a statisztika szerint 1991 elején 6,3 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, ez azt jelentette, hogy 14 ezer állástalan szerepelt a regisztrációban. 1992 decemberében már hatvanezer munkanélkülit regisztráltunk. Ennyi embernek havonta számfejtettük a járadékát, intéztük ügyeiket, mintegy pótoltuk a munkaadók szerepét. A törekvéseinknek köszönhetően 1992-ben közel egymilliárd forintot használtunk fel a munkanélküliség aktív kezelésére. Ez jelentette a munkahelyteremtő beruházások támogatását, az átképzést, a közhasznú munkások foglalkoztatását.

− Megyénkben meghatározóak voltak a szövetkezetek. Mi történt velük?

− A Megyei Munkaügyi Tanács ezerkilencszázkilencvenháromban ülést tartott és az egyik napirendnek ez volt a címe: Hogyan hatott a szövetkezetek átalakulása és válsága az emberek foglalkoztatására. Itt elhangzott, hogy a vagyonmegosztás során a mezőgazdasági szövetkezetekben a tagság 12,4 százaléka vált ki a vagyon 14 százalékával. Az ipari szövetkezetekben a tagság 2,7 százaléka vitte ki magával a vagyon 2,2 százalékát. Az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetekben nem volt kiválás. Ekkor tizenhat tsz felszámolás, negyvenegy tsz csődeljárás alatt állt. Ipari szövetkezeteink közül csak hat, áfészeink közül csak három működött jól.

− A munkanélküliek számának csökkenése sikerként könyvelhető el. Kudarcok nem érték a munkaügyi szervezetet?

− Mindig hangsúlyoztuk, hogy a munkanélküliség kezelése nem csupán a munkaügyi szervezet feladata, így az elért sikerek nem csupán a munkaügyi szervezetnek köszönhetők, azokat a gazdaság többi szereplőjével közösen értük el. Kudarcok is voltak. Néhány támogatott munkahelyteremtő beruházás nem a szerződésben foglaltaknak megfelelően valósult meg. A feketemunka ellen nem teljes sikerrel vettük fel a harcot. Néhány átképző tanfolyamra kellő időben nem volt elég jelentkező.

− Napjainkban mi a helyzet, mit mutat a prognózis?

− Állásbörzékkel, fiatalok -, pályakezdők napjaival, rétegprogramok megvalósításával is igyekszünk enyhíteni a gondokon. Kiemelten foglalkozunk a tartósan munkanélküliekkel, a pályakezdőkkel, a megváltozott munkaképességűekkel, a cigányok képzésével. Egyelőre nem fog csökkenni a munkanélküliek száma. Összegezve elmondható, hogy szervezetünk betölti funkcióját, szükség van rá.

− Végül kérjük, hogy mutatkozzon be.

− Apám a megyei és a járási tanácson munkaügyis volt, munkaügyi dinasztiában születtem. Mezőgazdasági gépészmérnök vagyok, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán mérnök-üzemgazdász másoddiplomát szereztem. Felső fokú munkaügyi szakvizsgám is van. Ezerkilencszázhetvennyolcban a megyei tanács munkaügyi osztályán ügyintézőként kezdtem. 1983 és 1989 közt a Megyei Munkaerő-szolgálati és Szervezőiroda vezetője voltam. A foglalkoztatási központban igazgatóhelyettesként dolgoztam. 1994. augusztus 1-jétől igazgató vagyok. Többször jártam külföldön, a megyei fórumokon, a közéleti munkában részt veszek. Pedagógus végzettségű feleségem a szervezetben képzéssel foglalkozik. Egy saját és egy nevelt fiam van. Sportot kedvelő ember vagyok, imádom a zenét. Szabadidőmben szívesen barkácsolok.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)