Rege a csodaszarvasról

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

img862.jpgIlletve, dehogy is rege ez! Olyan kézzel fogható valóság, mint Petőfi Sándor bronz­szobra a tiszaújvárosi Március 15-e parkban.

Csak hát ez aranyból van, és régebbi jeles költőnk említett szobránál! Sokkal-sokkal régebbi.

Ennek ellenére, azt hiszem, sokan ismerik, hisz 1957 óta a Miskolci Herman Ottó Múzeum logójának számít ez az aranyszarvas, ott található az intézmény minden kiadványán, ráadásul 1992-től az egyik nagy magyarországi bank is „jelvényéül” választotta, így azok is, akik csak pénzben tudnak gondolkodni, időnként kénytele­nek találkozni kultúrával is. Ez esetben a szkíta kultúra egy ritka, művészi értékű alkotásával.

Hogy mi köze van ennek, a régi korok jeles emlékének, szűkebb pátriánkhoz? − kérdezheti − talán türelmetlenül − e kissé talányos bevezető után az az olvasó, aki csupán helyi, dél-borsodi híreket vár e kötettől. Őt is megnyugtatom, a szóban forgó értékes tárgynak nagyon sok köze van e vidékhez, olyannyira sok, hogy itt rejtőzött évszázadokon át, s innen került elő a föld mélyéből.

Megtalálásának színhelye Zöldhalompuszta, mely hely Mezőkeresztes és Igrici között található, tehát nem olyan messze a régió egyik központjához, Tiszaújvároshoz. 1928 áprilisában, az akkor elhunyt földbirtokos, Kubik Gyula sírját ásták, méghozzá ott, a pusztán kialakított 18-20 négyzetméter nagyságú, bekerített sírkertben az al­kalmi sírásók, amikor a föld mélyéből − amint az később kiderült, egy hajdani halott- hamvasztásos fejedelmi sírból − előkerült a jeles tárgy, az aranylemezből trébelt szarvas, valamint az elektronból készült, s oroszlán alakokkal díszített láncnak a töredékei, és 136 db elektronlemezből préselt félgömb alakú csüngő.

A hely, ahol e tárgyak napvilágra kerültek, Kubik Béla örököseinek volt a birtoka. A leletekről özvegy Kubik Béláné −dr. Szekér Mihály ügyvéd útján − tüstént beje­lentést tett a Magyar Nemzeti Múzeumnak, és − az akkor fennálló jogszabályok alapján − a tárgyakat megváltásra ajánlotta fel. A bejelentést követően a múzeum igazgatósága, Fettich Nándort és dr. Márton Lajost, az intézmény két munkatársát küldte ki a helyszínre, leletmentésre.

A két szakember, ott a helyszínen azonnal megállapította, hogy az előkerült tár­gyak közül az aranyszarvas a legértékesebb. Ez a tárgy tulajdonképpen egy leroska­dó állatot ábrázoló pajzsdíszítmény. A szarvas fejét hátrafelé fordítja, szeme és füle külön rekeszekből készült, melyekben kékes színű üvegpaszta berakás volt látható Fettich −aki ötvös is volt − a technikai és alaki sajátosságokból kiindulva azt állapí­totta meg, hogy az aranyszarvas egy nagyobb jelenet kiszakított szegmense, egészen pontosan egy állatküzdelmi jelenet középső része.

Fettich a szarvas elkészítésének időpontját a Krisztus előtti V. század közepére tette, s mivel a tárgyon erős kopásnyomokat látott, ebből arra következtetett, hogy valószínűleg a IV. század elején került a zöldhalompusztai sírba. Egyébként e kopások miatt a lelet később restaurálásra szorult, s talán azt sem érdektelen megemlíteni, hogy ezt a precíz munkát Pátzay Pál, jeles szobrászművészünk végezte el.

A zöldhalompusztai aranyszarvas − a hasonlóan míves tápiószentmártoni lelettel együtt − a szkíta fémművesség legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Érdekessége, hogy mindkét alkotás stílusa a fafaragás sajátos vonásait tükrözi vissza, ezzel azt igazolván, hogy a szkíta művészet előbb a fatechnikában alakult ki, s annak sajátos­ságait vitték át később a fémművességre.

Visszatérve még Fettich Nándor megállapításaihoz, feltétlen el kell mondanom a zöldhalompusztai leletanyagból levont következtetéseit is. Nevezetesen, hogy az aranyszarvas a híres garcsinovoi (bulgáriai) szkíta leletanyaggal rokon, analóg. S ez azt bizonyítja, hogy a nyugat felé irányuló szkíta terjeszkedéssel, a Fekete-tenger vidéki anyaterületről került el hozzánk. Mintegy igazolva egy ősi nép létét, ittlétét.

Még mondja valaki ezek után, hogy e tájnak nincs történelmi rangja, múltja, értéke!

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése