Radványi Ildikó

Okleveles vízépítőmérnök, a Felső-Tisza Vízügyi Nyugdíjas Klub Egyesület elnöke, festőtanonc

Mátészalka

szszb_33_zsl_radvanyi_ildiko.jpg

A mérnöki racionalitás, határozottság és a finomság, meg a női teremtő erő eszenciái, személyiségének meghatározó jegyei. Nagy ajándék ez a sorstól, mikor a kemény helytállást követelő hivatásában bizonyított, és akkor is, mikor önkiteljesedését alkotóképességében, akaraterejében, a családban és a közösségben betöltött szerepében megtalálta. Egyszerre bölcs, erős és érzékeny, illenek rá Szabó Magda gondolatai: „A nő erős, bátor, és ha felismeri a maga küldetését, mindenre képes és alkalmas.” Sikeres nőként tartják számon szűkebb és tágabb környezetében. Mérnöki munkája a szakma nagyrabecsülését érdemelte ki, s választott hivatása végeztével egy másfajta küldetésben szolgálja az embereket, a közösséget, s művészi ambíciójával közvetíti a „teremtett világ csodáit”.

Műszaki Egyetem

Az építőmérnök Ildikó pesti lányként (Vincze Ildikó) házasságkötése révén került Mátészalkára, férjéhez, Radványi Ferenchez. 1975-ben szerzett okleveles vízépítőmérnök diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Szakmai pályafutását a Krasznabalparti Vízrendező Társulatnál kezdte tervezőként, később a Szamosmenti Állami Tangazdaságban végzett műszaki feladatokat. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságra (FETIVIZIG) 1992 szeptemberében került, pár hónappal később szakaszmérnökké nevezték ki – egyedüli nőként az országban -, 90 ember munkáját irányította. Felügyelete alá tartoztak a szatmár-beregi folyók, a Kraszna, Szamos, Túr, a Tisza töltései Vásárosnamény – Tiszabecs között és a körbezárt belvízrendszerek fenntartási, kárelhárítási, vízminőségvédelmi feladatai. Óriási kihívás volt a megyét sújtó 1998., 2000., 2001. évi rendkívüli árvíz, a 1999., 2000. évi belvíz elleni védekezés, és 2000-ben a Szamoson és a Felső-Tiszán levonuló cián és nehézfém-szennyezés. Női szakaszmérnökként, védelemvezetőként férfiembert is próbára tevő feladatokban állt helyt, ha kellett a nap 24 órájában. Újabb kihívást jelentett az EU-s pályázatokban való részvétel, kedvenc projektjét – „Az Öreg – Túr rehabilitációja 1. ütem” – szinte a befejezéséig menedzselte.

Szakmai munkájáért több kitüntetést is kapott. A szakmai közéletben is aktívan részt vett: Neumann Társaság, Magyar Hidrológiai Társaság, Sz-Sz-B. Megyei Mérnöki Kamara, ez utóbbi szervezetben vezetőségi tagi funkciót is betöltött. Publikációi a Magyar Hidrológiai Társaság kiadványaiban jelentek meg.

A szakmától, kollégáktól nyugdíjba vonulása után sem szakadt el, kezdeményezője, motorja lett a Felső-Tisza Vízügyi Nyugdíjas Klub Egyesület megalakításának 2012-ben. A sikeresen működő szervezet tagjainak száma közel 70 fő, működésre, szakmai programokra eredményesen pályáznak, és élvezik a cég természetbeni támogatását is. Együttműködési megállapodásban is rögzítették, hogy az emberi és szakmai kapcsolatok megőrzése, ápolása mindkét fél számára fontos, hasznos és jó érzés. Az Igazgatóság vezetőinek az elődök munkája iránti tisztelete példaértékű.

Ildikó másik énje a kreatív, alkotó, a művészet iránt érzékeny ember. E kreatív hajlam mindig is benne volt, vallja magáról, s mostani alkotó életének titka bizonyára az, hogy felnőttkorban is megőrizte a gyermekkor szellemét. Egyedüli gyerekként édesapja mellett sokat barkácsolt, megismerte a szerszámokat. A politechnika órákon a lányok főzést, villanyszerelést, a vaskocka oldalainak síkba reszelését és szabás-varrást is tanultak. Ez utóbbi jól jött, mikor édesanyjának segített a bébi ruhák összeállításában, anyaként és feleségként gyerek és báli ruhák, kockás női és férfi kabátok kerültek ki a keze alól. No meg dekorációk, kézimunkák, bizsuk, játékok.

A festészet és rajz iránti vonzódás is az általános iskolában kezdődött, s gyerekkori álma mára beteljesült. Autodidaktaként kezdte, de szükségét érezte a szakmai iránymutatásnak, ezért beiratkozott a Mátészalkai Művészeti Iskolába, Szabó Károly művésztanárhoz. Ma dr. Stonawski Tamás festőművész egyetemi tanár a mestere, s első önálló kiállítása „Újrakezdés” címmel szeptember 20-án Nyírbátorban, a Báthori István Múzeumban nyílt meg. Korábban Mátészalkán az Életmód Klubban, a Dienes Galériában a Helyi alkotók kiállításán mutatkozott be, és két művészeti alkotótábor munkájában vett részt.

Festészetének egyik fő témája természetesen a víz, a tájkép, de szereti a „kifejező” portrékat, a csendélet kihívásait is. Nyitottá tesz a művészet – mondja magáról.

Boldog családi életet él. Férje mezőgazdasági gépészmérnök, mindenben társa, segítője. Szeretnek utazni, repülővel, vagy éppen a Velencei tóhoz, a Balatonhoz, s az élmények számos képet ihlettek.

Gyermekeik is örökölték édesanyjuk kreativitását. Lányuk némettanár, scrapbookozik, fiúk geográfus, írogat. Mindkettőjük családos, Budapesten élnek. Két unokával – 4 és 8 évesek – örvendeztették meg a nagyszülőket.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése