Nyíregyháza

Talán nincs olyan ember a megyében, aki ne ismerné Petrika Ibolyát, a megyei önkormányzat irányítása alá tartozó sportigazgatóság első számú vezetőjét. Két évtizeden át atletizált, válogatott sportolóként sok dicsőséget szerzett a megyének és az országnak. Pályafutása egyik kiemelkedő állomása az 1980-as moszkvai olimpia, ahol a 4×400-as váltó harmadik tagjaként országos csúcsot futottak. A 3:27,6 másodperc több mint egy évtizeden át a legjobb hazai eredménynek számított az örök ranglistán. Ma, 24 évvel a moszkvai diadal után és néhány hónappal az athéni ötkarikás játékok előtt, emlékeket idézünk. Ibolya egy röpke percre ismét a címeres mezben érzi magát, a társak jelenléte doppingolja, a sokszor felcsendülő, ám soha nem felejthető himnusz hangjai visszarepítik őt az időben…

Olyan magától értetődően kezdett sportolni, hisz a magas, karcsú lányban a jó szemű edző sejteni vélte a későbbi atlétát. Amikor Újfehértóról Nyíregyházára költöztek, az akkori 2-es gyakorló iskolában a testnevelés órán felfigyelt rá Molnár István, a tanárképző főiskola tanára, atlétikai szakedző. A mester nemcsak felfedezte, hanem edzőként 13 évig irányította az Ibolya pályafutását. Ott volt a szép ívű karrier csúcspontjain, de akkor is, amikor egy váratlan sérülés keresztbe tett a közös elképzeléseknek. Igazi sportoló-edző kapcsolattá vált az együttműködésük, és Petrika Ibolya ma is a legnagyobb elismeréssel gondol a mesterre.

Az általános iskola után azért a Kölcsey Ferenc Gimnázium következett, mert Jutka néni, a tanár úr felesége ott volt testnevelő tanár. Az általános iskolásoknak szervezett úttörő olimpia megnyerése után országos középiskolai bajnokságokat, és sok-sok országos bajnoki címet nyert, és hosszú éveken át húzhatta magára a válogatott mezt. Mint mondja, sportiskolásnak lenni minden korosztályban nagy dicsőségnek számított, mivel kényelmes és márkás edzőcipőt, jó minőségű melegítőt kaphattak. Büszkén viselték a Nyíregyházi Sportiskola feliratot a pólójukon. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett földrajz–testnevelés szakos tanári diplomát, ám nem a tanítás, hanem a sportszervezés, mai szóval sportmenedzselés állt hozzá közel. Erre a Nyírlugosi Állami Gazdaságban nyílt lehetősége, ahol idegenforgalmi és sportcentrumot hoztak létre. Ibolya rendezvényeket szervezett és sportmenedzserként tevékenykedett. 1997. január elsejétől pedig megyei sportigazgatóként irányítja Szabolcs-Szatmár-Bereg megye sportéletét.

Az olimpia évében az egykori olimpikonok szíve nagyot dobban, vajon mit érezhetnek azok a fiatalok, akik most lehetnek a legnagyobb sportgálára készülő csapat kerettagjai, vajon ők miként élik meg a hirtelen jött nyilvánosságot? Ibolya a moszkvai olimpiai játékokkal kapcsolatban megemlíti, hogy a faluban számos közös programra lehetett volna elmenni. Ám a váltószámok az utolsó napon kerültek megrendezésre, így a megméretés előtt még egy hosszasabb nemzeti est vagy diszkó sem fért bele a szigorú edzői tiltás miatt.

Így a váltó öt tagja, Orosz Irén, Forgács Judit, Ibolya, Páll Ilona és a tartalék Tóth Éva kimaradtak a versenyeken már túljutott sportolók önfeledt szórakozásából. Petrika Ibolyának viszont az az emlékképe maradt a Moszkvai Dinamo olimpiai stadionjáról, hogy a zsúfolásig megtelt aréna nézőterén ott szurkol egy maroknyi magyar és nekik, meg a képernyők előtt ülő millióknak tartozik egy jó szerepléssel. A 4×400-as váltó az ötödik helyen futott be és olimpiai pontszerzőként igen szép sikert könyvelhetett el.

– A sport megtanított a kitartásra, az áldozatvállalásra és arra, hogy soha ne adjam fel idejekorán – vallja Petrika Ibolya a sportpályafutásáról. – Ma, megyei sportigazgatóként is nagy hasznát veszem az aktív koromban elsajátított képességeknek. A futó akkor is egyedül van, ha váltóban indul. Tudja jól, hogy a maximumot kell kihoznia magából, mert a többiek erre számítanak és az eredményhez, a sikerhez csak így tud hozzájárulni. Az életben felmerülő problémákra is gyorsabban megtalálom a megoldást, hisz sportolóként megtapasztaltam: küzdeni kell a századmásodpercekért is.

Ibolya azt tartja élete eddigi legnagyobb elismerésének, hogy sportolói pályafutása befejeztével Fair Play Díjat kapott. Nem pusztán egyetlen tettéért, hanem a két évtizeden át tanúsított sportolói és emberi magatartásáért. Annak pedig külön örül, hogy nővérével, dr. Petrika Erzsébettel hosszú éveken át együtt edzettek és versenyeztek, noha a testvére Debrecenben az orvosi egyetemet végezte, párhuzamosan a sportolással.

Mint Ibolya elmondja, az atlétika tartósít, megedzi a szervezetet, hisz mínusz 20 fokban vagy 40 fokos melegben egyaránt edzenek. Sajnálja, hogy mára csak a kerékpározás maradt, a lányával gyakran kerekeznek Sóstóhegyen és a környéken. Jóleső érzéssel tapasztalja, hogy még ma is megkérdezik a telefonálók, hogy az a Petrika Ibolya ő, akit a sport világából ismernek és tisztelnek?

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)