Petraskó Zoltán

Aranyokleveles tanár,

Nyíregyháza

Itt születtem én ezen a tájon… én szép, szőke városomban – idézi a költőt Petraskó Zoltán, aranyokleveles irodalomtanár. Családi indíttatása egész életére meghatározó volt. Családfája tanúskodik róla, hogy a rokonságban 15 pedagógust találunk! Édesapja, nagyapja, dédapja (hetedíziglen) tanár, igazgató-kántortanítók voltak. Így természetesen ő is ezt választotta. Az egri tanárképző főiskolán magyar nyelv és irodalomból szerzett diplomát 1955-ben.

Csengersimán, az akkor még pici, román határszéli falu részben osztatlan iskolájában (5–8. osztály együtt) kezdte el tanári és népművelői munkáját. Tizenegy tantárgyat tanított, színjátszó és néptánccsoportot szervezett és vezetett. A következő tanévben már a porcsalmai általános iskolában találjuk, a volt görög katolikus elemi iskola szolgálati lakásában lakott, abban a szobában, ahol édesapja született, s abban a tanteremben tanított, amelyben nagyapja 40 éven át nevelte, tanította a görög katolikus gyerekeket. A családi gyökerek már Nyíregyháza felé terelték érdeklődését, de előtte még Ópályiban állt katedrára. Mátészalka közelsége lehetővé tette, hogy bekapcsolódjon a helyi kulturális életbe, az Aranyember című színdarabot tanította be, és adták elő a környező falvakban, nagy sikerrel!

Ahogy múltak az évek, megismerkedett a nyíregyházi Veres Krisztina Mártával, aki a megye legnagyobb építőipari vállalata pénzügyi osztályán dolgozott több mint 30 éven át. Az ismeretségből nagy szerelem szövődött és 1958 áprilisában összeházasodtak. Kótajig engedte őket az adminisztratív szigor. 1959. július végén megszületett fiuk, István, aki sikeres jogász lett. Ő három unokával örvendeztette meg szüleit: Szabolcs harmadéves orvostanhallgató, Zsuzsika harmadikos gimnazista, s Levente harmadik éves, bájos, tündéri gyerek, készül az óvodai felvételijére…

Petraskó Zoltán ma is emlékszik arra az 1961-es tavaszi napra, amikor Gacsó László, megyei könyvtárigazgató felajánlott számára egy különleges könyvtárosi munkakört. Művelődési autókat kaptak a megyei könyvtárak, és filmeket, könyveket, ismeretterjesztő előadásokat, ifjúsági klubfoglalkozást vihettek a kultúrát nélkülöző távoli falvakba, tanyákra. Igen megtetszett ez a feladat Petraskó tanár úrnak, csak a tanítást ne hiányolta volna annyira! Hét éven át kiváló eredménnyel végezte a rábízottakat. Napilapok, rádió- és televízióműsorok méltatták a tevékenységét. A Művelődési Minisztérium illetékesei 1967 tavaszán Nyíregyházán szerveztek egy országos értekezletet, és a nagyelőadás megtartására Petraskó Zoltánt kérték fel.

Újabb előrelépést a megyei művelődési központ igazgatói posztja jelentett, kiemelkedő munkáját a „Szocialista Kultúráért” kitüntetéssel ismerték el. Nagy megtiszteltetésnek vette, amikor a Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigazgatója felkérte, hogy népművelést tanítson az intézményben.

„Delejéhez” közeledett állami szolgálata, nagy ívű életpályája a csengersimai osztatlan iskolától a tanárképző főiskoláig terjedt! A falusi népművelődési ügyvezető a megyei művelődési központ igazgatójává nőtte ki magát.

Szerteágazó érdeklődése, színes egyénisége, tudása, szorgalma és vezetői képességei alapján 1974-ben a Képcsarnok Vállalat igazgatója felkérte a Benczúr Gyula Bemutatóterem vezetésére. Személyes, baráti kapcsolatot alakított ki a képző- és iparművészekkel. Több mint 100 kiállítást, tárlatot rendezett. Ekkor kapta a felkérést D. dr. Juhász Lajostól, az orvostudomány doktorától, hogy tartson képzőművészeti előadásokat az onkológiai továbbképző tudományos üléseken orvosprofesszorok, igazgató és osztályvezető főorvosok részére.

Két végén égette a gyertyát, és a szervezete egyszer fellázadt. Súlyos infarktus figyelmeztette, lassítson a tempón. Szót fogadott, ám a nyugdíjas évei legalább annyira mozgalmasak, mint az aktívak voltak.

Hálás a sorsnak, hogy nyiladozó értelmű unokáival szánkózhat, strandolhat, igyekeznek minél több időt együtt tölteni. Emellett a kedves fiától kapott számítógép és az internet révén „száguldozik” a világhálón. Ékes bizonyíték, hogy 70 év felett is lehet a modern kor vívmányait elsajátítani. Azóta karakterekben méri a mennyiséget, ha a Nyíregyházi Naplóba, vagy a Nyugdíjas Élet folyóiratába írja cikkeit. Édesapjáról 50 oldalas életrajzi írására különösen büszke. A rokonságot, a családtagokat ő tartja össze, hála a számítógépnek.

Sikeres életútját immár fél évszázada kíséri szeretettel és végtelen törődéssel a felesége. 2008-ban ünneplik házasságkötésük 50. évfordulóját. Jóban, rosszban, egészségben, betegségben, örömben, bánatban kitartottak egymás mellett.

Petraskó úr sejtelmesen mosolyog: aranygyűrűt, ezüstgyűrűt kapott már tőle a neje, most vajon mi lesz az ajándék? Ez még titok, „nem mondhatja el senkinek”, de ez ragyog a legfényesebben…

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése