Hajdúnánás

Oláh Sándor életében többször is adódott lehetőség, hogy máshol keresse és találja meg a boldogulás anyagi javakban megtestesülő lehetőségét, mégis Hajdúnánást választotta. Ide kötötték gyermekéveinek élményei, ide tért vissza hosszabb-rövidebb távollétek után, itt alapított családot, ebben a városban teremtette meg vállalkozása színterét, s itt kamatoztatja sportszervezői tehetségét is – szereti ezt a várost.

Születési anyakönyvi kivonatát 1965. október 17-re dátumozva Hajdúnánáson állították ki. Édesapja szállításvezetőként, édesanyja adminisztrátorként dolgozott, s egyedüli gyermeküket szeretetben nevelték. A mindig is mozgékony fiúval a Körösi Csoma Sándor Szakközépiskolában Borbély Lajos tanár úr szerettette meg a testnevelést – leginkább a kézilabda vonzotta, s el is kötelezte magát ezzel a csapatjátékkal a mai napig. Abból az időszakból Molnár József osztályfőnököt említi még meghatározó személyiségként, aki az emberséget nemcsak tanította, hanem példázta is. 1984-ben mechanikai műszerész szakon tett érettségi vizsgát.

Mielőtt a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolán megkezdte volna tanulmányait, egy évig karbantartó volt az akkor még működő Háziipari Szövetkezetben. A főiskolai évek gyorsan, mozgalmasan teltek, s természetesen folytatta a kézilabdát is. Itt találkozott először azzal, hogy a nánásiak – bárhol, bármilyen közegben is vannak – mindig figyelnek egymásra: tanulmányaiban, a gyakorlati munkában és záró momentumként a diplomamunka elkészítésében dr. Lengyel István tanár úr vette a szárnyai alá és segített az előrébb jutásban.

Mindig is közösségben s annak formálásában érezte jól magát, s ez itt sem volt másképp: csoportvezetőként tevékenykedett gyakorlatok során, táborvezetőségi tag volt építőtáborokban (a Kecskeméti Konzervgyár olyan elégedett volt tevékenységükkel, hogy öt éven keresztül név szerint visszahívták az első siker helyszínére, s nem utolsósorban ott elért eredményeik országosan a negyedik helyre sorolták őket). Utolsó évfolyamosként a főiskolai tanács tagjává választották. A tanulás és a munka mellett szinte vállalkozási formában üzemeltették a pinceklubot is. Amikor 1988-ban kézhez kapta diplomáját, nemcsak tudásban érezte magát felvértezve, hanem emberi kapcsolatok egész tárházával is, amit később kamatoztatott is.

Első munkahelyén két évet töltött: a Hajdúnánási Fa- és Fémipari Szövetkezetben előbb a gépész ágazat, majd egyévnyi katonai szolgálatáról visszatérve az átalánydíjas ágazat vezetőjének helyettese volt.

Sok tapasztalatot szerzett ezekben a beosztásokban: a sokféle tevékenység és az azokból fakadó műszaki problémák megoldása szakmai fejlődését segítették, az ügyfélkör megismerése pedig később felhasználható előnyt jelentett. 1990-től a nyíregyházi Agrokernél folytatta pályafutását. Üzletkötőként jó minőségű amerikai karbantartó anyagok, tömítések és bevonatok ajánlataival járta Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék cégeit. Szép időszak volt ez. Az állandóan úton lévő viszonylagos szabadsága és a komoly szakmai tartalom képviseletének érzete akár tartós is lehetett volna (közben néhány állásajánlatot is kapott), ha egyéni életében nem következik be néhány változás.

Ezerkilencszázkilencvenben házasságot kötött Katona Beatrixszal (jelenleg a nyíregyházi pénzügyi főiskola gazdasági szakán végzi tanulmányait), egy évre rá megszületett első gyermekük, Zoltán, s elveszítette édesapját. Otthagyta az Agrokert s egyéni vállalkozóként folytatta a Chesterton-termékek forgalmazását. Miközben elkezdték hajdúnánási otthonuk felépítését, családjukba Tamás fiuk is megérkezett ezerkilencszázkilencvenháromban.

Az év őszén bútorlapgyártással bővítette vállalkozását, amihez bérbe vette a MÉH-telep egy részét – később válaszút elé állították: vagy bérli az egészet, vagy mennie kell. Az előbbit választotta, s innentől a hulladékgazdálkodás is profilba került. 1995-ben megvásárolták a telepet, s családi vállalkozásként később megalapították az OLEX-97 Kft.-t. A kitermelt jövedelmet visszaforgatva fokozatosan fejlesztették gép- és járműparkjukat, a telep egy-egy szakaszát évente rendbe teszik. Naponta meg kell küzdeni a konkurenciával, s ehhez elengedhetetlen a naprakészség. A korrekt partnereket becsüli, azokat, akiknél az adott szó is garancia a tisztességes üzlethez.

Ezerkilencszázkilencvenhat óta előbb elnökségi tagja, majd elnöke a Hajdúnánási KC-nek. Az NB I/B-ben szereplő női kézilabdacsapat már végzett a bajnokság 2. és 3. helyén is, s sok csatát vívott meg sikeresen csakúgy, mint az utánpótlás csapatai. Oláh Sándor szívügye ez a sportegyesület, s mindent meg is tesz a jó szereplésért. 2001-ben Somorjai László Emlékérmet, 2003-ban a Magyar Kézilabda-szövetség díszoklevelét kapta sportvezetői tevékenységéért. Tagja a Hajdúnánás Megújulásáért Egyesületnek.

Még hosszú út áll előtte a vállalkozásban és a sportban is.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)