Nyíregyháza

Nagycsaládból életre szóló értékeket hozott magával Nagy Imréné, született Jasku Gizella, a Jósa András Oktató Kórház munkaügyi előadója. Nyolc testvér osztozott a szülők szeretetén. Néhai Csizmarik Erzsébet és néhai Jasku Mihály mozdonyvezető annak szentelte életét, hogy gyermekeiket a munka szeretetére, egymás megbecsülésére és a családi összetartás fontosságára neveljék. Szándékukat siker koronázta, mert a frigyükből fogant nyolc gyermek, Ilona, Erzsébet, Mihály, Jolán, Mária, Gizella, Anna és László egyaránt megtalálta helyét az életben. Gizike férje Nagy Imre, a MEZŐGÉP Vállalattól jött nyugdíjba, mint művezető. Saját családjában is az otthonról hozott alapértékeket igyekeztek megvalósítani. Házasságukat három gyönyörű lánnyal ajándékozta meg a sors: Brigitta, Mónika és Gabriella szintén ezen tulajdonságok mentén szervezik mindennapjaikat. A legkisebb lány családot alapított, öthónapos kisfia, Barnabás a nagyszülők szeme fénye. Gizike nagyon örül, hogy sokat lehet együtt első unokájával, és nyomon követheti a kisfiú napról napra gyarapodó tudását, fejlődését. Ő aztán pontosan tudja, hogy a családi örömök évei hamar tovaröppennek, illékonyak, mint a virágillat. Maradnak viszont örökre azok a szép emlékek, amelyek bearanyozzák az idősödő szülők, nagyszülők perceit. Két generáció már megvalósította ezeket, bíznak benne, hogy a harmadik nemzedék képviselői is követik elődeik hagyományait. Gizikének az édesanyja még gyönyörködhetett mindhárom lányunokájában. Az édesapa csak a legidősebb születését érhette meg.

A neves nyíregyházi kereskedelmi és pénzügyi szakközépiskolában, a „kefé”-ben végzett Nagyné Gizike. Az akkori társadalmi, politikai berendezkedés elvárásaihoz igazodva szerzett szakmunkás bizonyítványt kelmefestő és vegytisztító szakmából, ennek a Patyolat Vállalatnál vette hasznát. Kétszer is dolgozott a Húsipari Vállalatnál. Munka mellett érettségizett a Közgazdasági Szakközépiskolában. A társai szerették, megbecsülték, bizonyára nem véletlenül kapott fontos megbízatást a KISZ-ben, majd a szakszervezetben. Felsőfokú munkaügyi képesítést is szerzett.

A megyei kórházban 1995. január elsejétől tevékenykedik. Azóta is munkaügyi előadó, csak a munkaköre lett szélesebb, feladatai sokrétűbbek. Már több évtizednyi munkavállalói tapasztalattal a háta mögött, előbb munkanélküliként végzett el egy számítástechnikai tanfolyamot, majd ezt kiegészítette a kórházban egy speciális szaktanfolyammal. Ma már gyorsabb informatikai munkára képes, mint az íróasztalán álló komputer. Meggyőződése, hogy nem életkortól, hanem az egyén akaratától függ: milyen mélységig sajátítja el a számítástechnika felhasználói szintű ismeretét. Hol van már az az idő, amikor kockás füzetben vezették a statisztikákat. Ma a menedzsment azt igényli, hogy naprakész adatokkal rendelkezzen egy dolgozóról. Ugyancsak nyilvántartják a munkahelyek létszámadatait. Csoportosítják az orvosok, az egyetemi végzettségűek, a szakdolgozók, a gazdasági és műszakiak, valamint a fizikaiak létszámát. A közel 2800 dolgozó közül 150-nek Nagy Imréné tartja nyilván a munkaügyi adatait, az átsorolásokat, áthelyezéseket. Gizike szorosan együttműködik a munkatársaival, tevékenységük ugyanis sűrűn szövött hálóként fogja át az alkalmazottak adatait.

Picit elidőzünk a múltnál, a diákéveknél, a mozgalmi munka és az ahhoz kapcsolódó képzéseknél. Mai munkájánál említi meg, hogy a rendszerváltás után azért gyakran a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntötték. Például azzal, hogy megszüntették a munkakönyvet. A dolgozóknak csak egyetlen okmányt kellett megőrizniük, mára pedig esetenként átláthatatlanná vált az egyes munkahelyeknél eltöltött munkaviszony igazolása. Lehet, hogy jogutód nélkül megszűnt az adott munkahely, de az is előfordulhat, hogy nem jelentették be a dolgozót. Sok-sok utánajárás, idegeskedés, vagy épp az adminisztráció útvesztőiből kiutat kereső alkalmazott kálváriájának lehetnek tanúi a munkaügyisek. Gizike minden módon azt szeretné előmozdítani, hogy jól érezzék magukat a kórház munkavállalói, és legyenek nyugodtak, az ő adataik időben jutnak el a megfelelő adatszolgáltatást kérő intézményekhez, az ÁNTSZ-hez, régebben a TÁKISZ-hoz, most az Államkincstárhoz.

Szerteágazó munkáját nemcsak a dolgozók értékelik, hanem a kórház menedzsmentje is megbecsüli. 2008-ban Semmelweis Emlékéremmel ismerték el átlagon felüli hozzáállását, kimagasló, pontos, precíz munkáját. A szakmai elismerés mellett támogató családi hátterének tagjaira gondol szeretettel, nélkülük nem tudta volna ezt a sikeres pályát bejárni. Szabad idejében a sóstói kertjüket gondozza, vagy éppen régi hobbijának hódol. Kézimunkázik, ügyességét, türelmét, kreativitását szebbnél szebb csipketerítők igazolják. Nyílt tekintetű, bizalmat sugárzó ember. Öröm a közelében lenni.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)