Szatmár-Beregi Kórház, Fehérgyarmat

A család negyedik gyermekeként Szekszárdon, 1940. december 30-án született. Életükbe beleszólt a II. világháború. Az általános iskola hetedik osztályát Ikerváron, a nyolcadikat Budapesten a XII. kerületi lánynevelő intézetben fejezte be, kitűnő eredménnyel. Így került a cinkotai Humán Általános Gimnáziumba. Felsőfokú tanulmányokat, szűkös anyagi lehetőségeik miatt, nem tudott vállalni. Mátyásföldön betanított munkásként dolgozott, két műszakban, egy évig. Szabadidejében eljutott színházba, moziba, szeretett olvasni.

Az egészségügy iránt mindig vonzalmat érzett, így jelentkezett szülésznői tanfolyamra 1961-ben. Kétéves, bentlakásos képzésben, a budapesti Vámos Ilona Ápoló- és Szülésznőképző adta az elméleti felkészülést, a gyakorlati képzés az István-kórházban folyt.

A végzett szülésznőt – 1963 áprilisában – Fehérgyarmatra irányították. Mivel a helyi kórház még nem nyílt meg, a Nyíregyházi Megyei Kórház Szülészeti Osztályán dolgozott szeptember 15-ig. Ezt követően dr. Kovács László osztályvezető-főorvos irányításával munkálkodtak. A kórház egyik kórtermében laktak fél évig, amikor megnyílt a nővérszálló, ott kaptak szolgálati férőhelyet.

Mint Nagyné elmondta, olyan nem fordult elő, hogy ne jelent volna meg időben a munkahelyén. 1965 áprilisában házasságot kötött Nagy Bélával. S mivel férjhezmenetele után is a kórháztól százméternyire laktak és laknak ma is, így szükségben őt lehetett leghamarabb segítségül hívni. Soha nem mondott nemet, ha segíteni kellett. Mariann és Béla gyermekük születését követően is folytatta a szülésznői munkát.

A két gyerek a helyi ének-zene tagozatos általános iskolában tanult. Lányuk a nyíregyházi Vasváriba, majd a debreceni Zeneművészeti Főiskolára került. Végzés után Salgótarján zeneiskolájában kezdte a tanítást. Férjhez ment, férje mérnök. Az unoka 2000 októberében született. Az immáron nyugdíjas nagymama – természetesen – itt is segít, amikor szükség van rá. Béla fia elvégezte a Külkereskedelmi Főiskolát Budapesten. Jelenleg az Erste Bank brókereként él a fővárosban. Angolul és németül beszél. Mindkét gyerek rendszeres vendég a fehérgyarmati házban, családjukkal együtt.

Nagyné, amikor elérte a nyugdíjkorhatárt, hivatalosan nyugdíjas lett 1998-ban. Munkájával elégedettek voltak, ekkor kapta meg a helyi Ápolási Egyesület vezetőségétől a több évtizedes eredményes munkájáért az Év Ápolója címet és ezzel járó aranygyűrűt. Összesen negyven évet dolgozott aktív szülésznőként. 1987-ben megkapta a szaktárca elismerését, a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. Nyugdíjazása után újabb három évet dolgozott a szülészeti osztályon, és a negyven év alatt közel hatezer gyermek születését segítette. Munkáját minősíti, hogy 1996-tól valamennyi országos szülésznői konferencián rész vett, ahol különböző témákból tartott előadást. Hét szakdolgozatával és három poszterével is kivívta a szakma és a kórház vezetőinek elismerését.

Fehérgyarmaton 2000 szeptemberében kezdte meg működését a Menopausa Klub. Létrehozásában meghatározó szerepe volt Nagy Bélánénak. A klub huszonnyolc taggal indult, januárra már negyvenen, négy év múlva nyolcvanan látogatták.

Nagyné elmondta:
– Tagjaink minden évben mammográfia-, csontsűrűség- és rákszűrésen vesznek részt. Kiscsoportokban, heti két alkalommal tornázunk. 2003 nyarán és 2004-ben úszótanfolyamot szerveztünk nagy sikerrel. Minden hónapban egy orvosi előadást is tartunk, amely olyan témákat érint, amelyeket a tagság szívesen hallgat (allergia, szív-érrendszeri betegségek, somammográfia szükségessége, emésztőszervi megbetegedések stb.). Dr. Szőke József osztályvezető-főorvos az alakulástól napjainkig rendszeresen segít, de számíthatunk a kórház vezetőségére: elsősorban dr. Vadász Mária főigazgatónő, valamint az intézet orvosainak és szakdolgozóinak a segítségére is. Dr. Kapolyi László akadémikus, országgyűlési képviselő is többször segítette klubunkat. Fehérgyarmat önkormányzata, illetve a megyei közgyűlés is támogatja a klub munkáját. Eddig minden évben buszkiránduláson is részt vettek. Voltak Szatmárcsekén, Beregfürdőn, Miskolctapolcán és Debrecenben. A fehérgyarmati strandon, évente megrendezett gulyás partin negyven-ötven menopausa tag szokott megjelenni. Volt, amikor a rendezvényt a Szatmár-Beregi Kórház szponzorálta.

Nagy Béláné feldolgozta a klub történetét is. Mivel következetesen dokumentálta a történéseket, így csak rendszerezni kellett a fontosabb eseményeket. Kezdetben hagyományos módon tette ezt. Még aktív szülésznő korában „megbarátkozott” a számítógéppel. A mostani írások már e modern technikával készülnek. Munkájában segítséget ad Kerti Sándorné, a kórház könyvtárosa. Nagy Béláné továbbra is tervez, szervez, irányít, töretlen munkakedvvel. Mint mondja, férje mindenben segítője volt, s nagy része van abban, hogy ilyen eredményesen dolgozhatott.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)