Molnár István

Festőművész

Munkács, 1968.01.27 – Ungvár, 1993.06.21


szszb_32_lm_molnar_istvan_400.jpgA halál utáni élet – fényűzés, amit csak kiemelkedő egyéniségek engedhetnek meg maguknak, állította egy elemző. A kárpátaljai Molnár István azok közé tartozik, akit sem éltében, sem halála után nem lehet az egyszerű, hagyományos emberek közé rangsorolni…

Nagyon rövid időt élt, mindössze negyed évszázadot, egy olyan korban, amiben már megjelent a remény, hogy megismerheti a szabadságot és a világot. 1968.01.27-én született Munkácson. Édesapja mérnök, édesanyja zenetanár volt, akik gondoskodtak arról, hogy a magyar és a sajátos kárpátaljai kultúrát, a többnyelvűséget két gyermekük ismerje. Gyermekként István bizonyára hitt is abban, hogy egy szebb korszak következik, hiszen a művészetet szerető, és őt támogató szülei igyekeztek minden tanulási lehetőséget megteremteni számára. 1982-1986-ig az Ungvári Képzőművészeti Szakiskola diákja. Ugyanitt kerül sor első közös diákkiállítására Szaller Róberttel és Penzel Péterrel. 1989-től a Lembergi Képzőművészeti Akadémia hallgatója, közben kiállításai voltak Lembergben és külföldön. 1991 szeptemberétől 1992 januárjáig a Budapesti Képzőművészeti Akadémia diákja, de eközben is folyamatosan kapcsolatban állt a lembergi művészekkel. 1988-1991 között részt vett a Fiatal Kárpátaljai képzőművészek „Bal Szem” alkotócsoportjának megalakulásában, és 1991 októberében a csoport közös kiállításán is részt vett, de már 1986-tól számos megyei, országos és nemzetközi kiállításon szerepelt. Ekkor még senki nem gondolta, hogy egy láthatatlan kór már megtámadta, csak az egyre komorabb témák és a sajátos, rendkívül karakteres festményeire figyeltek fel. Az ismertté vált festőművész és zenész 1993. június 21-én tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából.

Néhány szakember véleménye munkásságáról:

Mihajlo Szirohman, művészettörténész: Ő egy művész, aki művésznek született. Olyan érzésem van, mintha tudta volna, hogy mit kell csinálnia. Képes volt betölteni a 80-as évek végén, 90-es évek elején keletkezett teret, amikor szabadság lett, eljött az ideje, meglett a lehetősége a különböző újításoknak, kísérletezéseknek, ő viszont erős, nyugodt és megvesztegethetetlen maradt. Munkássága erőteljesen és magabiztosan folyt bele a híres kárpátaljai festőiskola képviselői közé, de nem stílusával és kifejezésmódjával, hanem gondolkodásmódjával, hihetetlen előrelátó megérzéseivel. Ezért Molnár István képei természetesen illeszkednek a mai kortárs, modern művészet kereteibe.

Andrij Sztegura, festőművész, barát:  A művésznek mindig nehéz, ha becsületes. A tisztességes festőművészeknek mindig nehéz. Belül nehéz. Mert a lelki feldolgozás, a belső munka az folyamatos. Istvánnál ez erőteljesen került kifejezésre. Zenész, rock-zenész, festőművész. Nagyon intelligens ember volt. És ez gyakran nem egyeztethető össze egy rock-zenész jellemével. A sors a tehetségek elismeréshez vezető útjait meghatározott, egyéni terv szerint egyengeti. Fentről vagy bárhonnan. Ebben az értelemben Molnár István öröksége különösen hosszú időtartammal és végtelen türelemmel bír. Csüggedő, részben komor, váratlan a keresés, a reformáció és a kétségbeesés idejében magával ragad mindenkit az ő saját különös örvényébe, alkotói szorongásaiba, és gondolkodásra kényszeríti a nézőt. És talán ez az ő fogékonysága, tehetsége, készsége helyezi el őt abba a sajátos univerzumban, amit úgy hívnak, Kárpátaljai festőiskola.

Mihalina István mecénás: Egy Kijevben megjelenő cikkben nagyon találóan írta meg Bazilevics: „Molnár István az örökkévalóság küldötte”. És egy gondolat az elmúlás utáni életéről! Nem minden festőnek adatik meg, hogy éljen halála után. Molnár István abba a kategóriába tartozik, aki jelen lesz az emlékezeteinkben, élni fog a szívünkben még nagyon sokáig. Gondolom, még sok minden van előttünk.

Bekerült a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége Dupka György által szerkesztett a Magyar Művészet Kárpátalján című, 2012-ben megjelent kötetébe is. Emlékezetének és képeinek a megismertetéséért a képeinek a tulajdonosai, egykori barátai és társai segítségével kitartóan dolgozik ma is testvére, Molnár Ildikó.

Egyéni kiállítás: 1986. Ungvár, Városi kereskedelmi egység klubja. Válogatott csoportos kiállítások: 1988. „ Bal Szem” alkotócsoport első kiállítása. 1988. „ Két csepp a bal szemből” csoport kiállítása az Ungvári Hungarológiai Központban, a csoport közös kiállítása Rzsesivben. 1991. „ Bal Szem” alkotócsoport kiállítása Budapesten és Berlinben. 1992. „ Bal Szem” alkotócsoport „Már” elnevezésű kiállítása a Lembergi Nemzeti Múzeumban, csoportos kiállítás Chicagoban. Emlékkiállítások:  1994. Kárpátaljai Boksay Szépművészeti Múzeum, Ungvár. 1998. Karpat Art kiállítói terem, Ungvár. 2000. Kárpátaljai Megyei Tudományos Közkönyvtár, Ungvár. 2008. Kárpátaljai Nemzetiségi Központ, Ungvár. 2013. Mihalina István magángalériája, Ungvár.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése