Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Molnár István
Festőművész
Munkács, 1968.01.27 – Ungvár, 1993.06.21
A halál utáni élet – fényűzés, amit csak kiemelkedő egyéniségek engedhetnek meg maguknak, állította egy elemző. A kárpátaljai Molnár István azok közé tartozik, akit sem éltében, sem halála után nem lehet az egyszerű, hagyományos emberek közé rangsorolni…
Nagyon rövid időt élt, mindössze negyed évszázadot, egy olyan korban, amiben már megjelent a remény, hogy megismerheti a szabadságot és a világot. 1968.01.27-én született Munkácson. Édesapja mérnök, édesanyja zenetanár volt, akik gondoskodtak arról, hogy a magyar és a sajátos kárpátaljai kultúrát, a többnyelvűséget két gyermekük ismerje. Gyermekként István bizonyára hitt is abban, hogy egy szebb korszak következik, hiszen a művészetet szerető, és őt támogató szülei igyekeztek minden tanulási lehetőséget megteremteni számára. 1982-1986-ig az Ungvári Képzőművészeti Szakiskola diákja. Ugyanitt kerül sor első közös diákkiállítására Szaller Róberttel és Penzel Péterrel. 1989-től a Lembergi Képzőművészeti Akadémia hallgatója, közben kiállításai voltak Lembergben és külföldön. 1991 szeptemberétől 1992 januárjáig a Budapesti Képzőművészeti Akadémia diákja, de eközben is folyamatosan kapcsolatban állt a lembergi művészekkel. 1988-1991 között részt vett a Fiatal Kárpátaljai képzőművészek „Bal Szem” alkotócsoportjának megalakulásában, és 1991 októberében a csoport közös kiállításán is részt vett, de már 1986-tól számos megyei, országos és nemzetközi kiállításon szerepelt. Ekkor még senki nem gondolta, hogy egy láthatatlan kór már megtámadta, csak az egyre komorabb témák és a sajátos, rendkívül karakteres festményeire figyeltek fel. Az ismertté vált festőművész és zenész 1993. június 21-én tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából.
Néhány szakember véleménye munkásságáról:
Mihajlo Szirohman, művészettörténész: Ő egy művész, aki művésznek született. Olyan érzésem van, mintha tudta volna, hogy mit kell csinálnia. Képes volt betölteni a 80-as évek végén, 90-es évek elején keletkezett teret, amikor szabadság lett, eljött az ideje, meglett a lehetősége a különböző újításoknak, kísérletezéseknek, ő viszont erős, nyugodt és megvesztegethetetlen maradt. Munkássága erőteljesen és magabiztosan folyt bele a híres kárpátaljai festőiskola képviselői közé, de nem stílusával és kifejezésmódjával, hanem gondolkodásmódjával, hihetetlen előrelátó megérzéseivel. Ezért Molnár István képei természetesen illeszkednek a mai kortárs, modern művészet kereteibe.
Andrij Sztegura, festőművész, barát: A művésznek mindig nehéz, ha becsületes. A tisztességes festőművészeknek mindig nehéz. Belül nehéz. Mert a lelki feldolgozás, a belső munka az folyamatos. Istvánnál ez erőteljesen került kifejezésre. Zenész, rock-zenész, festőművész. Nagyon intelligens ember volt. És ez gyakran nem egyeztethető össze egy rock-zenész jellemével. A sors a tehetségek elismeréshez vezető útjait meghatározott, egyéni terv szerint egyengeti. Fentről vagy bárhonnan. Ebben az értelemben Molnár István öröksége különösen hosszú időtartammal és végtelen türelemmel bír. Csüggedő, részben komor, váratlan a keresés, a reformáció és a kétségbeesés idejében magával ragad mindenkit az ő saját különös örvényébe, alkotói szorongásaiba, és gondolkodásra kényszeríti a nézőt. És talán ez az ő fogékonysága, tehetsége, készsége helyezi el őt abba a sajátos univerzumban, amit úgy hívnak, Kárpátaljai festőiskola.
Mihalina István mecénás: Egy Kijevben megjelenő cikkben nagyon találóan írta meg Bazilevics: „Molnár István az örökkévalóság küldötte”. És egy gondolat az elmúlás utáni életéről! Nem minden festőnek adatik meg, hogy éljen halála után. Molnár István abba a kategóriába tartozik, aki jelen lesz az emlékezeteinkben, élni fog a szívünkben még nagyon sokáig. Gondolom, még sok minden van előttünk.
Bekerült a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége Dupka György által szerkesztett a Magyar Művészet Kárpátalján című, 2012-ben megjelent kötetébe is. Emlékezetének és képeinek a megismertetéséért a képeinek a tulajdonosai, egykori barátai és társai segítségével kitartóan dolgozik ma is testvére, Molnár Ildikó.
Egyéni kiállítás: 1986. Ungvár, Városi kereskedelmi egység klubja. Válogatott csoportos kiállítások: 1988. „ Bal Szem” alkotócsoport első kiállítása. 1988. „ Két csepp a bal szemből” csoport kiállítása az Ungvári Hungarológiai Központban, a csoport közös kiállítása Rzsesivben. 1991. „ Bal Szem” alkotócsoport kiállítása Budapesten és Berlinben. 1992. „ Bal Szem” alkotócsoport „Már” elnevezésű kiállítása a Lembergi Nemzeti Múzeumban, csoportos kiállítás Chicagoban. Emlékkiállítások: 1994. Kárpátaljai Boksay Szépművészeti Múzeum, Ungvár. 1998. Karpat Art kiállítói terem, Ungvár. 2000. Kárpátaljai Megyei Tudományos Közkönyvtár, Ungvár. 2008. Kárpátaljai Nemzetiségi Központ, Ungvár. 2013. Mihalina István magángalériája, Ungvár.
Hasonló
Gyetván Magdolna
Petkes József
Gál Zoltán
Király István
Svikruha Sándorné Csépány M...
Bodó Sándor
Kelemen Erzsébet, Zolcsák M...
Hauser Adrienne
Végh Antal
Szikora Tamás
Szakály György
Abramjan Dávid
Marofka Imre
Tóth Sándor
Hegedüs D. Géza
Bárdi Margit
Bangó Margit
Pécsi Ildikó
Szabó Dénes
Máger Ágnes
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése