Szamosszeg

Még békés esztendőnek számított 1938. Az akkori falusi emberek élték mindennapjaikat, s nem nagyon gondoltak a világ bajával. Molnárék szamosszegi házában februárban született András. A bába néni negyedik gyerekként segítette a világra (Margit, Piroska és Erzsébet után). Az egyetlen fiúgyermeket újabb három lány követte (Julianna, Jusztina, Mária). Valamennyiüket felnevelték a szülők, s ma is élnek családjukkal együtt Szamosszegen, illetve az ország más részében.

Aki nagycsaládban nő fel, az tudja igazán értékelni a törődést, a másokra figyelést. András a nyolcadik után ács szakmát tanult, de a mezőgazdaságban mindegyik gyerek „otthonos”. Akkor a szakmunkásvizsgát Nyíregyházán lehetett „letenni”. A nyíregyházi székhelyű Közúti Építő Vállalat fogadta Andrást. A katonaság után a vállalat visszavárta. Később mélyépítő-ipari szakközépiskolát végzett Nyíregyházán. Sikeresen tette le a technikusi vizsgát az ÉVISZ-t követően Pécsett. Budapesten szerezte meg bentlakásos képzésen a művezetői képesítést.

A szatmári emberek földijükkel találkozhattak különböző munkaterületeken. Sok közösségen segített építésvezető-helyettesként. Az árvízi eseményeket követő helyreállításban mint a fehérgyarmati aszfaltkeverő telep vezetője szerzett jelentős érdemeket. Az, hogy a térség szinte minden közútja szilárd burkolatot kapott, elválaszthatatlan az ő személyétől. A következő állomás Mátészalka volt. Az átereszek, hidak és vízelvezető csatornák ugyancsak a kezük munkáját dicsérik. A Krasznán, a Lónyay-csatornán, a Szamoson több hidat építettek központi beruházással.

Felesége, Bodó Ilona, a szamosszegi óvoda vezetője, ma nyugdíjas. Ő ösztönözte férjét, hogy segítsen az óvodán, a községen. Területrendezés, építkezés jelezte: számíthatnak a falu szülöttére, akit tanácstagnak is megválasztottak.

– 1979. december 27-én választottak meg tanácselnöknek. Sok változás történt a világban. Én azonban útépítő voltam. Ez benne volt a vénámban. Minden földutat szilárd burkolattal láttunk el. Akkoriban még a támogatásokat lakossági társadalmi munkával egészítettük ki. Megyei szinten kétszer is a legjobbak között jutalmazták a szamosszegiek társadalmi munkáját. Emellett a lakosság – telkenként – hozzájárult az infrastruktúra kiépítéséhez. Felvettem a kapcsolatot a diósgyőri vasgyárral. A kohósalakot Szamosszegre szállították.

A tanácselnök nem felejtette el a szakmát, odaállt a munkát szervezők, irányítók közé, mint művezető korában. Nem volt rest megkeresni az embereket, ha a közösség életének javítása volt a cél. Az elsők között kapcsolódtak be az országos távhívó hálózatba. A telefonvonal kiépítéséhez a lakosság is hozzájárult. Társulással oldották meg a központ, illetve a kapcsolódó beruházásokat.

A lakosság bizalmából a rendszerváltást követően is a község élén maradt. Mindig fontosnak tartotta odafigyelni a gyermekintézményekre. A régi iskolát folyamatosan bővítették.

– Az ebédlőt már én építtettem. A tornaterem és a négy tantermes iskola jelentette a folytatást. A falu érdekében nem voltam rest a nyolcvanas években, illetve napjainkban sem talpalni. Tervben van újabb négy tanterem építése. Céltámogatás formájában megnyerhetjük a költség egyik felét. Harminc százalékát megkaphatjuk a megyei területfejlesztési tanácstól. S mivel vegyes település vagyunk, az Országos Cigány Önkormányzattól is remélhetünk támogatást. A TITÁSZ privatizálása során kapott részvényeink még értékesíthetők. Ebből a saját részt mellé tudjuk tenni.

Túl a hatvanon is a település mindennapjai kötik le idejét. Ezerkilencszázhatvanötben született Judit, aki Dunakeszin él férjével s a két unokával, Évi lányuk (nekik egy fiuk van, Budapesten élnek) a műszaki egyetemen, illetve a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán diplomázott. Így mérnökként a közlekedésben, illetve pénzügyi szakemberként az MNB-nél hasznosítja a tanultakat. Amikor tehetik, hazalátogatnak Szamosszegre, illetve szüleik hozzájuk.

Az ősi porta, a föld itt maradt. A falu ügyei mellett Molnár Andrásnak itt is van tennivalója. Különleges hobbija nincs. Műszaki érdeklődésű emberként elboldogul a két erőgéppel. A gyerekkorban megismert földműveléssel kapcsolatos tudnivalókra ugyancsak szüksége van.

– A családom tagjaival érzem igazán jól magam. Nézem a televíziót, olvasok. Eljárok alkalmanként a református templomba. Ott vagyok a települési rendezvényeken. Nem vagyok mulatós fajta, a nagy felhajtást nem kedvelem. Az embereket, különösen a gyerekeket szeretem. Elsődlegesnek tartottam az óvoda, és az iskola sorsát, az intézmények zavartalan működtetését. Szeretném elérni a hivatali épület teljes rendbetételét.

Molnár András nem tartott igényt különleges díjakra, kitüntetésekre. Esélyegyenlőséget hirdetett cselekedeteivel. Ezt visszaigazolják két évtized szamosszegi történései, s az emberek jó emlékezete.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)