Földes

Életútja azt példázza, hogy elsőgenerációs gyógyszerészként is sikeres lehet az, aki mindent megtesz a lehető legjobb szakmai felkészültségéért, folyamatosan továbbképzi magát, és megfelelő empátiával rendelkezik ahhoz, hogy megértse betegei gondját, szót értsen velük, segítsen problémáik megoldásában.

Megyeri Szabolcsné Tiszakanyáron született 1946. február 4-én egy hétgyermekes család hatodik gyermekeként. Édesapja a mezőgazdaságban tevékenykedő földművelő volt, édesanyja a gyermekek nevelésével foglalatoskodott. Testvérei között van szabó, mezőgazdasági gépszerelő, mechanikai műszerész, ketten gyógyszerészek lettek, amiért nagyon hálás szüleinek.

Gyermekkorát a Tisza-parti település adta gyermekkori szabadság jellemezte.

Kedvelte a közösségi együttléteket, a kirándulásokat, a majálisokat.

Elsősorban reálérdeklődésű volt, a matematikát, a biológiát és a kémiát kedvelte. Középiskolai tanulmányait a Kisvárdai Leánygimnáziumban folytatta. Sokat köszönhet osztályfőnökének, dr. Bartha Lászlónénak – Muci néninek –, aki nagy szeretettel vette körül diákjait, sokat segített a faluról bekerült egyszerű gyermekeknek.

A gyakori kirándulások, a „zsíros kenyeres” kerékpártúrák máig feledhetetlen szép emlékeit jelentik életének.

Érettségi után a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész-tudományi Karán folytatta, ahol társai évfolyamtitkárnak választották. Mint minden egyetemista, önálló döntéslehetősséggel, fiatalos lendülettel, bizonyos felelősséggel ő is élte az egyetemisták szabad életét. Kiváló hallgatóként demonstrátor volt a Gyógyszervegytani Intézetben. Az egyetemen Népköztársasági Ösztöndíjas volt.

Az államvizsga előtt Debrecenben a Petőfi téri patikában volt gyakorlaton, 1969 februárjában diplomázott kitüntetéssel. Frissen végzett gyógyszerészként a kabai gyógyszertár lett első munkahelye, ahol beosztott gyógyszerészként kezdett. Több mint egy évtizedig a cukorgyáráról híressé vált település jelentette tevékenysége színterét.

Szakmai életútjának újabb szakasza 1981-ben kezdődött, kinevezték a földesi gyógyszertár vezetőjévé. 1982-ben gyógyszerhatástanból szakgyógyszerészi képesítést szerzett.

Ezerkilencszázkilencvenöt október 25-én élve a rendszerváltás adta lehetőséggel privatizálta a Földes község gyógyszerellátását biztosító patikát. Egyidejűleg Sáp községben, majd 1996 februárjában Tetétlenben fiókgyógyszertárat létesített. Jelenleg 6500–7000 ember gyógyszerellátását végzi 8 munkatársával együtt. A patika nevének a patinás Oroszlán Gyógyszertár nevet választották.

Megalakulásától kezdve tagja a Magyar Gyógyszerész Kamara hajdú-bihar megyei vezetőségének, megyei küldöttként is részt vesz a szervezet munkájában. Korábban vezetője volt a Vöröskereszt helyi szervezetének.

Ahogy feladatai nőnek, úgy csökken a kikapcsolódásra fordítható időmennyiség.

– Nagyon szeretem a hivatásomat, a beteg ember szolgálatát – mondja Megyeri Szabolcsné. Úgy érzem, jól döntöttem, amikor a tára melletti gyógyszerészi munkát választottam. Nekem az a feladatom, hogy a beteg embert meghallgassam, amikor segítségre van szüksége, ott legyek, ha kell, „vevő legyek” a gondjaira. Jó kapcsolatot sikerült kialakítanom az orvos kollégákkal, ami azért fontos, mert a gyógyszerész az orvos–beteg–gyógyszerész hármasban tölt be fontos feladatot. Ennek a hármasnak kell együttműködnie a sikeres beteggyógyításhoz. A mi patikánkban szinte családias hangulat uralkodik, mi mindig a betegek rendelkezésére állunk. Az emberek érzik, hogy számíthatnak ránk, gyakran kérdeznek, és kérdéseikre őszinte válasz várnak, akkor jönnek, amikor a gondjaikra megoldást remélnek.”

Ezerkilencszázhetvenben kötött házasságot Megyeri Szabolccsal, aki agrármérnök. Lányuk, Boglárka 1972-ben született. Ő ma már végzett orvos, aneszteziológus-intenzív terápiás szakorvos, a DOTE I. Számú Sebészeti Klinikáján. A két évvel később született Szabolcs mérnök–informatikus végzettsége révén, Budapesten a Novodata munkatársa.

Szabadidejében zenét hallgat, olvas, elsősorban a történelmi témájú könyveket kedveli. Korábban a gyerekekkel együtt igyekeztek megismerni Magyarországot és a nagyvilágot, ma már férjével kettesben tesznek utazásokat. Thaiföldtől Kubáig a világ sok táján megfordultak már. Igyekszik mindenütt jól érezni magát, de legszívesebben újra megfordulna Londonban és Rómában, hisz ez az a két város, amelyeket nem lehet megunni, ahová bármikor szívesen visszatérne.

Eddigi életútjával elégedett, addig szeretne dolgozni, amíg ebben a felelősségteljes hívatásban maximálisan helyt tud állni.

A jövőt tekintve a gyermekek boldogulásának segítése az elsődleges cél. Reméli, hogy majdan az unokák nevelésében is sikeres lesz nagymamaként.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)