Márkus Miklósné

Fizikoterápiás asszisztens

Nyíregyháza

szszb_32_tk_markus_mikosne.jpgEgy életen át szolgálta a betegeket Márkus Miklósné, Margó fizikoterápiás asszisztens. Féléve, hogy nyugdíjba vonult, háta mögött egy igen tartalmas, szakmailag, emberileg gazdag, megélt pályával. Még ma is emlegetik a Jósa András Oktató Kórház Reumatológiai Osztályán Margót – akit a betegei és a kollegái egyaránt így szólítottak. Szívükbe zárták a csupaszív asszonyt, mert ő a családjához hasonlóan a kollegáit és a pacienseit is a tőle megszokott magas színvonalon, precízen kezelte. Amikor a kettős ünnepre gyülekeztek az osztályon dolgozók és eljöttek a jó pár éve nyugdíjasok is, előkerültek mesébe illő történetek.  Márkus Miklósné előtt képek, emlékek, barátságok, fáradságos munkanapok elevenednek meg. Akár író tollát is megérdemelné az a hihetetlen áldozat, amelynek fontossága egyetlen pillanatra sem kérdőjeleződött meg számára. Pedig a hajnali 4-kor csörgő vekkeróra még az álom morzsáit is elűzi, legyen akár hideg hajnal vagy napsütésre ébredő idő. Sok év múlva már óra sem kellett, a megszokás kiűzte Margó lelkéből a pihenés iránti vágyát. Összekészítette a reggelit a családnak, majd buszra ült és fél 6-kor már a reumatológián volt. A munkanapja végeztével negyed ötre ért haza a gyönyörű családi házba, Nyírpazonyban.

Három generáció tagjai előtt méltatta dr. Bartha Attila osztályvezető főorvos a munkatársuk szolgálatkészségét, szaktudását, elhivatottságát. Rá mindig számíthattak, akár esett, akár fújt, jött, ha a beosztás úgy kívánta, vagy éppen helyettesíteni kellett valakit. Különösen igaz ez a nyárra és az ünnepekre, hisz akkor „egymásnak adnak szabadságot” a kollegák. Három fizikoterápiás asszisztens lát el 120 beteget naponta, ugyanis a bent fekvőkhöz még az ambuláns kezelésre érkezőket is Nyíregyházán kezelik.

– Fizikailag sem könnyű a mi munkánk – idézi fel a sok év tapasztalatait Márkusné Margó. – Ám az a jó érzés, hogy részt vehetünk a mozgásszervi problémával küzdők gyógyításában, csökkenthetjük a fájdalmaikat, visszaadjuk a komfortérzésüket – felbecsülhetetlen érték. No és a kolleganők társaságában töltött idő sok szép emlékkel ajándékozott meg. Egyébként is az egészségügyi pályára készültem iskolás korom óta. Ápolónőként felölteni a frissen vasalt fehér köpenyt, pszichésen is javítani az állapotukat – a gyerekkori álmom valóra vált. A fizikoterápián elektromos gépekkel, ultrahanggal, galvánkezeléssel, rövidhullámmal, interferencia alkalmazásával adjuk vissza a kilazult szalagok, ízületek, a törött csont és még számos elváltozás után az eredeti vagy azt megközelítő állapot jó érzését. Komplett kezelést kapnak a betegek, gyógytorna, hidroterápia és masszázs is kiegészíti a helyreállítást.

A nyírmeggyesi születésű lány a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban érettségizett 1975-ben, és egy hónap múlva a városi kórházban helyezkedett el. Munka mellett végezte el a fizikoterápiás asszisztens-képzőt és 1976-tól a megyei kórházban folytatta pályáját. Járt 3 műszakba ápolóként, majd 1983-tól nyugdíjazásáig a Reumatológiai Osztályon gyakorolta hivatását.

Az Ápolók Napja alkalmából a megyeházán kitüntették Márkus Miklósnét is. Bár nála az általuk kezelt páciensek visszanyert mozgáskoordinációja és a kollegáival végigcsinált több évtizedes munka nagyobb súllyal esik a latba. Családjában Margó választotta elsőként az egészségügyi pályát, négy húga viszont az ő példáját követte. Tervei közt szerepel, hogy immár családjának szentelje idejét, energiáját: nyugdíjas éveiben sokkal több időt szeretne tölteni 2 gyermekével, József fiával és Edina lányával, valamint 3 unokájával, Dáviddal, Rékával és Enikővel. Az pedig a legnagyobb ajándék a nagymama számára, hogy útban van a negyedik unokája is. Amit a sors rámért, pozitív gondolatokkal, kellő önuralommal és filozofikus bölcsességgel fogadta. Így tudta túlélni a súlyos gondokat is.

Frissen felújított, vadonatúj konyhabútorral felszerelt, modern családi házban teremtett otthont a családjának Margó. Bár nagyon várta a nyugdíjazását, mert fizikailag, lelkileg is igen megterhelte az eltelt négy évtized. Azért időnként álmodik a kollegákkal, a betegeivel, tudatalattija megőrzi azt a sok-sok emléket, amelyet apránként rakott össze Mátészalkán és Nyíregyházán. Tagadhatatlanul nagy teher nehezedett rá, mégsem panaszkodik. Elégedett az életével, mert igyekezett mindig megtalálni az örömöt, a szépet, a felemelőt a legapróbb dologban is. Számára az nyújtotta a legnagyobb boldogságot, ha segíthetett akkor is, amikor már alig bírt járni a beteg, megszabadulhatott a fájdalomtól, a félelemtől, mert legyünk őszinték, ezen az osztályon is felütheti a fejét a paciensek körében a bizonytalanság, a félelem. S ebben ki más, mint a szakavatott ápoló, akár egy jó tündér nyújthatja a kezét a szenvedő ember felé.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése