Nyíregyháza

Tiszalök nevét hallva, a vízierőmű jut eszünkbe. Itt született – 1948-ban – Magyar Miklós, megyénk vezető falugazdásza, s ismerte meg, mint tenyerét, ezt a felső-tiszántúli területet. Sokat fürdött, játszadozott pajtásaival itt, és a „Szigeten”, mely a régi Tisza és az új meder kialakításánál jött létre.

A Tiszánál felnőni olyan plusz érzelmi töltetet jelentett, mely végigkísérte életét. Egyedüli gyermekként számtalan lehetőséget adott rá az élet, hogy apjától – ki a II. világháborúban egészségileg megrokkant, de a tsz fogatos brigádjában dolgozott –, ellesse a mezőgazdasági munka verítékes műveleteit. Méltó példát adott fiának egy életre, hogyan kell becsülni a föld munkáját, szeretni a földet és az állatokat. Anyja háztartásbeliként, majd ládagyári dolgozóként nevelte családját, állatok tartása mellett. Az alma nem esett messze a fájától, nem volt meglepetés, amikor a fiatal fiú, az általános iskola után, a tiszalöki mezőgazdasági szakközépiskolába jelentkezett. Akkor a 4+2-es rendszerben tanultak, vagyis négy nap elméleti oktatás után két nap gyakorlat következett a környékbeli mezőgazdasági üzemekben.

Albert Einstein szép szavai kívánkoznak ide: „Nézz mélyen a természetbe, és mindent jobban meg fogsz érteni!” – melyek beigazolódtak tanulmányai és élete során, s megtapasztalhatta, a természet valóban nem adja ingyen „kincseit”. Akkor sem a véletlen játszott közre, amikor 1966-ban a középiskola után, még mélyebben akart belenézni a természet dolgaiba, és Budapestre, a Kertészeti Egyetem Gyümölcstermesztési Szakára jelentkezett. Előtte 11 hónap katonaidőt a híres Kalocsán töltött le. Ekkor versenyszerűen kézilabdázott is. Az egyetemi évek nem akadályok nélkül teltek el, mert akkortájt is nehéz volt előteremteni a tanulás költségeit. Társaival együtt dolgozni jártak. Parkokat, díszkerteket építettek, gyümölcsfákat metszettek. A solymári 20 hektáros őszibarackos az ő ollójának szakszerű metszését őrzi. Tanulási éveiből szívesen gondol vissza Hajdu László és Bodnár Erzsébet tanáraira, akik mint kiváló, példaértékű szakemberek erősítették őt elhivatottságában. 1972-ben a kertészmérnöki diploma megszerzése után, a tiszalöki Szabadság tsz-be került gyakornokként. Ekkor ismerkedett meg a szintén tiszalöki Zsuzsával, akivel házasságot kötöttek. Szolgálati lakást kaptak, de később Tiszavasváriban telepedtek le.

A tsz-ből a helyi ÁG-be hívták, kertészeti ágazatvezetőnek. Munkája nyomán több ezer gyümölcsfa nőtt ki a földből. Tiszadada határában a 76 ha intenzív almaültetvény az ő szaktudásának látható jele. 1974-ben Rázompusztára, az ÁG központjába került, ’75-ben igazgatóhelyettes, majd ’76-ban igazgató lett. Büszkén említi: „Akkor négy évig én voltam az ország legfiatalabb ÁG-igazgatója.”

Házasságában három szép leánnyal ajándékozta meg az élet: Anikó ’74-ben, Zsuzsa ’75-ben, Erika ’80-ban született. Mindhármukat igyekeztek kitaníttatni. Anikó közgazdász, Zsuzsa orvos, Erika joghallgató. Büszkék lányaikra, de két unokájukra is, hiszen Anikó családjából már a kis Anikóval és Bencével büszkélkedhet.

1980-tól lehetősége adódott nyugat-európai tanulmányutakon részt venni, ahol új, modern, itthon is alkalmazható ismereteket szerzett. Európa sok országát bejárta, vezetési gyakorlatában hasznosítható tapasztalatokat gyűjtött.

A 90-es években a rendszerváltás következményeként tsz-ek, ÁG-k szűntek meg. ’92-ben átmenetileg három évig egyéni vállalkozó volt, de akkor is sikerült talpon maradnia. 1994-ben létrejöttek az agrárkamarák, s a következő évben már mint gazdajegyző dolgozott. Tiszalök, Tiszadada, Tiszavasvári, Tiszadob, Tiszaeszlár települések mezőgazdasági, szakmai irányításában vett részt. ’98-tól a gazdajegyzői hálózat vezetője lett.

1997-től az ő szervezésében indult el a megyében a 120 „tesztüzem” adatszolgáltatási koordinálása, melyet az Agrárgazdasági Kutatóintézet számára végez. „Az EU-csatlakozás új lehetőségeket tartogat az ország, de a megye számára is. Bízom ezekben a forrásokban, a vidék fejlesztésében, felzárkóztatásában. Ki kell használni lehetőségeinket, természeti adottságaink függvényében, melyeket kiaknázva, kamatoztatni kell. Véleményem szerint az a gazdálkodó aki számol, társul és pályázik, az EU-ban sikerre van ítélve. Szabadidőm ha van egy kevés, kertészkedéssel töltöm, ez szellemi felfrissülést jelent számomra, úgy mint az utazgatás is. Székelyföldre látogatok immár többedszer. Szeretek olvasni egy szép, igényes kert teraszán ülve.”

A falugazdászokat a mezőgazdaság „hivatali szolgálóinak” is nevezhetnénk, mely szolgálatnak fel kell nőni az EU-követelmények színvonalához, minden településen. E sorok írója tapasztalta, hogy a hivatalba betérő mindig nyitva találja a vezető falugazdász úr ajtaját. Segítőkészségével, reális rálátásával, szakmai tapasztalatával elől jár e szolgálatban, a köz érdekeit szem előtt tartva.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)